* Lindcy.

Mégis lett ebből a napból Miskolc. Igaz, nem pont úgy, és nem pont azzal, akivel terveztem, de szinte tökéletes volt.

Úgyis olyan régen találkoztam már Dorikával, hogy úgy gondoltam, nem hagyom kárbaveszni ezt a napot, pusztán a hülye legénység miatt, ezért felmentem hozzá. Volt olyan drága, és bemutatott valami kis legénykének, aki így elsőre egészen szimpatikusnak tűnt. Hm:) Egyem a csöpp szívüket.

Aztán jöttek a majláthi népek is. Az a baj, túl sokat változtak, mióta nem voltam velük úgy igazán. Másabbak. Nem tudom miért és miben, de már nem olyanok, amilyenek voltak. Kezdenek nagyon 'elbunkósodni'. Lehet, hogy csak egyszerűen nem kedvelnek már; fogalmam sincs. A lényeg egy és ugyan az: már nem érzem olyan jól magam a társaságukban. Kicsit monoton az egész. De ez biztosan csak azért tűnik így nekem, mert nem foglalkoznak már velem. Sajnálom. :S Én reméltem, hogy még a nyaramat is velük fogom tölteni, de úgy tűnik, nem épp így alakult.

[...]

Aztán. Én ugye nem igazán veszek fel soha senkit MSN-re, megvárom, hogy engem vegyenek fel. De hát ezt ma megtörtem. Vagy nem is nagyon tudom, minek nevezzem.. Kivételes alkalom. Felvettem valakit, akit már régóta szeretnék megismerni, de sajnos eddig nem adódott rá lehetőség. Valamiért nagyon szimpatikus. Nem mondhatnám, hogy tetszik, mivel nem is ismerem. Szimplán olyan ember, akinek vonz a társasága. Nem épp a külső miatt, ugyanis nem nagyon tudom, hogy néz ki. Csak.. Úúh, amíg le nem írtam, csak éreztem és gondoltam, olyan egyszerűnek tűnt. -.-"

Igen, szóval hát ennyi történt velem körülbelül a mai nap folyamán. Aztán rájöttem, hogy szükségem lenne alakire, de sajnos úgy látszik, túl nagyok az elvárások, mert nem vagyok képes olyasvalakit találni, aki jó lenne. Nekem.. Senki sem elég jó.. Igen, jöhetne most újra az, hogy aki jó lett volna, az.. De nincs önsanyargatás.

Erről jut eszembe.. Tegnap megtámadott Edem, hogy kicsi vagyok, ezért látom így a dolgokat. Mármint, hogy örökké tart egy szerelem, satöbbi. És, hogy majd kinövöm, ahogy ő is kinőtte, csak bebeszélem magamnak az egészet. Ó, bár így lenne. Semmi baj Edem, tudom, nem piszkálás, de bármit mondassz, tudom, hogy most az egyszer nem lehet igazad. nem beszélem be ezeket magamnak. Ezek egyszerűen csak vannak, érzem őket. Sőt van, hogy épp az ellenkezőjüket akarom bebeszélni. De az nekem nem megy. Valaki bebeszél magának betegséget, lázat; és egyszeriben beteg és lázas lesz. Én azt sem vagyok képes magamnak bebeszélni, hogy utálok valakit, ha az valójában nem így van. Próbáltam bebeszélni régen, hogy szerelmes vagyok valakibe, csak mert tudtam, hogy Neki az jó lenne. Jót akartam. De képtelen voltam. Szóval nem. Ha akarnám se menne az ilyesmi. De ne aggódj. Nem olyan rossz ez. Sőt. Én nem bánom, hogy szeretem azokat, akiket valaha szerettem. Nem fájó érzés, jó emlék. Bár, ahogy írtam tegnap, van még ami fáj, de mégis szép emlék. Nem bántam meg, ez az egy biztos. De köszi, hogy figyelsz rám. [:

Hopp, elment az idő. Megyek alukálni.