* Lindcy.

Sok a csalódás. Egyre több. Rendben, elfogadom. De már fogalmam sincs, hogyha ennyire a tökéletességre hajtok, ki fog megmaradni nekem?! Mármint.. Én nem tudok olyan lenni, mint némely fiú-lány. Ha csalódok, nehéz újra hinni, és bízni. Ez által egyre több embert veszítek el. Pontosabban ők engem. De nem tudok ellene tenni semmit. Tudnék, de nem akarok. Nem kell olyan társ, aki megbízhatatlan, és percről percre változik a véleménye.

Amikor szükségem lenne egy fiúra, aki boldoggá tehet, biztos, hogy esélyem sincs nála. Rendben, leteszek róla. Sőt minden fiúról, eldöntöm; egy ideig csak a barátaimnak élek. Ekkor mindenki, aki az előtt kellett volna, rájön, nagy hibát követett el. Sorra jönnek vissza hozzám, de én - bár még kedvelem őket - képtelen vagyok megadni nekik azt a szeretetet, amit kívánnak tőlem. Mikor adni akartam, nem kérték. Már nem tudom megadni, s én érzem magam kellemetlenül újra és újra, minden alkalommal, amikor nemet kell mondanom.

Ilyenkor az is rátesz még 1-2 lapáttal, hogy új embereket is megismerek emellett, akik szinte napok alatt lopják magukat a szivembe olyan hihetetlen gyorsasággal, hogy eszméletlen. Sokszor elgondolkodok; megéri-e belevágni az új dolgokba, vagy jobb biztosra menni, és a járt úton továbbhaladni. Aztán mindkettő vége útvesztőt rejthet. Sosem tudom, melyik visz tovább egyenesen, vagy épp kanyarogva, de rendszerint képes vagyok a zsákutcába egyenesen beszaladni. Ez sajnos csak utólag visszagondolva jut el a tudatomig, amikor már késő rajta rágódni, mert már eltévedtem. Nincs visszaút.

Sajnos nem sokszor van már egy-egy ilyen nap után még blogolgatni is, de amikor már nagyvonalakban levezetve is annyi mondanivalóm akad, amennyi 1 nap után percről percre pontosan leírva lenne, akkor azért már megéri egy pici időt szentelni erre is. Igazából a dolgaim alakulása szerint vezetem ezt az egész oldalt. Nem tartom szerencsésnek a mindennapi fejlemények közlését, mert akár percről percre is képesek az emberek változtatni az egész napomon. Szóval jobbnak látom azt, hogy csupán akkor írok, amikor tartós egy helyzet.

Most úgy érzem, sikerült túltennem magam életem talán legnagyobb szerelmén, de jobb így. Egy fejfájással kevesebb. Persze fájjon csak a fejem, de csak olyan miatt, ami miatt megéri. Régi szerelmek jönnek-mennek. Felbukkannak, majd ugyanilyen gyorsasággal el is tűnnek.. Már csupán előre nézek. Az "új" felé. Jobb lesz így, azt hiszem.

Most becsöppent az életembe néhány, addig még ismeretlen arc, és érzés. Fiúk-lányok...Tárgyak. Nekik szentelem időm és szívem legnagyobb részét, a régit megpróbálva kiszorítani, vagy legalább elrejteni egy időre, amíg helyrerakom magamban amit helyre kell.

Nem tudom, mikor fogok újra írni. De egyszer biztosan.

xoxo.

Jött másik helyette. Nem, nem váltok le senkit senkire. Sosem állt szándékomban ilyesmi. Csupán nyitott vagyok. És ez a lány nagyon elvarázsolt már elsőre. Pontosan olyan mint én, csak szebb és jobb. De megtaláltam benne magamat. A kérdés az, meddig?! Vajon, vele meddig tart majd ez a hatalmas baráság? Ha megun, ő is elfog dobni a kisebb-nagyobb hibáim miatt?[...]

A fiúk? Furcsa. Sosem hittem, hogy akár csak egyetlen egy fiút is valaha meg fogok tudni tartani. Nem semmi járás. Barátság. Mivel ugye, én férfi társaságban érzem magam jobban, ezért nem is nagyon lányokkal barátkozom, sokkal inkább fiúkkal. És van egy pár legény, szám szerint 4, akiket imádok de eszméletlenül. Jó persze, gyönyörűszépnek találom mindannyiukat, de ez valahogy lényegtelenné válik, ha velük vagyok. Fontosak. Ha tehetném, minden percem velük tölteném. Szegények megunnának hamar, de nem foglalkozok én ilyesmivel. És, bár már sikerült egyszer összevesznem négyből kettővel, még mindig barátok vagyunk. Ez az, ami számít. Hiába szeretem a legényeket jobban, mindig úgy gondoltam, fiú és lány közt, hosszútávon ritka a jó barátság. És ez már tart egy ideje. Talán legtovább, mint eddig bárkivel. És nem tűnik úgy, hogy egyhamar vége lesz. Meg merném kockáztatni, hogy még a nyaramat is velük fogom tölteni. Rajtam nem múlik, ez biztos.

