* Lindcy.

 Kicsit megkésve, de befejezem. Nem érdekel, ki mit gondol, hogy szánalmasnak tartják a blog írást; magánügy. A TI véleményetek számomra olyan, mint a segglyuk: nektek is van, nekem is, de nem vagyunk kiváncsiak a másikéra. Titeket minősít, nem engem. Sokak jónak tartják, miért hagynám abba? Néhány rossz indulatú megjegyzés miatt? Valakitől ezt úgy tanultam: " Haters make me famous ". Épp ez az ami arra ösztönöz, hogy írjak még, írjak, írjak és írjak. Kár, hogy nem tudok veletek olyan tróger lenni, mint amilyenek ti vagytok velem; pedig egy nyilvános off rátok férne. De nem. Még nem múlt el egészen a szeretet, szóval képtelen vagyok ilyesmire. Ha elmúlik se leszek rá képes, mivel akkor már annyira jelentktelenné fog válni ez az egész, hogy szóra sem lesz érdemes. Lehet sipákolni, hogy ki kíváncsi az életemre, hogy mi történik velem, mik a gondolataim; ha csak a legalját nézem, akkor is van 4-5 ember, aki folyamatosan olvassa. És ez még nem az átlaglátogatottság. Ezek csupán az alapok. De ha ők megnézik minden nap, már nem SENKINEK írom a blogom, ezáltalán feleslegessé válik jártatnia bárkinek a pofáját. Azt, hogy mit gondolok rólatok, nem fogom leírni, mert csak felhúznám magam vele, és ti pontosan tudjátok, és az már a nyilvános off köreibe tartozna. Persze, ez után a bejegyzés után is lehet jönni hozzám, próbálkozni az oltogatással, de nem fogok besérülni, erről mindenki lemondhat. Bocsi, de annyit már nem jelentetek, hogy bármi rossz szót magamravegyek. A segglyukakat tartsa meg mindenki magának.