* Lindcy.

Ja, igen, hajfestést vállalok! :D Már nagyon profi leszek lassan. Sima festés, melír, satír, keresztbe csík, ilyen csík, olyan csík, kinek mi kell. Kár, hogy mindenki fodrászhoz megy vele. -.-" Nem értem, minek ezért fizetni. Na mindegy. Várlak szeretettel. :D

Este még írok. Nem úgy mint tegnap...

xoxo.

A mai napom különben egy nagy nulla lesz, itt fogok ülni egész nap a gép előtt sajnos. Ennek fő okai az időjárás, a fáradtság, lustaság, és az, hogy ötletem sincs, mit lehetne kezdeni magammal. Vagyis most elmegyek eszek sütit, aztán a továbbiakban remélem történik majd valami, ami ihletet ad egy újabb bejegyzéshez, addig is

xoxo.

Nos, erről csak ennyit. Még mindig nem biztos, hogy nem lesz újabb bejegyzés a nap folyamán.

xoxo.

Más. Újabb csalódás. Már valahogy meg sem lep. Tudtam jól, hogy ennek a beszélgetésnek előbb-utóbb sorra kell kerülnie. Persze nem volt kellemes, de legalább túl vagyok rajta, és végre lezártam ezt a fejezetet is. Nem, már nem csak mondom, már éreztem is egy ideje, hogy lassan vége lesz teljesen, és ez ma délelőtt beteljesedett. Bánom? Talán egy nagyon kicsit, mert jól éreztem magam. Viszont nyitott vagyok az új dolgok felé újra. Vagyis csak AZ új dolog felé. Gondoljon itt mindenki arra, amire akar, én tudom, mit takarnak ezek a szavak, és remélem az is, akinek kell ezt éreznie. Ja plusz a lánykák, egyértelmű. Erről többet már nem szeretnék beszélni, esetleg 1-2 hónap múlva, vagy ha valami terven kívül történik. Edem halálra fogod magad itt unni. : D Bár ahogy Rékát ismerem....

Aztán.. Szerintem nem is nagyon van más, amit még tudnék mondani. Máté, nyáron tali?:D Hiányzol rokony.. :(

Nos ennyi egyenlőre. Este visszatérek.

xoxo.

Furcsán hangozhat, hogy egy fogászati esetről írok mindenféle hüyleséget, ugyan kit is érdekel, de valóban meglepő. Azt hittem, természetes, hogy utálom a volt fogorvosom, de rá kellett jönnöm, hogy nem a szakmájával volt a bajom, hanem pusztán a személyiségével. Bátran állíthatom tehát, hogy tévhitben élnek mindazok, kik nem szeretik Őt. Higyjétek el, van rosszabb nála. Becsüljék meg, akik a körzetébe tartoznak; én ma tudtam meg, hoyg valójában hozzá tartozom. És örülök is neki, ha nem így lenne, akkor is elintézném valahogy, hogy ne kelljen máshoz járnom.

Minden esetre köszönöm a türelmet, és megértést. Ja és persze a jó munkát!

xoxo.

Az a nagy helyzet, hogy két tantárgyból is sikerült javítanom, egy viszont csúszott egyetlen jegyet lefelé. A többi maradt. Nem örülök, nagyon nem. De erről az évről már írtam régebben. Próbálom megszeretni magát a helyet, s az ott lévő 'társaim', mégis képtelen vagyok rá. Minél inkább akarom, annál jobban az ellenkezőjét sikerül elérnem. Nagyon vágyom már a nyárra, baráti és egyéb kapcsolatokra. Pestre, a Westendre, közös szalonnasütésekre, sátorozásokra, együttalvásra, délig alvásra, strandolásra, napozásra és a többi.

Továbbá, egy kis változás. Elindítottak egy úton, nem térhetek ki. Változom folyamatosan. Vannak dolgok, amiket régen teljesen másképp gondoltam, változtattam sokfajta nézetemen, tulajdonságomon, külsőleg is igyekeztem megtalálni a saját stílusomat, elhagyni a kissé fiús énemet, ráhajtani a 'nőies' viseletre, és viselkedésre. Hogy ez mennyire sikerült, képeken látszik csupán, melyek a belsőmről semmit sem sugároznak, azt viszont garantálni tudom, hogy ha van olyan ember, akivel legalább 2 éve nem beszéltem, s most újra ősszehozna minket a sors, meglehet, nem lepődne meg, de ha emlékszik, be kéne látnia; nem az vagyok aki voltam. Vannak ennek a változásoknak pozitívumai, de sajnos a negatív irányba történő változás sem került el. Vannak, amikben ugyanaz vagyok, aki voltam; ez, és az előbb említett negatív-változás az, ami most motivál egy újabb változásra. Nem a barátaimért, a családomért, egy szerelemért, vagy bármi másért változom, kizárólag magamért. Változom, hogy jobbnak lássam magam, változom, hogy azok, ki a régi énemet esetleg nem kedvelték, most megkedveljenek, változom, hogy akik elveszítettek, rájöjjenek ki is vagyok valójában, és mennyi minden rejlik még bennem. Mennyi olyan dolog, amit ők talán már sosem ismerhetnek meg, nem tapasztalhatják a saját bőrükön. Változom, hogy azok, akik még nem ismernek, ismerni akarjanak, hogy azok, kik eddig is szerettek, most méginkább szeressenek, hogy egy idő után ne csupán azért tápláljon valaki bármilyen érzelmeket irántam, mert számára 'ideál' vagyok. Változom, hogy lehessek valaki a már Valakikké váltak számára. Változni - ez az élet rendje. Mindenki fog, talán nem önszántából, talán alig észrevehetően, talán jóirányba; avagy a rosszba, talán évek szükségesek hozzá, vagy akár egyik percről a másikra újjászületik. Vannak, akik plasztikai sebészek által változnak, vannak, akiknek komolyabb orvosi segítség kell. Mások a megváltozást csupán színlelni fogják egy fiú/lány miatt, egy társaságért, hogy befogadják, a szüleikért, mert azt kérik, és lesznek, kik ugyanúgy fognak gondolkodni mint én. Egy biztos - változás mindig, mindenhol, mindenkinél jelen lesz [...]