A lányka, aki a másik 'helyére" lépett... Vele remélem nem járok úgy, ahogy az előzővel. Én fiú miatt egy barátnőmmel sem vesztem még össze. Ő volt az első. Nekem sosem volt fontosabb senki a barátnőimnél. Volt egy fiú, aki tetszett, és Ő ezt tudta, mégis.. Hát mindegy. De én nem balhéztam, mert fontosabb volt egy kis plátói szerelemnél. Erre..

Nos ennyi, azt hiszem.

xoxo.

Megismertem egy fiút, aki 1-2 nap alatt elvarázsolt, és nagyon megszerettem. Találkoztunk. Jó volt vele. Kedves, vicces, aranyos, romantikus, minden, ami kell. Aztán tegnap összevesztünk. A történelem megismétli önmagát. Olyasmiket beszélnek rólam, aminek nincs igazság alapja. Ezzel nem is lenne gond, tegyék, ha nincs más dolguk; a probléma ott kezdődik, hogy ezeket a kitalált szép gondolatokat mind vele osztják meg. Aztán szépen megy tovább és tovább, és már ott tart ez az egész, hogy az az igen kevés miskolci fiú, akiket szeretek és a barátaimnak nevezhetem őket.. Mind utálnak. Ilyen kis hazugságok miatt. Nem tudom, kinek a nagy álma, hogy tönkre tegyen, de nagyon jól halad. Már csak hajszálak választanak el a teljes összeomlástól. Ha olvasod, fogadd gratulációm; eléred a célod hamarosan.

Igen. Fel lehetne fogni így is, ennyivel. De kell. Szükségem van rá, de tehetetlen vagyok. Fogalmam sincs mit tegyek azért, hogy 'visszaszerezzem'. Nem volt egyszerű eddig sem közel kerülni hozzá, de mindezek után már úgy érzem, esélytelen, hogy bármit elérjek nála. Pedig fontos. Ó, ha tudná, mennyit jelent nekem.. De ha mondanám, akkor sem hinné el. Nem látott sírni. Ő nem. Barátnőm látta, hogy valódi könnyek. Semmi megjátszás, semmi fake tears. De ezt Ő már sosem fogja látni/érezni. Elfelejt. Szép lassan a szeretete átalakul gyűlöletté, és véglek kitépi magát az életemből. És-én-ezt-nem-akarom!  De ötletem sincs vele kapcsolatban. Tegnap este, amikor felhívtam, minden olyan tökéletesnek tűnt. Azt hittem, minden helyre jön. De nem. Ma csupán 3 embert veszítettem el önhibámon kívül. Legalább is ennyiről tudok. Aztán. Ki tudja, a többiekkel mi lesz.

Csak a remény. Ennyi maradt utána.

xoxo.

Ruharengeteg, táskák, ékszerek, cipők, számítógép, minden amire kb szükszégem lehetett mostanában. Nem mintha nem lenne elég ruhám meg hasonlók, de szerintem ezek azok, amikből egy lánynak sosincs elég.

Legények. Nincs mit mondanom, semmi fejlemény, semmi ÚJság. Csupán egy. Ő most tetszik így elsőre. Nem írok Róla. Még nem. Lehet, hogy jelentéktelenné is fog válni hamarosan, ha viszont nem, el fog jönni az ideje, hogy 'közzétegyem'.

Holnap szoli, utolsó simítások a gépen, és valahogy meg kellene oldani, hogy tudjak GH-zni.. Mert online nem igazán indul.. :/ És meg fogok halni nélküle ha nagyon fogok unatkozni.

Nos, szerintem egyenlőre, vagy talán mára ennyi.

xoxo.

De azért már illene írnom valami keveset. Szóval, tegnap voltam fodrásznál, majd felhívtak a legények, hogy menjek Miskolcra, és aludjak is ott. Hát rendben, felmentem, ottaludtam.

Elég jó este volt az az igazság, hatalmas arcok. Igazából mindig nagyon jól érzem velük magam. Talán velük a legjobban. Alig tudták le 2 heti fürdésadagjukat a félméteres hóban, alig kockultak és alig bolondok. =)

Nos, nem hiszem, hogy bővebben ki kell fejtenem bármit. Filmnézés, játék, pipa, hó, alvás. [...]

Sokat gondolkodtam mostanában. De csak egyet tudok mondani:

"...Mert tudok. Csak nem akarok."

xoxo.

