Papp Melinda Erika.
1993.09.22.
Putnok.
Ne net alapján akarj ítélkezni felettem. Nem olyan vagyok, mint amilyennek itt 'látsz'. Sokan belebuktak már. Kevesek jönnek csak rá, milyen is vagyok valójában. Azzal jössz, a netes ismerkedés hülyeség, itt nem lehet megismerni senkit, mégis ez alapján válogatsz embereket magad köré, személyesen esélyt se adsz rá, hogy megismerd őket. Tehát nem érdekel, az itt leírtak alapján minek fogsz gondolni; nagyképűnek, egy faszkalapnak vagy bármi más negatívum. Ez csak szöveg, tett nélkül...
Ha gondolod, felvehetsz msn-re:
lindcy_doll@hellokitty.com
Van még továbbá:
myVIP
Facebook
iWiW
DonnaLight
és más ilyen közösségi portálon is fent vagyok, de nem nagyon használom.
Az alábbi Twitter és Formspring linkek segitségével is felveheted velem a kapcsolatot, kérdezhetsz.
xoxo. Kész, nem bírom tovább. Nem kell inkább senki.
Elég. Ne legyen csak azért valakim, hogy minden napom veszekedésekből és megbántásokból álljon.
Egyszer éltem át azt eddig, amit most újra át kell élnem naprol napra, már lassan két hónapja. Nagyon szerelmes voltam.. Nem gondoltam semmi 'extrára' amíg vele voltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy szeretem, és viszont szeret. Hogy mikor ölelhetem meg, mikor leszek vele. Azóta sosem CSAK ilyenek jártak a fejemben, ha megtetszett valaki. és most újra. Nem arról van szó, hogy ezek bármennyivel is kisebb értékű érzelmek. Sőt, talán a legnagyobbak számomra. Voltam már nagyon szerelmes, ennél is jobban, de sosem ért ennyit egy olyan fiú, mint Ők ketten.
De belefáradtam. Feladom. Bárki bármit akart, eddig is tudott szólni. Aztán szóltam én, és ez mostanáig így ment. Nos ennek vége. Ezután úgy lesz, ahogy eleinte volt minden. Senkinek nem 'udvarlok'. Aki udvarolm udvaroljon, ne várja, hogy elolvadjak, vagy viszonozzam. Ettől szerethetem majd, de nem fogom naponta hatezerszer elmondani. Vagy elsőre elhiszi valaki, és onnantól megelégszik azzal az eggyel, vagy hagyjon.
Sajnálom, ez lesz innentől. Senki nem fog hülyét csinálni belőlem. Eléggé tönkre vagyok téve már így is. Ha ezt bárki képes lesz valaha helyrehozni, az előtt meghajlok.
Nos, ennyit akartam. Pontosabban ennyit sem, csak barátnőm balházott, hogy kimaradt pár eksön.
Aztán délután elkezdtem írni egy hatalmas regényt, de mielőtt a végére érhettem volna, végetért a tündérmese is. Úgy gondoltam, ez lesz életem legjobb napja, aztán az egyik legrosszabbá vált. Inkább be se fejeztem, kitöröltem. Most itt vagyok, ezt már nem törlöm.
Ui.: Tegnap színház volt. Találkoztam végülis mindkét legénnyel. Nem volt rossz nap, csak a lábam bánja kicsit. Mindegy.
xoxo.