Egyéb. Még mindig nem vagyok kíváncsi senki rosszindulatú megjegyzéseire, véleményeire, főleg akkor nem, ha az illetővel nem állok jó viszonyban. Merem feltételezni, hogy ezek puszta gorombaságból mondják amit mondanak, de ha valóban az is lenne a véleményük, akkorsem adok rá, mert nekem ők nem számítanak. Erről is írtam régebbenyesterday's end. címszó alatt. Ismételni tudom csak magamat; akinek a blogom szánalmasnak bizonyul, ne olvassa, nem neki írom. Írtál már naplót? valószínűleg azt is szánalmasnak tarthatod, mert ha írtál volna, tudnád milyen érzés. Nos, itt egyszerűbb, mint papírra vetni a gondolataimat tollal. Kitörölhető, újraírható, képet, zenét, videót, és más emlékfájlt csatolhatok hozzá. Magamnak írok, és azoknak, akiket érdekelnek a mindennapjaim, az érzéseim, a gondolataim. Sokszor hosszú-hosszú időn át írok, mert elmerengek azon, amit írok. Olyasmik jutnak eszembe, amik egy msn-es beszélgetés alatt nem jutnának, és tényleg, sokszor saját magamon segítek azzal, hogy hosszasan elgodnolkodok valamin, és leírom, majd később visszaolvasom akár. Próbáld ki. Ha elég értelmes vagy hozzá, hidd el, örömöd fogod benne lelni, és nem fogsz utóbbi szavaimat olvasva lenézni, vagy kinevetni. Értelmesnek tartom magam, de nagyképű vagyok, nem? Ha te blog nélkül is képes vagy bármit megoldani, akkor gratulálok, értelmesebb vagy nálam, de nem vagyok értéktelenebb csupán azért, mert nekem ilyesfajta 'segédeszköz' kell a megoldásokhoz. Nem élvezetes tökéletesnek sem lenni. Én nem vagyok, mert nekem szükségem van hosszabb időre, és egy ilyen szánalmasnak vélt blogra a problémáim megoldása érdekében, de Téged sajnállak, mert neked semmi ehhez hasonlóra nincs szükséged, és tökéletesebb vagy nálam.

Már csak annyit fűznék ehhez a cikkemhez, hogy mindenkinek figyelmébe szeretném ajánlani a következő, ingyen sms küldő portált ( regisztráláshoz jókor jóhelyen kell lenned):

http://ppk.hu

xoxo.

Hogy mi ez az új dolog? Jobb még titokban tartani. Magam sem tudom még biztosra, nem-e csupán a képzeletemben létezik?! Ha itt az ideje.. Pontosabban ha számomra is kézzelfoghatóvá válik majd, biztos vagyok benne, hogy le fogok írni mindent részletesen. Lehet, lesz akinek fájni fog, de úgy gondolom, már igazán ő(ke)t sem érdekli.

Egyenlőre ennyi.

"Ma még mosoly, holnap könnyek. Ma még nehéz, holnap könnyebb. Nézz az égre, a legszebb fényre, Láss egy álmot, s harcolj érte!"

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=Z5U4SaEz0JU]

xoxo.

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=qNk-RoZhkaI&feature=player_embedded#!]

xoxo.

Hm, nem hangzik valami szerényen, igaz? Tudom, de így van sajnos. Sokan már nem is igazán barátkoznak velem, pusztán valamiféle rajongást veszek észre. Értem ezt fiúknál; lányoknál nem tudom mi a helyzet, de ott sem az őszinteség a fő szempont, melyet észreveszek egy-egy ismerkedés alkalmával, legyen az egy közösségi oldalon, vagy msn-en. Kommentárok, levelek.. Mindben ugyanaz. Szépnek találnak, aranyosnak, szeretnének megismerni. Aztán ha már beszéltünk két szót, a következő levélben, kommentárban már az szerepel, hogy mennyire szeretnek. Persze visszaírok mindenkinek, 'szeretek' mindenkit, de ez csupán felszínesség. Az ilyes fajta szeretet nálam csupán szimpátia az illető felé. Őszinte érzelmek, de mélységük nincs. Azok, akiknél a mélység már mérhetetlen, nos Ők mondhatják a barátaimnak magukat. Kevesen vannak. Valóban, most, ahogy belegondolok komolyabban, szinte már inkább nincs, mint van. A család alapvető, de a rajtuk kívül szeretetemet élvezők száma igen csekély. Egyetlen kezemen meg tudnám számolni őket, számukat leírni viszont felesleges, mert úgy gondolom, velük ezt éreztetem.

MSN.. A helyzet hasonló, már-már ugyanaz. Bővítve annyival, hogy a második kérdése szinte mindenkinek minden esetben az, hogy van-e barátom. Ez számít? Ha valóban érdeklem, sőt, később akár szeretni is fog, abban az esetben akkor is így fog majd érezni ha lesz barátom, és akkor is ha nem lesz. Ha nem ilyen komoly a helyzet, akkor meg miért érdekli?! Egy szó, mint száz, sok a rajongás, kevés a szeretet. Nincs szükségem érdekbarátságra, sem pedig hazug szerelemre. Látom én, mikor, ki mond igazat, ha hazudik, többnyire vevő vagyok a játékra, de senki ne vegye komolyan. Ha túlzásba esik, akkor viszont szólok érte. Jönnek ilyenkor a kérdések: Nem szereted, ha udvarolnak? Vagy, ha kedveskednek? De! Kimondottan szeretem. de csak azt a fajta kedvességet, mely szívből jön, a többi nem kell.

Ti viszont, akiket valóban teljes szívemből, önzeltelün szeretlek.. Köszönöm, Hogy vagytok.

Kivel is kezdhetném? Bár a sorrend nálam nem számít, mégis Veled kezdem, drága Deni, mert tudom, érzékeny vagy, és még véletlenül sem szeretném, ha úgy éreznéd, bármivel kevesebb vagy számomra. Valójában alig ismerlek, és mégis nagyon. Pontosan tudom, melyik megnyilvánulásomra hogyan fogsz reagálni, miről mi a véleményed; egy és ugyanaz mint általában nekem. Önmagam vagyok melletted, veled sírok, nevetek. A te fájdalmad az enyém, az örömöd nekem fájdalom, mert azon izgulok, vajon meddig tart majd, mikor tesz valaki, vagy valami újra tönkre. Várom, hogy megölelhesselek, hogy veled legyek a bajban, és ne csak üljek a gép előtt, félve mit teszel, mit nem látok. Úgy érzem sokszor, rossz helyre születtem. Távol tőled, távol a szeretetedtől. Távol attól, hogy ott lehessek, ha szükséged van rám, távol a támogatni-tudástól és attól, hogy ki tudjam mutatni, mit jelentessz nekem. Megvédeni mindattól, amitől saját magadat nem tudod, és hozzájárulni egy hajszálnyit a boldogságodhoz. Távol vagyok mindattól, mi veled kapcsolatos, de innen, 285 km-ről is teljesen biztosan, megingathatatlanul tudom, szeretlek.