Tulajdonképp, semmi újra nem vágyok, csupán arra, amire eddig is. Csak azt nem tudom, hogy érhetném el; azzal, ha teszek érte, vagy pont azzal, ha nem. Bonyolult. Sokszor igen átkozom anyuékat, hogy lánynak születtem... ^^

Nos. majd megpróbálok összetákolni valamit. Persze csak képletesen. Aztán, majd reagálok még ma szerintem, hogy whatsup.

Addig is xoxo.

Szóval a tegnap.. Körülbelül semmi nem történt azon kívül, hogy egy kicsit mégjobban összetörtem.

Aztán ma még jobban. Színházban voltunk, és bárhová néztem, mindenfelé bújtak össze az emberek. Egyáltalán nem volt kellemes ezt látni. Aztán MSN-en is sikerült látnom olyasmit, amit soha nem akartam.

Nem akarok tönkretenni senkit, viszont igen nehéz döntenem. Olyas valamit kéne megtennem, amit nem magamért, hanem valaki másért tennék, és nem hiszem, hogy túl boldog lennék tőled. valaki más viszont igen. De úgysem sokáig bírnám megjátszani magam, és teljesen sosem lenne az, amit ő akar.

Elvileg az idei évemnek nagyon jónak kéne lennie, de egyenlőre ez nem épp így fest. A megoldást pedig képtelen vagyok megtalálni. De próbálkozok. Jövő hónapban Kocsonya. Legalább ennyi jó BIZTOSAN lesz az évemben, meg aztán a gyárfeszt. Hát lesz, ami lesz.  =/

xoxo.

Aztán ma ez, és a megfázásom vegyült, szóval igencsak jól érzem magam... Kábé minden bajom van. De szerencsére anyu kivitt suli után a városba, és vettünk gyógyszert, meg valami inhaláló stiftet.. Ja meg piercinget, meg körömlakkot... Aztán most már viszonylag kezdem jól érezni magamat. Igen jó lenne gyorsan túlesni ezen az egész féléven már.

Holnap után sulival megyünk Miskolcra színházba. Előtte egy szűk óra Pláza, csütörtökre emiatt tanulni sem kell, péntek, és vége egy újabb hétnek. Gyorsabban teli ez a félév, mint az előző.

Legények.. Róluk most nem nagyon tudok mit mondani. Vagyis van egy, akiről tudnék, de őt még nem szeretném nyilvánosság elé tárni. Aztán a többiek pedig elég lényegtelenek. Vagyis, számomra akad még olyan, aki tudna sokmindent jelenteni, csak ők nem pont így gondolják.. Majd rájönnek később, de akkor már mindegy lesz.

Nos, ennyi.

xoxo.

Itt voltak bátyámék, a lányukkal és a fiukkal. Én délután kb. elaludtam, úgy elfáradtam már csak abban is, ahogy néztem őket, nem még most, hogy játszottam is velük. Bújócskáztunk; persze bevállaltam, hogy leszek az örök-hunyó, és közben el-elbóbiskoltam pár másodpercre, sógornőm persze ilyenkor megcsiklandozott és magamhoztértem. Azt mondták, elég 20ig számolni, ha tudok addig, persze... De gondoltam megpróbálkozok valahogy a százzal is (ez többnyire 5 perces számolgatás volt...), hogy legyen időm pihizni két futam között.

Azután megtanítottak pókerezni. A másodikos kisfiú tanítja a szintén másodikos nagylányt pókerezni.. Szerintem ez a nem semmi. Aztán csikizőset játszottunk, persze ráküldtem őket sógornőmre, aki meg is köszönte nagyon a figyelmességem.. : D

Majd elvertem mindenkit pirospacsiban. Ezután jött a vacsora, ami után én szintén olyan álmos lettem, mint ebéd után, de már nem mentem el aludni, hisz nem sokkal utána mentek haza. teljesen szét voltam csúszva, és megkérdeztem Gábor Bencét: Te egyáltalán nem vagy fáradt még most sem? Erre ő: Nem. Kicsit sem. Felsóhajtottam, és kijelentettem, milyen jó neki. Válaszul ez érkezett: Cserélünk? Te úgy is sokáig fent lehetsz.

Megdöbbentő, milyen logikusan gondolkodik. Én ébren lehetek sokáig, de álmos vagyok. Ő nem álmos, de korán le kell feküdnie. Tehát mind a ketten jól járunk, ha cserélünk, mert így ő fent maradhat tovább is, és kiélheti magát, én meg úgy is álmos vagyok, mindegy nekem, hogy korán fekszem-e le.

