Igen, nagyon jól tudom, hogy két hete nem írtam semmit. Nem tartottam fontosnak semmit, amiről hosszabban írni tudtam volna, az pedig felesleges lett volna, hogy Ákosról írkáljak mindig. Megvagyunk köszi, ennyi.
Amit viszont fontos már megemlítenem, azt valójában én sem értem. Hogyan lehet olyas valaki ilyen nagy hatással rám, akiről végülis semmit sem tudok?! Tudom a nevét, hogy hol lakik, hogy mikor van a születésnapja, hány éves, hogy néz ki; de semmi többet. Nem tudom, mi az, ami boldoggá teszi, mi az amitől szomorú. Mire gondol lefekvés előtt, mi határozza meg egy-egy emberhez való hozzáállását. Mitől lesz valaki több számára egyszerű barátnál, és mitől ábrándul ki valakiből. Sorolhatnám még, mit nem tudok róla, de azt hiszem, estig itt ülhetnék akkor. A lényeg tényleg csak annyi, hogy semmit nem tudok róla, ami fontos lenne. Mégis.. Olyan más Ő számomra. Nem barát... Nem szerelem.. Talán mindkettőnél fontosabb és több. De akkor mi? És miért? Néha elég Rá gondolnom, és megnyugszom.. Van, hogy épp ellenkezőleg; eszembejut és félek, vagy épp ideges leszek. Ideges, vajon mi lehet vele, és félek, hogy elevszítem, vagy már el is veszítettem. Szeretem, s mégis gyűlölöm, amiért sosincs velem. Gyűlölöm, mert nem nézhetek a szemébe, nem ölelhetem meg, és gyűlölöm, mert nem tudom neki elmondani, amit érzek. Mindig megpróbálom, aj annyiszor.. De sosem sikerül vele éreztetne mindazt ami bennem van. Nem az a baj, hogy Ő nem érti, én nem tudom szavakba önteni. Leírom neki, visszaolvasom, és máris értelmetlenné válik az egész. Fogalmam sincs, mivel lehetne ezt igazán kifejezni; talán semmivel. Pedig szeretném. Akkor talán újra emberszámba venne, és újra a régi lenne minden, vagy akár jobb. Úristen, hiszen kábé egy hónapja ismerem. Megáll az eszem.. :S Hiányzik. Szeretem. Kell.
[...] Más.
Pénteken Barcikán voltam Rékával és Timivel. Nem volt rossz. Bőven nem. Szívesen mennék akár minden hétvégén. Aztán Edemmel is találkoztam a héten. Az is jó volt:$ Szeretlek Edem:D(L)
Ennyi nagyvonalakban. Majd még..
xoxo.