Tud olyasvalaki szimpatikus lenni nekünk, aki fájdalmat okoz? Számomra ilyen az a fogorvos, akinél ma jártam. Persze, voltam már fogászaton máskor is, de az a hölgy, aki eddig a számban turkált a legkevésbé sem nyerte el a szimpátiám. Ez a férfi viszont, akiről erről szinte csak rosszat hallottam, ő első pillantásra. Megláttam és 'belészerettem'; ha szabad így fogalmaznom. Nem olyan óvatos, sőt inkább durva. Durva? Magabiztosnak nevezném inkább. Sokkal kellemetlenebb volt, mindaz, amit éreztem a kezelés alatt, mégis újra átélem ha kell dupla annyiszor általa, mint az előző által. Ugyan, most jöhet az, hogy biztosan bejön nekem. Hülyeség. Csupán szimpatikus, de tényleg. Egyszerre tömött 3 fogat (e közben persze jót beszélgetett anyuval a régi közös ismerőseikről) kisebb szünetekkel. Aztán voltak olyan aranyosak az asszisztensnőjével, hoyg rábeszélték anyut, hogy ne küldjön már el suliba, negyedik órára már minek. Aha.. Negyedik.. Harmadikra beértem volna simán, de hát, köszi azért. :D
Furcsán hangozhat, hogy egy fogászati esetről írok mindenféle hüyleséget, ugyan kit is érdekel, de valóban meglepő. Azt hittem, természetes, hogy utálom a volt fogorvosom, de rá kellett jönnöm, hogy nem a szakmájával volt a bajom, hanem pusztán a személyiségével. Bátran állíthatom tehát, hogy tévhitben élnek mindazok, kik nem szeretik Őt. Higyjétek el, van rosszabb nála. Becsüljék meg, akik a körzetébe tartoznak; én ma tudtam meg, hoyg valójában hozzá tartozom. És örülök is neki, ha nem így lenne, akkor is elintézném valahogy, hogy ne kelljen máshoz járnom.
Minden esetre köszönöm a türelmet, és megértést. Ja és persze a jó munkát!
xoxo.