Hát végre elkezdtem a fogyókúrát. Igen, tudom most jön az, hogy minek, jó vagyok így, van mit fogni, és társai. Senki ne modnja nekem, hogy mínusz 5-10 kilóval vékonyabban nem tetszenék neki, mert tuti nem fogom elhinni. Ezek pusztán óindulatú szavak, amiket köszönök, de ennyi elég. Jó vagyok így, tudom, de nem ELÉG JÓ. És amíg el nem érem azt a formát, amire vágyom, mindenki azt mond, amit akar. Erről ennyit szerettem volna.
Más. Nincs más igazából. Suli ma nem volt rossz végülis. Sőt. Aztán anyuval sikeresen összevesztünk megint. Már meg sem lepődök ezen. És nem is érdekel. Hisztizzen csak. Érzékeny, ahogy azt régebbi bejegyzésekben már említettem. Mindent direkt félreért, rosszul is értelmezi, kiforgatja a szavaim. Kihoz a sodromból, kiabálás, lehordás, minden. Aztán én vagyok a rossz a végén. :) Pedig mindig úgy kezdem, hogy anyu ne idegesits fel légyszi, emrt veszekedés lesz. Nem kicsi. De nem hagyja abba, szóval ez van.
Legények? Róluk nincs mit írnom most. Remélem, egy darabig nem is lesz. Nem vágyom most ilyenekre valahoyg. Érthetetlen.. :D
Hétvégén szerintem újra Miskolc, bár húsvét lesz, tudom. Megoldom. Aztán bulizni is kéne már. Ugye Dorika?:)
Ezt majd még meglátjuk. Mármint, hogy hogy alakul a hétvége.
Pacsí.