Semmit nem aludtak délután, pörögtek, karatéztak, tűzet oltottak, sellők és tündérek szálltak szembe a gondosz tűzoltókkal, bújócskáztak, csikiztek engem állandoan, a hátamon, a nyakamon, és úgy egyébként mindenemen csüngtek, de nem lankadt az energiájuk egy mákszemet sem. Elképesztő.

Kíváncsi lennék, hogy ha sosem kéne aludniuk, csak amikor akarnak, hány óráig birnának pörögni egyfolytában az ilyen 2-7 éves legények-lánykák. Fárasztó nap volt, ez biztos, de egyáltalán nem unalmas.

[...]

Felhívott ma egy igen kedves ember. Nos, ezt igazából nem értem, miért írom, csupán említésre méltónak tartottam. Az biztos, hogy a hangja elbűvölő. Bár még egyáltalán nem ismerem, úgy érzem, előbb-utóbb valamilyen formában része lesz az életemnek. Lehet, hogy nem lesz semmi ' extra ' , de nem hinném, hogy jövője sem lesz. Értelmes, beszélni lehet vele, ezt már most látom. Az értelmes embereket pedig alapjában véve kedvelem, szóval ha ez így marad, gond nem lesz.

Azt hiszem, holnap délig fogok aludni. Vagy legalább is remélem, hogy addig sikerül. Egy biztos; 11-ig akár tudok aludni, akár nem, ki nem kelek a cuki kis ágyamból.

Nos, szerintem bőven bepótoltam az eddig elmaradt hosszabb írásaimat. xoxo.

De vásároltam is. Aminek örülünk. Hm ennyi.

xoxo.

Kiosztották a bizonyítványt, és kezd unalmassá válni, hogy mindenki a suliban éli szerelmi életét. Nem hiszem, hogy ezt egy egész iskolának látni kéne; senkire nem tartozik..

Nem lett a mai Miskolcolásból semmi végül. Sajnálom. Aztán pénteken sem lesz semmi belőle.. Esetleg még vasárnap. Azt hiszem, igen unalmas 2 nap lesz a péntek és a vasárnap.

Legények.. Hű hát már az agyamra mennek. Hiányzik a volt barátom, és egy olyas valaki, aki sajnos sosem volt és soha nem is lesz már az enyém. Mégis, kicsit sajátomnak érzem.

Azt hiszem, ma csupán ennyire voltam képes, igazából egy ennyire jelentéktelen napról nem tudok írni semmit. Majd talán holnap.

xoxo.

Most értem haza röplabdáról, és a lelkemre kötötték, hogy feltétlenül ki kell írnom ide a rajongásom. Ugyanis, kaptam cserébe inni. Milyen kedves, hogy megszánt. : )

Hm hát még ma is hanyagolva érzem magam, bár már nem annyira, mint előző nap. Suliban, többnyire minden teljesen rendben van; az egyetlen bökkenő csupán az iskola maga. De azt hiszem, ezt megérti mindenki.

Igazán jó lenne egy VALÓDI osztályközösség, ahol mindenki összetart. Sokszor mi is, de legtöbbször nem így érzem. Vannak, akik mindig összetartanak, de vannak olyanok is, akik ezekből kiszorulnak, így nem túl kellemes a légkör. Persze, ez utóbbi nem mindennapos, de általános. Talán még nem vagyunk elég érettek. Sőt biztos, némelyek nagyon gyerekesen tudnak viselkedni. Azaz többnyire mindenki képes így viselkedni, de vannak meghatározó személyiségek is az osztályban, akik sosem veszítik el komolyságukat. [...]

Nem sokára kocsonyafesztivál Miskolcon. Alig várom már, leginkább azért, hogy újra egy jót bulizzak az én drága Lalámmal. :$ (Mostnemiszunk...annyit..)

A tavalyi eszméletlenül jó volt. Imádtam. Nem voltunk végülis részegek, azért az mégsem a mi stílusunk, és mégis hatalmas este volt. Az ideji már csak jobb lehet, ebben biztos vagyok.

Nos, Kittu, teljesítettem a kívánságod. Vagyis nem. Kétszer ígértem: SZERETLEK! Most már kész. Megyek, GH-zok egyet, aztán átjön barátnőm és... [ Mindenki gondoljon ide amit akar.]

xoxo.

Azt hiszem, megyek, és elteszem magamat holnapra.

xoxo.

Nos, ma épp anyut kértem meg erre, amikor egy érzékeny pontomra tapintott.. Közölte, van ott valami.. csomó szerűség. Áh, gondoltam, az képtelenség. Megfogtam, és tényleg. Igazán kemény, de nem túl nagy, kábé mint egy fél radír. De undorító. Azaz inkább félelmetes.Vagy pontosan nem is tudném megfogalmazni, milyen érzés hozzáérni, de nem merek.. Mintha legalább valami fertőző bőrbetegség lenne, amihez nem lenne szabad hozzáérnem, nehogy elfertőződjön. Pedig semmi. Valószínűleg csupán anyni történt, hogy begyulladhatott ott valami.