Edem. Rólad nem tudom mit írhatnék. Túl sok vagy. Te jelented sokszor a vigaszt, és minden esetben a biztonságot. MSN-en ma elmondtam, mit gondolok rólad, és a kapcsolatunkról, ezért valójában az, amit írhatnék most, már feleslegessé válna, mert tudod, és nem szeretem önmagamat ismételni. Jó érzés tudni, hogy van valaki, akire tényleg lehet számítani éjjel-nappal, és érezni azt az önzetlenséget, melyet én is nyújtani tudnék neked bármikor, ha szükséged lenne rá. Tudom, neked is van éppen elég problémád, mégis látom, és érzem, ennek ellenére is sokszor fontosabb számodra az én bajom, és bár lehet, Te nem érzed, de ezzel én is éppen így vagyok, hidd el. Örülök, hogy meghallgattad a zenéim vipen...

Brooh. Téged szinte nem is ismerlek, csupán annyira, amennyire 2-3 hónap alatt sikerült kiismernem még tavaly (előtt?). Ez elég volt, hogy tudjam, jó ember vagy, és itt van most a Te helyed is. Denihez tudnálak hasonlítani, csupán kevésbé olyan mélyek az érzelmek, mint nála. Ennek az oka valószínüleg egymás elhanyagolása lehet. Rendbehozom. Ígérem. Ha sikerült, csak Neked nyitok itt egy fejezetet, addig elég tudnod: Fontos vagy ugyan úgy, mint mindenki más, akit ma beleírok ebbe a fejezetbe.

Réka. Ez a 10 év szerintem, amit Veled töltöttem, mindent elárul. Együtt sírtunk nyáron az éjszakában, együtt hideg téli napokon, hóban, sárban, fűben, pléden az út közepén; sírtunk érted és sírtunk értem. Nevetni is együtt szoktunk, egymás hülyeségén, boldogságán, csupán szivatásból, vagy azért, hogy jobb kedve legyen a másiknak. Együtt járunk mindehová; suliba, s onnan haza, városba, buszmegállóig és vissza, kísérlek ha kell, és kísérsz ha kérem, ha véletlenül bulizni megyünk, oda is csak együtt. Veled éltem le az elmúlt 10 év nagy részét, fogom is még a hátralevő életemet. Vagyok neked, s Te is vagy.

Timi, hozzád nem fűz semmi olyan, mint az eddig említettekhez, ezért túl sokat írni sem tudok, de az biztos, hogy szintúgy sokat jelentessz nekem. Bármikor meg tudsz nevettetni, ha mással nem is, a kis forgóddal a homlokadnál, amitől égnek áll mindig a frufrud. Érzed, amit kell, szavak feleslegesek.

Végül Ákos. Ne haragudj, hogy utoljára hagytalak, de Te egész más vagy. Nagyon megkedveltelek ez alatt az 1 hónap alatt. Amikor mosolyogni látlak, valami nagyon különlegeset érzek; melegséget. Sokszor nem értelek, ahogy Te sem engem, mégsem bánom. Mivel elég keveset kedveskedünk egymásnak véleményem szerint, mégha nem is mutatom ki, de egy-egy aranyos szavad, mondatod nagyon meg tud hatni. Jól érzem magam, ha Veled vagyok, olyankor egy kis időre megszűnnek a gondok. Nem tudom meddig fog tartani a gondok elől menekülni tudás, de remélem nem ér véget túl hamar.

Nem tudom, mit szerettek bennem emberek. Szeretlek titeket, s féltelek. A szívembe loptátok magatokat néhány perc alatt és remélem én is hasonlóképp. Ha csak fele annyira vagyok nektek fontos, mint Ti nekem, már megérte néhány szót ejtenem Rólatok. Csekély mennyiség az, melyet írtam, tudom, ennyivel nem fejezhető ki az, amit jelentetek nekem, mégis remélem, sikerült csak egy kicsit is éreztetnem Veletek, mennyire köszönöm hogy vagytok, s szerettek.

xoxo.

Amit viszont fontos már megemlítenem, azt valójában én sem értem. Hogyan lehet olyas valaki ilyen nagy hatással rám, akiről végülis semmit sem tudok?! Tudom a nevét, hogy hol lakik, hogy mikor van a születésnapja, hány éves, hogy néz ki; de semmi többet. Nem tudom, mi az, ami boldoggá teszi, mi az amitől szomorú. Mire gondol lefekvés előtt, mi határozza meg egy-egy emberhez való hozzáállását. Mitől lesz valaki több számára egyszerű barátnál, és mitől ábrándul ki valakiből. Sorolhatnám még, mit nem tudok róla, de azt hiszem, estig itt ülhetnék akkor. A lényeg tényleg csak annyi, hogy semmit nem tudok róla, ami fontos lenne. Mégis.. Olyan más Ő számomra. Nem barát... Nem szerelem.. Talán mindkettőnél fontosabb és több. De akkor mi? És miért? Néha elég Rá gondolnom, és megnyugszom.. Van, hogy épp ellenkezőleg; eszembejut és félek, vagy épp ideges leszek. Ideges, vajon mi lehet vele, és félek, hogy elevszítem, vagy már el is veszítettem. Szeretem, s mégis gyűlölöm, amiért sosincs velem. Gyűlölöm, mert nem nézhetek a szemébe, nem ölelhetem meg, és gyűlölöm, mert nem tudom neki elmondani, amit érzek. Mindig megpróbálom, aj annyiszor.. De sosem sikerül vele éreztetne mindazt ami bennem van. Nem az a baj, hogy Ő nem érti, én nem tudom szavakba önteni. Leírom neki, visszaolvasom, és máris értelmetlenné válik az egész. Fogalmam sincs, mivel lehetne ezt igazán kifejezni; talán semmivel. Pedig szeretném. Akkor talán újra emberszámba venne, és újra a régi lenne minden, vagy akár jobb. Úristen, hiszen kábé egy hónapja ismerem. Megáll az eszem.. :S  Hiányzik. Szeretem. Kell.

[...] Más.

Pénteken Barcikán voltam Rékával és Timivel. Nem volt rossz. Bőven nem. Szívesen mennék akár minden hétvégén. Aztán Edemmel is találkoztam a héten. Az is jó volt:$ Szeretlek Edem:D(L)

Ennyi nagyvonalakban. Majd még..

xoxo.

Miskolcon jártam. Valakivel. Akit talán a barátomnak tudhatok. Rámfért már így több, mint fél év után valaki, aki megfelel nekem, és én is neki. Remélem. Érdekel. Hogy meddig? Jó kérdés. Talán sokáig. De félek, úgy járok, ahogy eddig; 2 hét és ne tovább. Optimizmust elő.

Jól éreztem vele magam. Hogy ki ő? Nem titok, Ákos. Többet róla nem. Nem tárom nyilvánosság elé, nem vásári majom, bocs. MSN-en is hasonlót fogok mondani, ne is próbálkozzon senki, köszi. Továbbá azt is hallottam kábé hatvanszor, hogy de jó Neki, szerencsés, sok boldogságot; ez egy picit már szánalmas. Barátok - barátnők: köszi. Aki nem közeli ismerős, tartsa meg a véleményét a jókívánságaival együtt magának. Köszi.

