Augusztus óta.

Papp Melinda Erika. 1993.09.22. Putnok. Ne net alapján akarj ítélkezni felettem. Nem olyan vagyok, mint amilyennek itt 'látsz'. Sokan belebuktak már. Kevesek jönnek csak rá, milyen is vagyok valójában. Azzal jössz, a netes ismerkedés hülyeség, itt nem lehet megismerni senkit, mégis ez alapján válogatsz embereket magad köré, személyesen esélyt se adsz rá, hogy megismerd őket. Tehát nem érdekel, az itt leírtak alapján minek fogsz gondolni; nagyképűnek, egy faszkalapnak vagy bármi más negatívum. Ez csak szöveg, tett nélkül... Ha gondolod, felvehetsz msn-re: lindcy_doll@hellokitty.com Van még továbbá: myVIP Facebook iWiW DonnaLight és más ilyen közösségi portálon is fent vagyok, de nem nagyon használom. Az alábbi Twitter és Formspring linkek segitségével is felveheted velem a kapcsolatot, kérdezhetsz. xoxo.

Friss topikok

  • Katzeryn: Amúgy ezt én se értem, mi értelme van az ilyen szenny oldalaknak, olyan szívesen megnézném a szerk... (2011.05.03. 14:32) napiszarsagok.
  • Katzeryn: Mindezt nagyon szépen megfogalmaztad, szépen összeraktad ezt a bejegyzést, és nagyjából egyet érte... (2011.05.03. 14:32) all-we-need-is..
  • Katzeryn: Ez facebookon volt kiirva pl. a noise night life üzenőfalára, azóta moderálták. Amúgy meg én is tu... (2011.05.03. 13:53) noisenightlife-tragedia.
  • lindcy: köszi akka, megjött ittis a komid. de már vipen válaszoltam. szal..ittmár ujra nemirom le. sajnálo... (2010.09.07. 19:01) first day at seg.
  • Katzeryn: de látod, sajnos vannak, akik idáig süllyednek. :/ -.-" (2010.08.20. 13:38) celebs.

sunnyday.

2010.03.28. 15:40

szerző: lindcy

Mégis lett ebből a napból Miskolc. Igaz, nem pont úgy, és nem pont azzal, akivel terveztem, de szinte tökéletes volt.

Úgyis olyan régen találkoztam már Dorikával, hogy úgy gondoltam, nem hagyom kárbaveszni ezt a napot, pusztán a hülye legénység miatt, ezért felmentem hozzá. Volt olyan drága, és bemutatott valami kis legénykének, aki így elsőre egészen szimpatikusnak tűnt. Hm:) Egyem a csöpp szívüket.

Aztán jöttek a majláthi népek is. Az a baj, túl sokat változtak, mióta nem voltam velük úgy igazán. Másabbak. Nem tudom miért és miben, de már nem olyanok, amilyenek voltak. Kezdenek nagyon 'elbunkósodni'. Lehet, hogy csak egyszerűen nem kedvelnek már; fogalmam sincs. A lényeg egy és ugyan az: már nem érzem olyan jól magam a társaságukban. Kicsit monoton az egész. De ez biztosan csak azért tűnik így nekem, mert nem foglalkoznak már velem. Sajnálom. :S Én reméltem, hogy még a nyaramat is velük fogom tölteni, de úgy tűnik, nem épp így alakult.

[...]

Aztán. Én ugye nem igazán veszek fel soha senkit MSN-re, megvárom, hogy engem vegyenek fel. De hát ezt ma megtörtem. Vagy nem is nagyon tudom, minek nevezzem.. Kivételes alkalom. Felvettem valakit, akit már régóta szeretnék megismerni, de sajnos eddig nem adódott rá lehetőség. Valamiért nagyon szimpatikus. Nem mondhatnám, hogy tetszik, mivel nem is ismerem. Szimplán olyan ember, akinek vonz a társasága. Nem épp a külső miatt, ugyanis nem nagyon tudom, hogy néz ki. Csak.. Úúh, amíg le nem írtam, csak éreztem és gondoltam, olyan egyszerűnek tűnt. -.-"

Igen, szóval hát ennyi történt velem körülbelül a mai nap folyamán. Aztán rájöttem, hogy szükségem lenne alakire, de sajnos úgy látszik, túl nagyok az elvárások, mert nem vagyok képes olyasvalakit találni, aki jó lenne. Nekem.. Senki sem elég jó.. Igen, jöhetne most újra az, hogy aki jó lett volna, az.. De nincs önsanyargatás.

Erről jut eszembe.. Tegnap megtámadott Edem, hogy kicsi vagyok, ezért látom így a dolgokat. Mármint, hogy örökké tart egy szerelem, satöbbi. És, hogy majd kinövöm, ahogy ő is kinőtte, csak bebeszélem magamnak az egészet. Ó, bár így lenne. Semmi baj Edem, tudom, nem piszkálás, de bármit mondassz, tudom, hogy most az egyszer nem lehet igazad. nem beszélem be ezeket magamnak. Ezek egyszerűen csak vannak, érzem őket. Sőt van, hogy épp az ellenkezőjüket akarom bebeszélni. De az nekem nem megy. Valaki bebeszél magának betegséget, lázat; és egyszeriben beteg és lázas lesz. Én azt sem vagyok képes magamnak bebeszélni, hogy utálok valakit, ha az valójában nem így van. Próbáltam bebeszélni régen, hogy szerelmes vagyok valakibe, csak mert tudtam, hogy Neki az jó lenne. Jót akartam. De képtelen voltam. Szóval nem. Ha akarnám se menne az ilyesmi. De ne aggódj. Nem olyan rossz ez. Sőt. Én nem bánom, hogy szeretem azokat, akiket valaha szerettem. Nem fájó érzés, jó emlék. Bár, ahogy írtam tegnap, van még ami fáj, de mégis szép emlék. Nem bántam meg, ez az egy biztos. De köszi, hogy figyelsz rám. [:

Hopp, elment az idő. Megyek alukálni.

xoxo. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lindcy.blog.hu/api/trackback/id/tr772196047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása