* Lindcy.

Amit viszont fontos már megemlítenem, azt valójában én sem értem. Hogyan lehet olyas valaki ilyen nagy hatással rám, akiről végülis semmit sem tudok?! Tudom a nevét, hogy hol lakik, hogy mikor van a születésnapja, hány éves, hogy néz ki; de semmi többet. Nem tudom, mi az, ami boldoggá teszi, mi az amitől szomorú. Mire gondol lefekvés előtt, mi határozza meg egy-egy emberhez való hozzáállását. Mitől lesz valaki több számára egyszerű barátnál, és mitől ábrándul ki valakiből. Sorolhatnám még, mit nem tudok róla, de azt hiszem, estig itt ülhetnék akkor. A lényeg tényleg csak annyi, hogy semmit nem tudok róla, ami fontos lenne. Mégis.. Olyan más Ő számomra. Nem barát... Nem szerelem.. Talán mindkettőnél fontosabb és több. De akkor mi? És miért? Néha elég Rá gondolnom, és megnyugszom.. Van, hogy épp ellenkezőleg; eszembejut és félek, vagy épp ideges leszek. Ideges, vajon mi lehet vele, és félek, hogy elevszítem, vagy már el is veszítettem. Szeretem, s mégis gyűlölöm, amiért sosincs velem. Gyűlölöm, mert nem nézhetek a szemébe, nem ölelhetem meg, és gyűlölöm, mert nem tudom neki elmondani, amit érzek. Mindig megpróbálom, aj annyiszor.. De sosem sikerül vele éreztetne mindazt ami bennem van. Nem az a baj, hogy Ő nem érti, én nem tudom szavakba önteni. Leírom neki, visszaolvasom, és máris értelmetlenné válik az egész. Fogalmam sincs, mivel lehetne ezt igazán kifejezni; talán semmivel. Pedig szeretném. Akkor talán újra emberszámba venne, és újra a régi lenne minden, vagy akár jobb. Úristen, hiszen kábé egy hónapja ismerem. Megáll az eszem.. :S  Hiányzik. Szeretem. Kell.

[...] Más.

Pénteken Barcikán voltam Rékával és Timivel. Nem volt rossz. Bőven nem. Szívesen mennék akár minden hétvégén. Aztán Edemmel is találkoztam a héten. Az is jó volt:$ Szeretlek Edem:D(L)

Ennyi nagyvonalakban. Majd még..

xoxo.