Összességében, nem volt túl nehéz napom suliban. Lassan viszont el kéne kezdenem tanulni a pénteki felvételire, ugyanis fogalmam sincs, mit is mondhatném majd ott olyan embereknek, akikkel még sosem találkoztam. Egyértelműen csak annyit, amennyit kérdeznek, de ha túlságosan rokonszenvtelenek ( ! : D ) lesznek, nem tudom, hogy fogok tudni megszólalni. Megoldom. Ott lesz Tessa, összehozunk vele valamit. ;-)

Fáradt vagyok. Miért? Későn feküdtem le ez igaz. Hát.. Bár ez relatív. Kinek mi a késő. Fél 12-es fekvés, és fél 7-es kelés nekem igencsak megterhelő tud lenni. Nem, mintha hétvégente többet aludnék. De mégis. Mi a megoldás? Nem, az biztosan nem, hogy korábban le kell feküdnöm. A-a. Amíg nem vagyok álmos, képtelen vagyok alvást magamraerőltetni, csak forgolódás van órákig, aztán végeredményként elforgolódom minden testrészem, és még kipihenetlenebbül kelek majd fel.

Egyéb megoldás? ^^ Nem, tejet sem iszom. Nem szeretem. Bárányokat se fogok elkezdeni számolgatni, ugyanis kisebb koromban tapasztaltam eredménytelenségét. És miért ugráljanak át kerítéseket az éjszaka közepén, csakhogy én el tudjak aludni, miközben ők fáradtak lesznek reggelre? -.-" Hülyeség.

[...]

Úgy várom már, hogy nyár legyen. Több okból is. Leginkább a napozási vágy él már bennem leküzdhetetlenül. Aztán ez a sok roha az agyamramegy, ahogy az is, hogy ha kint töltök a szabadban 2 percet, az orrom lefagy. Nem beszélve a könnyes szemekről, a jéggédermedt ujjakról és lábujjakról.

Brr.. Nem szeretem a hideget, éppen ezért a telet sem.

Megyek is, iszok valami forró teaszerűt.

xoxo.

Nem kell holnapra tanulni, szóval nem olyan tűl nagy bűn. :$ Különben is lesz holnap két kémiám. Arra meg nem tanulok. Lezárt hármasra, ezek után ne is számítson semmilyen tanulásra, meg jó viszonyra. Kb. ennyit erről.

Aztán. Úgy érzem, allergiás vagyok a kedvenc pulcsimra. Kiütéses tőle az egész karom és a hátam..

Hmm.. Holnap 4órám lesz. Aztán kábé a holnap délutánom lesz igen zsúfolt. Szerdára lesz mit tanulnom bőven. (Na azért semmi túlzás.) Aztán szerdán hazajövök, pihi.. Csütörtök egyszerű nap. Csütörtökön hazajövök, szintén pihi, ugyanis péntekre nem kell tanulnom semmit, mivel megyek szóbeli felvételizni. Szóval szerda-csütörtök-péntek délutánom szabad. Azt hiszem ekkorra kell besűrítenem minden kisebb találkozót, plussz péntekre valami Miskolc féleséget, ugyanis a hétvégém mint már mondtam, nem tartom valószínűnek, hogy szabad lesz. :/

Legények.. Nos nem egyszerű. Még mindig nem. Rajtuk agyalok napok óta. Napok?? Hónapok. És nem tudom, mihez kezdjek. Nem jutok előbbre. Igazából nem is biztos, hogy tudnék, ugyanis nekem nem elég egy egyszerű szépfiú. Hatalmas jelentősége van a belső tulajdonságoknak. Ami sajnos senkinél sem megfelelő. Milyen a megfelelő? Kedves, nem túl nagyképű, de nem is esetlen, nem bunkó, nem várja el tőlem, hogy mindig mindent rendbentartsak a kapcsolatunkban, picit lehetne irányító típus is, és ami a legfontosabb: Szeressen. Igazán. Ne szavakkal. Tettekkel. Érezzem, ne csupán halljam.

De ilyenből igen kevés van. Nem kell sajnálni, hogy juj szegény Lindcy, minden fiú milyen szemét.. Neem. Csupán várni kell rá. Majd eljön. Sőt lehet pont akkor fog betoppanni, amikor nem számítok rá. De azért siethetne.. :D

Azon gondolkozom, mitől függ az, hogy kivel/mivel álmodunk?! Jó tudom, hallottam már ezt a kis tudományos dumát, hogy ami velünk történik egész nap, akikkel beszélünk, akikre gondolunk, azok határozzák meg az álmaink nagyrészét. De mitől függ, hogy ezek közül melyiké a főszerep? Mi van, ha egy nap 50 fiúval és 50 barátnőmmel beszélek, fagyit zabálok egész nap, és közben horrorfilmet nézek, amitől kábé tele a naci? Miért fogok a filmmel álmodni, és miért nem szerepel majd benne egyik fiú sem, egy barátnőm sem, és hová lesz a fagyi? Miért leszek benne én a főszereplő, és mondjuk a 6000 éve nem látott volt legjobb barátom? És miért nem én döntöm el, miről álmodjak??