Egyenlőre thats all.

xoxo.

Csináltam új képeket, ottvannak vipen, de teszek ide is egyet a végére. Hű, nem vagyok ma valami beszédes. :S

Talán majd holnap.

xoxo.

Nos ennyit akartam még hozzáfűzni a tegnaphoz, a mait majd kicsit később, új címszó alatt olvashatjátok.

xoxo.

Nem kell meglocsolni, köszi. : d

Már megint bonyolódik minden. Kezdem unni, hogy mihent helyre jön valami, más tönkre megy. Azt hiszem, eddig tartottak a miskolci barátságok. Talán itt kell kitennem a pontot a mondat végére. *PONT*

Nem hittem, hogy ilyen hamar, és főleg azt nem, hogy így ér véget. De ez az idő is eljött. Ami bánt, hogy tudtam már egy ideje, mégsem tettem semmit; egy 'kívül álló' személy kellett hozzá. Ez van, nem tart örökké semmi. Viszont talán elkezdődött valami új. Lehet, még annyi sem lesz belőle, mint abból ami véget ért, de elkezdődött. Kíváncsian várom, hogy fog alakulni. Úristen, mintha legalább házasságra készülnék. : DDD  Értelmesebbek tudják értelmezni, aki hülye az meg simán haljon meg. Mindig így gondoltam. xd  | K |

Ma szalonnasütés lesz ugyebár, még szakadó esőben is. Muszáj, fogadtam tegnap anyuval, nincs kedvem fizetni neki. Ha megint olyan csodás képek készülnek majd rólam, mint múltkor a forrásnál, falramászok.

Elvarázsol. Hihetetlen, de elvarázsol. Nem is ismerem. Vicces.

" Egy földre tévedt angyalt keresek régen
Jön talán egy jel, majd megsúgja, mit tegyek
Láthatatlan szívdobbanás
Úgy hív, és összezárja majd
A jót a széppel.."

Mást nem tudok erre írni. Mindegy.

SZALCSIPÖRÍÍÍ LÁNYOOOK!! : ddd

Majd még este. :]

******************************************************

Folytatás.

Hazament a nép. Tényleg esőben sütöttünk szalonnát, szerintem senki nem nézett hülyének minket. Ez a nap sem volt semmi, az biztos. Ahogy az egész szünet is nagyon jó volt; köszönöm lányok! Biciklitúra piknikezéssel, fotózkodás, közös énekelgetések, szalonnasütés, sütisütés, balvesével dobálkózás.. Sokat nevettünk. Lassan egy közös kis iszogatásra is sort kéne keríteni újra, de mostmár valóban csak hármasban. Jövőhét csajok, jó lesz? ;)

Holnap délelőtt tanulás várható, aztán a délutánról még fogalmam sincs, de nincs kedvem itthon ülni. Szóval aki szeretne velem találkozni, az MSN-en jelezze. Köszönöm. :]

Nos, ez alkalomból most ilyen aranyos rózsaszínnel fogok írni.

Teljes a szerelmem Lili iránt. Tegnap este nagyon sokat játszottam vele, és úgy éreztem, kezdjük megszeretni egymást. Ez ma ebédnél vált biztossá; Levittem a konyhába, hogy majd ő ott ugrándozik egy picit, amíg mi eszünk, addig is szokja a lakást és persze minket is. De nem támogatta az ötletemet, ezért ölbevettem. Persze hiszti volt, hogy mi az, hogy én őt elhanyagolom, nem simogatom, hanem eszek, ezért egyszerre kellett figyelnem az evésre is, arra is hogy babusgassam, és anyuékra is. Hát hopp szó szerint leettem szegényt. Pontosabban mikor már nem ment a három helyre koncentrálás, rálöktem egy darab húst. Picit olajos lett a drágám, mentem hogy megmossam. Azt hittem, majd szanaszét fog csikargatni, meg szabályosan megöl majd.. Ehelyett tűrt. Láttam, hogy nem élvezi túlzottan a hidegvizet a fejecskéjén, de meg sem nyikkant. Rendben Lili, szárítsuk meg a hajad.. Majdnem elaludt közben, ilyen nincs. Gondoltam utálni fog ezek után, mint Rékáék cicája, miután megfürdettük Rékával.. De nem. Még bújt is. Tudom, megijedhetett: sokan így gondolják. Lehet benne valami, de ha fél, épp hogy menekülni próbál. Szóval igen. És ezek után még puszit is volt hajlandó adni. Ettől szerettem belé visszavonhatatlanul.

[...]

Majd átjött Réka és Timi, és sütöttünk egy kis sütit, hogy majd filmnézés közben elmaszolgatjuk.. Hogyne. :] Filmnézésből nyuszizás, sütizésből szendvicsezés lett. Persze én most így utólag megkóstoltam, és bátran kijelenthetem: lányok, kib*szott jól összehoztuk! : D

Majd most, nemrégiben.. Kábé egy órája, felhívtam valakit, aki már nagyon megérdemelte volna előbb is, de nem volt alkalmam rá, pedig szivesen megtettem volna. Igazából, nem a kedvencem a telefonálás, de ha legközelebb telefont veszek, mindenképp úgy lesz megtervezve, hogy három számot ingyen hívhassak; anyu, Réka és Ő. Legszívesebben be sem kapcsolnám a számítógépet, ehelyett a telefonon csüngnék, és végigbeszélnék vele 24 órát. Nahjó, elég már, ígyis elvitted magad, Drága. : P Pedig szar vagy, csak hogy tudd.. : $ <3

Aztán most picit még le kel foglalnom magam valahogy, mert parancsba lett adva, hogy éjfélig el sem mozdulhatok a géptől. ( Apró helyzetjelentés: Lilikém mosdik, és végre rendesen lefeküdt; 'kinyúlt'. Ami jó, mert ez az első alkalom, és ennek olyasmi jelentése van, hogy ha már képes így aludni, akkor biztonságban érzi magát, és jó neki. )

Papp Melinda Erika jelentkezett Putnokról. A továbbiakban ha kérdésük akad, keressék fel otthon, hívják telefonos ügyfélszolgálatunkat, vagy keressék meg MSN-en a li_star01@hotmail.com címen.

xoxo.

