* Lindcy.

Suli.. Hát már igazán végetérhetne.. Nem olyan jó, mint volt. Megismertem az embereket, sokukban csalódtam is, nem egyszer. Sokan kétszínűek, és mégis elhiszi nekik az ember az ellenkezőjét, mert sokszor (valószínüleg nem is akarattal) olyan jól "megjátszák" magukat, hogy azt hisszük, megváltoztak. Pedig nincs így.Közel sem. Barátok? Suliban? Nem mondhatnám. Nem vágyok senki barátságára onnan, sajnos. Pontosabban egy-két fiúéra, de megközelíthetetlenek, mivel sokan udvarlásnak veszik, elbízzák magukat, és rástartolnak a lányokra. Egyre kevesebbet tanulok sajnos, ez lehet az unszimpátia következménye is. Egyébként, ha már említettem a fiúkat, és a velük való kapcsolatokat.. Akad köztük olyan, akiket régen a barátomnak mondhattam.. Nem haverbarát, pasibarát. Nos velük azért, bármennyire is szeretném, nem igazán sikerül jó barátságot kialakítani. Nem egyszerű, egyáltalán nem.

Program mára? Hat órára vissza kell mennem a suliba valami filmvetítésre. Amihez semmi kedvem nincsen, tulajdonképpen. Viszont kapok érte ötöst, szóval így már mindjárt más. Ha már egyszer kötelező, engeszteljenek ki.. xD

Holnap? Hm holnap elvileg bulizni megyek barátnőmmel, hogyha elengedik. Szombat-vasárnap szerintem itthon, vagy megkérem anyut, menjünk fel rokonokhoz.

Jövőhétről fogalmam sincs. Elvileg lesz egy programom szerdán, aztán hétvégére is lenne, de, hogy abból lesz-e valami, azt nem tudom. Minden esetre nem rajtam múlik.

Gondolkoztál már azon, miért van az, hogy valamikor olyasvalakit szeretsz, aki nem tudja viszonozni, máskor pedig olyat, aki tudja?! Mert, végülis nem egyértelmű, hogy két ember meglátja egymást, és egymásbaszeretnek. Úgy tűnik, mintha természetes lenne. Mégsem az. Ahogy az sem, hogy ugyan így csak az egyik fél fog ennek az érzésnek a hatalmába kerülni. Tulajdonképpen, mi a szerelem? Mitől alakul ki, és mitől nem? Ajj igenigen.. Megfog-e a belső, külalakra bejön-e persze. De.. ez hülyeség. A barátait is sokszor egy bizonyos igény szerint választja az ember. Ne legyen tőlünk sokkal.. undekoratívabb (xD), se sokkal butább, és belsőre kell, hogy "tetszen". Ha valakinek tetszik a stílusa, ha valakit szépnek találunk, okos, kedveljük.. Mié lesz a döntő szerep? Mi dönt, hogy barátként fogjuk szeretni, vagy társként? Nincs szerelem. Ez hülyeség. Barátság van csupán, csak sokszor ráfogjuk, hogy ez a szerelem. Ugyanolyan barátaink vannak, mint szerelmeink. Magamból, és a környezetemből indulok ki. Olyan fiúkkal barátkozom, akik aranyosak, kedvesek, megértőek, humorosak, szépek, okosak. Ha valaki megkérdezné, milyen fiú az esetem, ugyanilyen tulajdonságokkal írnám körül. Persze, a sablon kedvéért hozzáfűzi mindenki: szeressen, és legyen hűséges. A barátaink nem szeretnek? Nem hűségesek hozzánk? Olyasvalaki nem lehet a barátunk, aki nem viszonozza a szeretetünket, ahogy olyan sem, aki nem hűséges hozzánk. Elhagy egy új barátért. Akkor mégis mi a különbség? Vonzz szexuálisan? Meg akarjuk csókolni? Megfogni a kezét? Ezt bárkivel megtehetjük manapság érzelmek nélkül is. Ez csak egy formaság, ahogy sokak szerint (köztük szerintem is) a házasság. Papír arról, hogy valaki a barátod, és örökre barátok akartok maradni.. Hát vicces. Ha majd egyszer igazán szerelmes leszek - aminek nem sok esélyét látom, mert bármikor úgy éreztem eddig, belegondolva semmivel sem több, csupán egy barát, akit megcsókolhatok bármikor - és tudni fogom, mitől nevezik szerelemnek a szerelmet, jövök és első dolgom lesz, hogy leírom.

Addig viszont ilyen egyszerű, kis semmitmondó bejegyzésekkel kell megelégednie mindenkinek.

xoxo.