Aki tud, válaszoljon már kommentárban vagy valahogy.

Nos ennyi.

xoxo.

Holnap új félév kezdődik. Ezt már nem szabad elrontani. Az életem múlhat rajta. Stréberkedés nélkül igen bonyolult lesz majd, de azért annyit sosem lennék képes tanulni, hogy tökéletes legyek. És különben is.. Néha egy-egy rossz jegy, igazi ' élmény. ' :D

Jövőhét végén valószínűleg jönnek bátyámék. Ami alapjában véve jó hír, így viszont a -szinte már megszokott- hétvégi Miskolcolás esélytelen. :/  Ennek pedig nem örülünk. Majd kitalálok valamit^^.

Ráadásul unokahúgom is jönni akar hozzánk. És vele is igen régen sikerült találkoznom, nem lenne szép az sem, ha elmennék népezni, miközben itt van. Hajaj. Micsoda egetrengető problémáim vannak..

Talán ennyi most hirtelen.

xoxo.

Hallottam már róla. Van ismerősöm, akinek volt már ilyen kapcsolata. De én mindig azt hittem, hogy azt a fajta kapcsolatot hívják így, amiben minimum az egyik félnek érdeke JOBB kapcsolatban állni a másikkal, mivel így kivételes helyzetbe kerülhet. De kérdem én, létezik olyan is, amiben azért áll valaki érdekében jóban lenni a másik féllel, mert jól érzi vele magát? És azt akarja, hogy bármikor, amikor szüksége van rá, ott legyen az a valaki? Mert ha van ilyen, azt hiszem belecsöppentem.

Minden esetre kellemes érzés. Vagy kellemetlen. Nem tudom pontosan én sem. Ahogy azt sem, mit is akarok valójában. Barátot? Kalandot? Szeretem magam akkor és azzal jól érezni, amikor és akivel akarom, viszont igen jó lenne már valami biztos pont is az életemben. Márpedig, aki erre érdemes lenne, olyanból nem sok van. Szinte egy sem. Akkor tehát marad a kaland?! Hogy minden nap mással legyek? Hogy esetleg elítéljenek? Hogy akaratlanul is összetörjem egyszer valaki szívét? Tényleg ezt szeretném? :(

Bár tudnám. Sokszor nagyon nehezen tudom eldönteni, hogy lenne helyes. Tudom jól, kivel KÉNE most együttlennem, de képtelen vagyok rá, mert nagyon szeretem. Nem szerelem. Pedig tetszik. És nem merem megszeretni, olyan fontos lett néhány nap alatt. Nem merném soha megkockáztatni, hogy ezt a kapcsolatot tönkretegyem, még akkor sem, ha közben többet szeretnék. Egyszer minden véget ér. Sajnos szerelem utáni barátság kb. rózsaszín párduc. Vagy fehér holló. Kinek mi. Ezért félek, hogy a kevés, ebben az esetben jobb és több. Vagy legalább is távolabbraszól ezzel a jegyem.

Egyszer talán rájövök, hogy ITT lépnem kellett volna, de akkor már késő lesz. Tudom hogy így lesz. Mindig így van. Mégsem merek ez ellen tenni. Sajnálom. Magamat is, és azt is, hogy nem adok ennek az egésznek egy esélyt. Pedig mindenki és minden érdemel egyet. Legalább egyet.

A mai nap tanulsága tehát összegezve annyi, hogy jól kell éreznem magam mindaddig, amíg nem terhes ez az egész. Nem mintha eddig nem ezt tetteem volna már egy ideje. Úgy érzem, lassan ráunok, "kiöregszem" belőle. Talán épp itt az ideje.

Nos ennyi.

xoxo.

Osztálytársam mennyire szivatja? Közölte vele, meg fog bukni. Mire osztálytársam, hogy hát a jegyei alappján nem. Nos közölte vele a tanár, hogy de, a jegyei átlaga szerint pont de. Van két darab egyese és egy négyese. Nem tudom, ki milyen jó matekból, de szerintem mindenki rájön különösebb matektudás nélkül is, hogy ez egy kerek kettes pontosan. Osztálytársam is tud ám számolni. Meg is mondta, hogy ez alapján bizony nem áll bukásra. Mi volt rá a válasz? " Akkor a mai órai munkádra is írok még egy egyest."  Nemvagyteegykicsit kabbeafaszom? Szerintünk de! Nem tartom valószínünek, hogy az érintettek közül ezt bárki ennyiben fogja hagyni. Nem tudom, honnan szedett össze ilyen jegyeket, de mivel a félévem ezen múlik, nagyon remélem, hogy csak a szeme rossz ennyire, mert ennek így nem lesz jó vége. Vicc az egész.