Újra itt. Kint voltunk ma Timivel és Rékával a Pálmaforrásnál. Valami piknik-félét terveztünk, aztán a végére lett már belőle minden. Először ki sem bírtunk tekerni.. Aztán amikor nagy nehezen odaértünk, vagy fél órát pihentünk. Körülbelül meg voltam halva..: D Aztán nekiveselkedtünk, kiszedtünk minden kaját és innivalót a táskákból, és rászántuk magunkat az evésre. ( Megjegyezném, nem kellett sokáig győzködnünk magunkat....) Oké, most mozogjuk le. Timi és Réka nekiálltak StarWors-ozni, én meg videóztam őket. Majd cseréltünk Timivel. Mivel túl sokszor nyertem, úgy döntöttem, nem bántom tovább szegény barátnőmet, hallgassunk zenét. Ebből karaoki, asztalontánc, 'videoklipforgatás' , minden lett. XD Jó, minden szép, de kevesen vagyunk. Nosza, hívjuk már Rolikát is. Hopsz, térerő luxus, Réka Timi le a Halastóig térerőér, mad vissza. Kábé olyan egy óra után Roli megérkezett végre két másik legénykével. Negyed hétkor együtt haza, és most itt. Bőven régóta itt, csak még Lilivel játszottam. :$

Szóval, összességében jó nap volt nagyon. Holnap is lesz valami, de még senki sem tudja, pontosan micsoda. Hétfőn pedig szalonnasütés. Kedden tanulás, majd iskola.. :S De jó, hogy várom már.  -.-"

Nos, ennyi történt ma. Jó volt. Köszi népek. (K)

xoxo.

Aztán még este volt egy kis dolgom amiért sajnos itt kellett hagynom Lilikét. :(

De mikor hazaértem, azonnal Ő. Még egy kis MSN, aztán csucsu.

Itt van 1-2 kép a kis életemről.:$

xoxo.

Hűűha, most úgy érzem, kezdenek helyre jönni körülöttem a dolgok. Remélem legalábbis. Sorra kötök békét olyanokkal, akikkel annyira nem votlam jóban mostanában, vagy egyszerűen csak eltávolodtunk egymástól. Felveszem újra a kapcsolatot azokkal, akikkel régóta nem tartottam esetleg. Itthon is rendben van minden, csak apunak van valami a lábával. Tegnap este óta nem érzi a talpát. Anyu persze megtippelt egy kezdődő gerincsérvet, szóval egy-két napja van apunak, vagy elmúlik neki, vagy kivizsgálás. :/

Suliban is kezd helyreállni minden. Jó, persze még midnig utálom, de azért tegnap is és ma is elég elviselhető volt.

Aztán hétvégén húsvét. Ha meg akarsz locsolni, előre szólj. Sőt, pénteken szólj, mert addigra tudni fogom melyik nap leszek itthon, és melyik nap Miskolcon. :'D  Persze, azért remélem nem áll szándékában senkinek a locsolkodás, csak apunak meg nagybátyámnak.

Ennyi az, amit tudtam írni. Nincs több szerintem. A végére még egy kis idézet:

"-Mit szólnál, ha hirtelen elénk ugrana egy godzilla??

-Szerintem.. Kiröhögném..

-Az jó. Én nem hiszem. Én HAHA aztán rohannék."

xddd

Más. Nincs más igazából. Suli ma nem volt rossz végülis. Sőt. Aztán anyuval sikeresen összevesztünk megint. Már meg sem lepődök ezen. És nem is érdekel. Hisztizzen csak. Érzékeny, ahogy azt régebbi bejegyzésekben már említettem. Mindent direkt félreért, rosszul is értelmezi, kiforgatja a szavaim. Kihoz a sodromból, kiabálás, lehordás, minden. Aztán én vagyok a rossz a végén. :) Pedig mindig úgy kezdem, hogy anyu ne idegesits fel légyszi, emrt veszekedés lesz. Nem kicsi. De nem hagyja abba, szóval ez van.

Legények? Róluk nincs mit írnom most. Remélem, egy darabig nem is lesz. Nem vágyom most ilyenekre valahoyg. Érthetetlen.. :D

Hétvégén szerintem újra Miskolc, bár húsvét lesz, tudom. Megoldom. Aztán bulizni is kéne már. Ugye Dorika?:)

Ezt majd még meglátjuk. Mármint, hogy hogy alakul a hétvége.

Pacsí.

Mégis lett ebből a napból Miskolc. Igaz, nem pont úgy, és nem pont azzal, akivel terveztem, de szinte tökéletes volt.

Úgyis olyan régen találkoztam már Dorikával, hogy úgy gondoltam, nem hagyom kárbaveszni ezt a napot, pusztán a hülye legénység miatt, ezért felmentem hozzá. Volt olyan drága, és bemutatott valami kis legénykének, aki így elsőre egészen szimpatikusnak tűnt. Hm:) Egyem a csöpp szívüket.

Aztán jöttek a majláthi népek is. Az a baj, túl sokat változtak, mióta nem voltam velük úgy igazán. Másabbak. Nem tudom miért és miben, de már nem olyanok, amilyenek voltak. Kezdenek nagyon 'elbunkósodni'. Lehet, hogy csak egyszerűen nem kedvelnek már; fogalmam sincs. A lényeg egy és ugyan az: már nem érzem olyan jól magam a társaságukban. Kicsit monoton az egész. De ez biztosan csak azért tűnik így nekem, mert nem foglalkoznak már velem. Sajnálom. :S Én reméltem, hogy még a nyaramat is velük fogom tölteni, de úgy tűnik, nem épp így alakult.

[...]

Aztán. Én ugye nem igazán veszek fel soha senkit MSN-re, megvárom, hogy engem vegyenek fel. De hát ezt ma megtörtem. Vagy nem is nagyon tudom, minek nevezzem.. Kivételes alkalom. Felvettem valakit, akit már régóta szeretnék megismerni, de sajnos eddig nem adódott rá lehetőség. Valamiért nagyon szimpatikus. Nem mondhatnám, hogy tetszik, mivel nem is ismerem. Szimplán olyan ember, akinek vonz a társasága. Nem épp a külső miatt, ugyanis nem nagyon tudom, hogy néz ki. Csak.. Úúh, amíg le nem írtam, csak éreztem és gondoltam, olyan egyszerűnek tűnt. -.-"

Igen, szóval hát ennyi történt velem körülbelül a mai nap folyamán. Aztán rájöttem, hogy szükségem lenne alakire, de sajnos úgy látszik, túl nagyok az elvárások, mert nem vagyok képes olyasvalakit találni, aki jó lenne. Nekem.. Senki sem elég jó.. Igen, jöhetne most újra az, hogy aki jó lett volna, az.. De nincs önsanyargatás.

Erről jut eszembe.. Tegnap megtámadott Edem, hogy kicsi vagyok, ezért látom így a dolgokat. Mármint, hogy örökké tart egy szerelem, satöbbi. És, hogy majd kinövöm, ahogy ő is kinőtte, csak bebeszélem magamnak az egészet. Ó, bár így lenne. Semmi baj Edem, tudom, nem piszkálás, de bármit mondassz, tudom, hogy most az egyszer nem lehet igazad. nem beszélem be ezeket magamnak. Ezek egyszerűen csak vannak, érzem őket. Sőt van, hogy épp az ellenkezőjüket akarom bebeszélni. De az nekem nem megy. Valaki bebeszél magának betegséget, lázat; és egyszeriben beteg és lázas lesz. Én azt sem vagyok képes magamnak bebeszélni, hogy utálok valakit, ha az valójában nem így van. Próbáltam bebeszélni régen, hogy szerelmes vagyok valakibe, csak mert tudtam, hogy Neki az jó lenne. Jót akartam. De képtelen voltam. Szóval nem. Ha akarnám se menne az ilyesmi. De ne aggódj. Nem olyan rossz ez. Sőt. Én nem bánom, hogy szeretem azokat, akiket valaha szerettem. Nem fájó érzés, jó emlék. Bár, ahogy írtam tegnap, van még ami fáj, de mégis szép emlék. Nem bántam meg, ez az egy biztos. De köszi, hogy figyelsz rám. [:

Hopp, elment az idő. Megyek alukálni.

Kábé ezzel lezárom magamban ezt a fejezetet. Senki nem fog hülyét csinálni belőlem. Ákos, kösz a leemózást, azt hiszem, ez kellett már. Ráébresztettél, hogy valóban; kezd átsiklani a kis vonatom a rossz sínre. Nem. Ezt nem fogom engedni. Most még fáj, talán örökké fog fájni, és tudom biztosan, teljesen sosem múlhat el, s feledni sem fogom, mégis, idővel talán enyhűl. Így kell lennie. Sosem akartam, hogy így legyen, de muszáj. Az nem lehet, hogy újra tönkretegyen valaki. Nem, mégegyszer nem. Az a baj, hogy hiába mondom ezt, legbelül érzem, hogy már megtörtént, már tönkretett. De nem fogom hagyni, hogy ezt bárki lássa. Ezt a bejegyzést elfelejti egy idő után mindenki, s akkor már nem fognak maguktól rájönni, hogy egy kis darab hiányzik belülről; egy darab a szivemből, melyet magával vitt örökre. S én hagytam. Nem kérem vissza, legyen az övé. Nem fogja tejesebbé tenni, kevesebb sem lesz tőle. Csak vele lesz. Nem kérte, mégis neki adtam. Légy vele boldog, nekem már nem kell többé, mert Téged érintett. Lehet, hogy többé senkitől nem kap majd hasonlót, ő mégis boldog lesz, mert valakinek ugyanígy adni fog magából egy darabot, és észre sem fogja venni, hogy az a valaki nem törődik a kis darabkával.

Talán még sokáig fogom siratni. Talán legeslegbelül örökké sírni fogok miatta, de talán, ha sikerül olyanná válnia számomra, mint eddig mindenkinek, akkor TALÁN mosolyogva tudok majd visszagondolni rá.

Azt mondtam volna, hogy eddig mindenkinél így volt? Hazugság. Létezik egy fiú, akit sosem fogok feledni. Ő nem hisz nekem, de én tudom, hogy így van. Nem fogok tudni mosolyogva visszagondolni rá, mert nem alakult át. Sosem fog, Ő biztos, hogy örökké fájni fog. Túl sokat jelentett. De elbasztam. Már késő. Csupán egy karkötő maradt belőle; mára már az sem. Elvesztettem. Nem vigyáztam rá eléggé. Bánom. Ahogy azt is, hogy vége lett. A büszkeségem miatt veszítettem el, ráadásul örökre. Van, akivel azóta is tudom normálisan tartani a kapcsolatot, Vele sajnos nem. Próbálom. De Ő nem akarja.

Nos hát. Talán többet írni sem tudok. Holnapra nincsenek új tervek. Ha van öleted, szívesen várom.

xoxo.

xoxo.

Elég. Ne legyen csak azért valakim, hogy minden napom veszekedésekből és megbántásokból álljon.

Egyszer éltem át azt eddig, amit most újra át kell élnem naprol napra, már lassan két hónapja. Nagyon szerelmes voltam.. Nem gondoltam semmi 'extrára' amíg vele voltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy szeretem, és viszont szeret. Hogy mikor ölelhetem meg, mikor leszek vele. Azóta sosem CSAK ilyenek jártak a fejemben, ha megtetszett valaki. és most újra. Nem arról van szó, hogy ezek bármennyivel is kisebb értékű érzelmek. Sőt, talán a legnagyobbak számomra. Voltam már nagyon szerelmes, ennél is jobban, de sosem ért ennyit egy olyan fiú, mint Ők ketten.

De belefáradtam. Feladom. Bárki bármit akart, eddig is tudott szólni. Aztán szóltam én, és ez mostanáig így ment. Nos ennek vége. Ezután úgy lesz, ahogy eleinte volt minden. Senkinek nem 'udvarlok'. Aki udvarolm udvaroljon, ne várja, hogy elolvadjak, vagy viszonozzam. Ettől szerethetem majd, de nem fogom naponta hatezerszer elmondani. Vagy elsőre elhiszi valaki, és onnantól megelégszik azzal az eggyel, vagy hagyjon.

Sajnálom, ez lesz innentől. Senki nem fog hülyét csinálni belőlem. Eléggé tönkre vagyok téve már így is. Ha ezt bárki képes lesz valaha helyrehozni, az előtt meghajlok.

Nos, ennyit akartam. Pontosabban ennyit sem, csak barátnőm balházott, hogy kimaradt pár eksön.

Aztán délután elkezdtem írni egy hatalmas regényt, de mielőtt a végére érhettem volna, végetért a tündérmese is. Úgy gondoltam, ez lesz életem legjobb napja, aztán az egyik legrosszabbá vált. Inkább be se fejeztem, kitöröltem. Most itt vagyok, ezt már nem törlöm.

Ui.: Tegnap színház volt. Találkoztam végülis mindkét legénnyel. Nem volt rossz nap, csak a lábam bánja kicsit. Mindegy.

xoxo.

I would like to be his, I would like to be with him, i WANT everything what is HIM.

I dunno, what can I do in this situation..

Kint voltam ma Juccal és Vixxel. Előtte Rékánál voltam, Willel barátkoztam. Istenem, szerelmes lettem abba a kiskutyába. :$ Nem volt rossz nap. Sőt. Nagyon jó volt. Holnap színház.. Elvileg. Én ehelyett találkozok Ricsikével és Edemmel. Aztán.. Angolból holnap össze kéne kaparni valahogy egy ötöst. Elég a négyes is.. Csak aj annyi rossz jegyem van már, hogy elképesztő. Annyira bosszant, hogy így lerontottam az angolomat. De nem tudok vele mit csinálni. Ez már így alakult. Megpróbálok alakítani valamit évvégére, legalább egy négyest.. Mégse hármas legyek már a kedvenc tantárgyamból, úristen.

Denike hiányzol. :(

Ez is zavar nagyon. Annyira semmivé vált a még ki sem alakult kapcsolatunk, hihetetlen. Fontos volt. Most is az. És ez lett belőle. Kábé ennek itt van vége, úgy érzem. Sajnos.. Nem szeretném, de nem egy emberen múlik az ilyesmi. Pár nap alatt szerettem meg úgy, ahogy eddig igen kevés embert, azokat is csak hosszú idő alatt. Egyetlen ember volt, akit megszerettem nagyon. A fent említett személy. :/

Hát ennyi most így hirtelen.

xoxo.

Ma kint voltam az egyik barátnőmmel. Igazán jól éreztem magam vele. :$ Körbejártuk szerintem fél Putnokot. Aztán tegnap elmentem biciklizni két barátnőmmel.. Úristen nem bicikliztem minimum hatezer éve. de nagyon jól esett.

Hajj.. Annyira nem egyszerű ez az egész. Azt hittem, kezdenek egyszerűsödni a dolgok, de épp most bonyolódik igazán. Szerintem kezdek beszerelmesedni. Pedig tudom hogy nem szabad, és felejtenem kéne. Egyet már kihevertem, már csak őt kéne, de egyszerűen képtelen vagyok. Amikor már 2 napja nem beszélünk, és kicsit kezdem azt érezni, hogy túlestem a nehezén, és innentől könnyű lesz megállni, hogy ne írjak rá, és szépen lassan kiverem a fejemből, akkor rámír. Vagy simán nem bírom tovább, és én írok neki. Jobb esetben flört a vége. Aztán sajnos minden alkalommal sikerül újra és újra összevesznem vele annyira, hogy nagyon.. Ami úgy b.ssza a csőröm.. De wáá én nem bírom 'eltiltani' magamat tőle. Akarom, de nem meeeeegy. Muszáj beszélnünk napról napra. Egy élmény ez a fiú. És mégis. I feel that he never will be more than a dream.

Fogalmam sincs mit tehetnék.

xoxo.

Nos igen. Egy ideig ez így is volt. Aztán felhívott néhány osztálytársam, nem megyünk-e velük bulizni. Hát nem. Jöjjenek ők. Feljöttek, ittak, ittunk. Aztán MSN-en látva egyik barátom, mit művészkedünk itthon, felkért, hogy emnjünk velük inni, vagy bulizni. Végülis, jöttek ők is, addigra osztálytársak el. Nos innentől foltokban köd van, de igen jó lehetett, mert mi 6ig le sem feküdtünk. Hát vendégek akadtak..

Minden esetre, ami még tiszta, az alapján én jól éreztem magam. Nem vagyok másnapos, csupán fáradt, de majd kipihenem. Remélem barátnőim is hasonló képpen gondolnak erre az estére.

Amit megittunk? Jajj, csupán lányos piák. Egy kis bacardi, napoleon, valami fru..valami.. Black Welvetbe is belenyaltunk, de én akkor már olyan készen voltam, hogy elég is volt, mert már elég volt csak gondolni a piára, rosszul lettem. Neeem, senki nem hányt, de nem is ez volt a cél. Stilusos estét akartunk, mindenféle 'gond' nélkül. Azt hiszem, ez sikerült. Kellően megvolt a hangulat, volt bennünk annyi, hogy ne kívánjunk többet. Viszont a szobámat szerintem a nem takarítom ki, úgy érzem. majd inkább holnap.. Úúúristen, holnap tanulás, majd suli. :S  Aztán megint suli, majd egy kis Miskolc. Mm.. Elvileg színházba mennénk, de ez persze közel sem biztos még. Ha viszont biztos lesz, akkor ezzel együtt az is biztossá fog válni, hogy íratok kikérőt, mert más dolgom lesz. Időben kéne szólni, hogy wtf, mert az ember ugyi mindig tervez, és tervez, napokkal, hónapokkal előre is akár. Nos én egy héttel előrébb terveztem, előbb lett ez lebeszélve, mint a színház, amiről még most is csak pletykaság van.

Nos.. Egyéb különös nem igazán történt velem tegnap, szóval nem hinném, hogy tudnék még mit írni. Ilyenre, mint MSN nem igazán emlékszem, de naplózott alapján jobb is. Beleolvastam, de többet el sem kezdtem inkább.

Hát lányok. Kösziköszi.

xoxo.

Suli.. Hát már igazán végetérhetne.. Nem olyan jó, mint volt. Megismertem az embereket, sokukban csalódtam is, nem egyszer. Sokan kétszínűek, és mégis elhiszi nekik az ember az ellenkezőjét, mert sokszor (valószínüleg nem is akarattal) olyan jól "megjátszák" magukat, hogy azt hisszük, megváltoztak. Pedig nincs így.Közel sem. Barátok? Suliban? Nem mondhatnám. Nem vágyok senki barátságára onnan, sajnos. Pontosabban egy-két fiúéra, de megközelíthetetlenek, mivel sokan udvarlásnak veszik, elbízzák magukat, és rástartolnak a lányokra. Egyre kevesebbet tanulok sajnos, ez lehet az unszimpátia következménye is. Egyébként, ha már említettem a fiúkat, és a velük való kapcsolatokat.. Akad köztük olyan, akiket régen a barátomnak mondhattam.. Nem haverbarát, pasibarát. Nos velük azért, bármennyire is szeretném, nem igazán sikerül jó barátságot kialakítani. Nem egyszerű, egyáltalán nem.

Program mára? Hat órára vissza kell mennem a suliba valami filmvetítésre. Amihez semmi kedvem nincsen, tulajdonképpen. Viszont kapok érte ötöst, szóval így már mindjárt más. Ha már egyszer kötelező, engeszteljenek ki.. xD

Holnap? Hm holnap elvileg bulizni megyek barátnőmmel, hogyha elengedik. Szombat-vasárnap szerintem itthon, vagy megkérem anyut, menjünk fel rokonokhoz.

Jövőhétről fogalmam sincs. Elvileg lesz egy programom szerdán, aztán hétvégére is lenne, de, hogy abból lesz-e valami, azt nem tudom. Minden esetre nem rajtam múlik.

