A címet szó szerint is érthetjük, de metaforikus alakja is van. Szakadt az eső ma is, mint ahogy már lassan egy hete megszokottá vált. Furcsa mód kezdem azt tapasztalni, hogy eső előtt érzek rossznak mindent, de tényleg mindent. Úgy érzem sokszor, mintha hirtelen egyeül maradnék a világban, mintha ellenem lenne mindenki, csak magamra számíthatnék. Aztán az eső amilyen gyorsan jött, úgy el is megy. Kisüt a nap, s én újra jobbnak látom a helyzetem. Nem érzem azt, amit eső előtt, érzem, hogy vannak velem barátok, család, és mások is, akik talán nem olyan fontosak nekem, mint én nekik. Általában szokott ilyenkor lenni egy 'kedvalapozó'. Most például egy videó volt a jókedvemet előcsalogató tényező. Hm úgy tűnik, nemsokára újabb csajos napnak fogunk elébenézni, de nem ártana előtte mondjuk felöltözni. Igen, így délután fél 3-kor még pizsamában nyomulok. :$ Dehát olyan izgalmas nap van, hogy meg sem érte felöltözni eddig. Lili alszik, Zeffie úgyszint, apu újságol, anyu meg szerintem hajatmos.
Ja, igen, hajfestést vállalok! :D Már nagyon profi leszek lassan. Sima festés, melír, satír, keresztbe csík, ilyen csík, olyan csík, kinek mi kell. Kár, hogy mindenki fodrászhoz megy vele. -.-" Nem értem, minek ezért fizetni. Na mindegy. Várlak szeretettel. :D
Este még írok. Nem úgy mint tegnap...
xoxo.