Más.

Mai hatalmas terveim között szerepel, hogy kifestem a körmöm. :D Igen izgalmas szerintem. Aztán szerintem megfáztam, vagy ilyesmi. Tüsszögök.

Úgy döntöttem, feldobok már egy kis képecskét itt magamról, mert.. Azt nem tudom, hogy miért. Ne nézd meg ha nem akarod. :) Ennyi a történet. ^^

Egyenlőre azthiszem nincs más, amit írhatnék.

xoxo.

Volt egyszer egy barátom, vakon megbíztam benne, akármit megtettem volna érte, és neki. Szerettem. Bár ne tettem volna. Szerencse, hogy nem vagyok egy túl buta lány ahhoz, hogy egyből a falnakrohanjak.. Ezért nincs semmi, amit meg kellene bánnom, azt viszont igencsak bánom, hogy hagytam becsapni magam. Ma első kézből értesültem, hogy ennek a legánynek egy lány sem szent, ahogy az érzések sem számítanak neki. Az számít viszont, hogy hány nőt tud megkapni.. Majd ha megtörtént, szijasztok kislányok. Az ilyennek csak gratulálni tudok. :) Ahogy magamnak is, hogy én ezt nem láttam. Mihez kezdenék a félelmeim, a barátaim, és anyukám nélkül? Mi lenne velem, ha nem lenne kivel átbeszélnem minden ilyen problémát? Vajon ha igazán szerelmes lennék, és egyedülmaradnék, tudnám, mi a helyes? Nem tudom, és nem is akarom megtudni. Örülök, hogy nem kell egyedül döntenem, nem szorulok sajátmagamra. Hát mindegy. Ezt mindenképp fel akartam jegyezni, hogy soha ne felejtsem el a butaságom.

És mi lesz ez után? Vajon képes leszek újra hinni és bízni? Tehetetlennek érzem magam. Nem tudom, szabad-e még hinni akár csak egy fiúnak is. Talán igen. Talán nem. De a barátaim, és anyu itt lesznek velem végig, és segítenek. Rávezetnek a helyes útra, és terelgetnek.

Minden esetre ha egy-két új szerelemre kerül sor, nem állok ellen, csupán óvatosabb leszek. Mára tényleg ennyi.

Jóéjt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én hiszek a horoszkópban. Szóval rám sokszor igazak azok a dolgok, amiket ott olvasok. Megnéztem az éve elején az éves szerelmi horoszkópomat is többek között, ami szerint idén lesz egy pár udvarlóm. Kinevettem. Úgy gondoltam, ez lehetetlen, eddig sem volt túl sok választási lehetőségem,  idén miért lenne?!

És most kezd ez beigazolódni. Sajnos jelentős részt ezek csupán komolytalan dolgok. Semmi extra a fiúk részéről. Így már én is kezdem ezt az egész fiúzós, lányozós dolgot elviccelni. Azaz.. Nem várom egy ' kalandtól ' sem azt, hogy bármi több legyen belőle. Ez viszont baj. De másképp nem lehet túlélni. Sajnos a fiúknak csupán ennyit jelent sok lány. Egy újabb kalandot. Nos többnyire én minden fiúnak csak enynit jelentek. Ezért muszáj vagyok én is így felfogni a dolgokat, és kalandként tekinteni a fiúkra. Ezzel az a baj, hogy sokszor az sem jelent többet, akinek én igen. Mert nem ismerem fel azt, hogy kinek mi a szándéka velem. Ezt sajnálom. Remélem senki nem haragszik rám emiatt, én haragszom magamra helyettük is. :/

Aah, na mindegy. Hétvégén miskolcolok egyet a félévvége örömére. :D

Nos, egyenlőre ennyi. Majd meglátom, lesz-e még mit írni este.

xoxo.

Tulajdonképpen, nem tudom, meddig fog tartani ez a " hóbort".  Lehet, hogy soha többé nem is írok már. Bár remélem nem így lesz, de ez is megeshet. Nehéz napokon, biztos, hogy hasznát fogom ennek venni, majd később akkor is, amikor visszaolvasom.