Gondolkoztál már azon, miért van az, hogy valamikor olyasvalakit szeretsz, aki nem tudja viszonozni, máskor pedig olyat, aki tudja?! Mert, végülis nem egyértelmű, hogy két ember meglátja egymást, és egymásbaszeretnek. Úgy tűnik, mintha természetes lenne. Mégsem az. Ahogy az sem, hogy ugyan így csak az egyik fél fog ennek az érzésnek a hatalmába kerülni. Tulajdonképpen, mi a szerelem? Mitől alakul ki, és mitől nem? Ajj igenigen.. Megfog-e a belső, külalakra bejön-e persze. De.. ez hülyeség. A barátait is sokszor egy bizonyos igény szerint választja az ember. Ne legyen tőlünk sokkal.. undekoratívabb (xD), se sokkal butább, és belsőre kell, hogy "tetszen". Ha valakinek tetszik a stílusa, ha valakit szépnek találunk, okos, kedveljük.. Mié lesz a döntő szerep? Mi dönt, hogy barátként fogjuk szeretni, vagy társként? Nincs szerelem. Ez hülyeség. Barátság van csupán, csak sokszor ráfogjuk, hogy ez a szerelem. Ugyanolyan barátaink vannak, mint szerelmeink. Magamból, és a környezetemből indulok ki. Olyan fiúkkal barátkozom, akik aranyosak, kedvesek, megértőek, humorosak, szépek, okosak. Ha valaki megkérdezné, milyen fiú az esetem, ugyanilyen tulajdonságokkal írnám körül. Persze, a sablon kedvéért hozzáfűzi mindenki: szeressen, és legyen hűséges. A barátaink nem szeretnek? Nem hűségesek hozzánk? Olyasvalaki nem lehet a barátunk, aki nem viszonozza a szeretetünket, ahogy olyan sem, aki nem hűséges hozzánk. Elhagy egy új barátért. Akkor mégis mi a különbség? Vonzz szexuálisan? Meg akarjuk csókolni? Megfogni a kezét? Ezt bárkivel megtehetjük manapság érzelmek nélkül is. Ez csak egy formaság, ahogy sokak szerint (köztük szerintem is) a házasság. Papír arról, hogy valaki a barátod, és örökre barátok akartok maradni.. Hát vicces. Ha majd egyszer igazán szerelmes leszek - aminek nem sok esélyét látom, mert bármikor úgy éreztem eddig, belegondolva semmivel sem több, csupán egy barát, akit megcsókolhatok bármikor - és tudni fogom, mitől nevezik szerelemnek a szerelmet, jövök és első dolgom lesz, hogy leírom.

Addig viszont ilyen egyszerű, kis semmitmondó bejegyzésekkel kell megelégednie mindenkinek.

xoxo.

https://www.youtube.com/watch?v=8K6z8ZkT3E8

https://www.youtube.com/watch?v=PiqND39qU68

Annyira két, egymástól eltérő stílust képviselnek, és ugyanolyan hatással vannak rám. A magyar szám a mondanivalójával.. Belegondolva.. Talán ebben is magamra tudnék találni, ahogy a tegnapi bejegyzéseimben leírt idézetekhez hasonlóan. A második.. Nem tudom, miért.

Kezdek változni. Sejtem az okát. De amíg nem vagyok benne biztos, addig..

Nem tudom, mit kéne tennem, hogy az életemet a helyes irányba tudjam terelni. Én magam sem tudom, merre van a helyes út.

Nem csak nekem van enynire tökéletes napom, úgy látom. Csalódtam is ma egy picit. Aztmondták, hogy.. És mégsem..

Atyauristen, wácáp? :/

Bárcsak...

Kezdeném egy linkkel..

http://idezetek.hotdog.hu/magazin.hot?m_id=25656&h_id=78421

Nos néha ezekben, és hasonló idézetekben képes vagyok magamratalálni. Furcsa, de olykor pontosan rátalálok érzelmi állapotom leírt változatára. Ilyenkor elgondolkodom azon, miért? Egész hónapban ez a kérdés gyötört; végül rájöttem. Pont most, pont ma.

Rossz környezetben élek. Vagy inkább nem nekem való egész egyszerűen. Nem érzem otthon magam. Neeem, a családdal semmi gond nincsen. Barátok, barátnők. Társak. Nincs körülöttem senki, akiről elmondhatnám, hogy valóban fontos, vagy legalább azzá kezd válni. Van egy barátnőm, de rá se mondanám, hogy annyira az életem része lenne, mivel szinte már természetes, hogy Ő van nekem. Nem bírnék nélküle létezni, csak ehhez sokszor hosszas gondolkodás kell. Kicsit távolabb, valahol Miskolc környékén akadnak még, akik számítanak, de nem mondom, hogy nem tudnám elviselni a hiányukat. Viszont.. Ha még távolabb megyek, találok valakit, aki igazán sokat jelent. Jó, még nem olyan sokat, mint az itteni barátnőm, de tudom, hogy kicsit nagyobb ismerettség után olyan fontossá fog válni, hogy magam is meglepődöm majd rajta.

Már most nem múlik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe, ne gondolkodnék el rajta hosszasan.. Sokszor jár a fejemben, milyen lehet megölelni.. Tudni, hogy ott van közvetlenül mellettem, velem. Együtt nevetni vele, beégni előtte, végigsimítani az arcát.. Rámosolyogni, és várni, visszamosolyog-e, vagy csöndben tovább indul.

Lehet, hogy sosem lesz olyan dolog, ami oly szorosan kötni fog hozzá, hogy TELJESEN megnyíljak előtte.. Hogy úgy mondjak ki szavakat, és érzéseket, hogy nem gondolom át előtte minimum tízszer, vajon mit hagyjak ki belőle. Hogy ne kelljen magambafolytani azt, amit valójában mondani akarok. Merni felkelni mellette, tudván; smink nélkül, gyűrött bőrrel, kócosan lát. Együtt sütni vele valami hatalmas dolgot, amiről mindketten tudjuk, sosem lesz olyan, amilyennek lennie kéne, majd amikor kész, együtt nevetni a másikon, rákenni, hogy ő rontotta el, miatta lett idétlen.

Ezek azok, amiket talán soha egy fiúnál sem fogok megtudni. Nála.. Nem tudom. Rágondolni boldogság és mégis remegek közben. Nem vagyok szerelmes. Még nem. Nem is leszek még. Nem szabad, mert onnantól hibátlannak találnám, és elvakultan engednék minden szavának. Jobban kell ismernem saját magamnál. Sosem vágytam rá, hogy megkapjam. Nem ez a fő célom. Nem bánnám, de nem erre megyek. Talán Ő és hasonló emberek hiányoznak az életemből. Talán túl szürke, talán ez a baj. Még most sem vagyok biztos benne, hogy az elején feltett kérdésre ez lehet a megfelelő válasz. Találgatok. Sötét szobákban tapogatózom.

Nem adom fel. Rá fogok jönni az okára. És nem nyugszom, amíg megoldást nem találok. Ez biztos!

Fogalmam sincs, mikor fogok újra írni. talán holnap.. Talán egy hét múlva.

xoxo.