Gondolkoztatok már azon, miért van szüksége az embernek, olyas valamire.. vagy nevezném inkább valakinek, aki nem létezik? Szerintem ez is egyfajta társat nyújthat. De miért? Azért, mert sok embernek nincs olyan valós társa, akivel bármit, szó szerint BÁRMIT megoszthatna, ezért szorul ilyesmire. Ez egyáltalán nem az ilyen emberek hibája. Úgy gondolom, túl kevés olyan személy él a földön, akikben igazán bízhatunk. Sokszor gondoljuk, hogy valakire rábízhatjuk az életünket, mégis ő fog megölni. Máskor pedig, akiről azt hinnénk, amikor majd a földön fekszünk, ő adja meg a kegyelemdöfést, nos, ő lesz az, aki segítő kezet nyújt, hogy újra talpraállhassunk. Van, amikor nem hatalmas érzelmekről van szó. Én ma így jártam. Azt gondoltam valakikről, hogy nincsenek köztünk problémák. Mindig tudtam, nem vagyunk puszipajtások, és az unszimpátia is kölcsönös, de sosem utálkoztunk. Most mégis rá kellett jönnöm - nem tartom magam soha senkinél többnek - , hogy ezeknél az embereknél mégis valamivel másabb vagyok. Én sosem mutatom ki az utálatom senki felé, noha sokszor igazán szivesen odapörkölnék 1-2 népnek. :) Ők viszont nem ütik meg ezt a szintet, leragadtak ott, hogy ha nem csípem Julika ocsmányvörösgöndör fürtjeit, szeplőit, és a kis okoskodásait, akkor megyek, és meghúzogatom a pici haját. Nem kéne 17évesen itt tartani, azt hiszem. Lehet, hogy én gondolom rosszul. Mindegy..

Az az óriási nagy igazság, hogy igen elhanyagoltam az idei évben a tanulást. Ez a félévi jegyeimen alaposan tükröződni is fog, de majd valamit produkálok a második félévre. A stréberkedést még mindig hanyagolandónak tartom.

Azon gondolkoztatok már, hogy miért mondják a fiúk folyton azt, hogy nem képesek a lányokat megérteni? Nos, ezt a kijelentést én nem értem. A nők sosem értették meg igazán a férfi gondolkodásmódot, épp úgy, ahogy a férfiak sem a nőit. Akkor? Ha egyik nem is megérthetetlen, és a másik is, akkor nem vagyunk egyformák véletlenül? Mindketten ugyan olyan bonyolultak vagyunk. Ha a saját nemem képes vagyok megérteni, logikus, hogy a másik nemét is meg kéne. A baj az, hogy senki senkit nem ismer igazán. Hosszú évek tapasztalatai kellenek egyetlen ember megismeréséhez. Mi viszont, képesek vagyunk 2-3 perc után megállapítani, hogy a másik nem még mindig művész. Meg nem értett művész.

A minap Miskolcra utaztam, egy kedves idős hölgy társaságában. Megszólított, beszélgetni kezdtünk. Előrösz túl beszédesnek tartottam, aztán ahogy belemelegedett, egyre inkább felfigyeltem az okosságaira. Megkérdezte tőlem, hiszek-e Istenben. Egy percig elgondolkodtam. Istenben nem igazán,  inkább a sokkal egyszerűbb, természetfölötti apróságokban.  Mint az álmok például. Aztán megkérdezte, elgondolkodtam-e már azon, hogy ha létezik Isten, mint jótét lélek, létezik rossz is?! Valami más. Először nem értettem, mire szeretne kilyukadni. Elmagyarázta. Ennek előtte arról beszéltünk, hogy mennyire nincs már jelen a szeretet az emberek közt. Azt mondta, ha legalább ketten-hárman úgy gondoljuk, szeressünk mindenkit, az már elég. Azt válaszoltam, 2-3 ember nem váltja meg a világot a szeretetével. Ezt ő vissza is hozta példának. Hogy ha Isten csak a jóra tanít, akkor mi volt az a hang, ami ezt súgta a fülembe? Miért mondtam? Mi mondatta ki azt a közmondást valakivel, hogy ' Egy fecske nem cisnál nyarat ' ?! És igaza volt. Érdemes ezen elgondolkodni.

Későre jár. Lassan hétvége. Már csak 2 napot kell kibírni, és onnantól még egy fél évet. Aztán újra vége.  Egy kis időre legalábbis.. Én még az új évben egy picikét sem tudtam kipihenni magam. Ezekben a napokban próbálom, hogy aztán újult erővel futhassak neki egy újabb vérizzasztó félévnek. Nem lesz könnyű. Igazán nehéz lesz. De vannak ennél számomra nehezebb dolgok is, amiket túléltem már, és most is van pár, amiken túl kell tennem magamat. Ez sem könnyű, mégis megteszem. Egy vacak iskolába csak nem törik bele a bicskám!? :)

Jóéjszakát.

xoxo.