* Lindcy.

Itt voltak bátyámék, a lányukkal és a fiukkal. Én délután kb. elaludtam, úgy elfáradtam már csak abban is, ahogy néztem őket, nem még most, hogy játszottam is velük. Bújócskáztunk; persze bevállaltam, hogy leszek az örök-hunyó, és közben el-elbóbiskoltam pár másodpercre, sógornőm persze ilyenkor megcsiklandozott és magamhoztértem. Azt mondták, elég 20ig számolni, ha tudok addig, persze... De gondoltam megpróbálkozok valahogy a százzal is (ez többnyire 5 perces számolgatás volt...), hogy legyen időm pihizni két futam között.

Azután megtanítottak pókerezni. A másodikos kisfiú tanítja a szintén másodikos nagylányt pókerezni.. Szerintem ez a nem semmi. Aztán csikizőset játszottunk, persze ráküldtem őket sógornőmre, aki meg is köszönte nagyon a figyelmességem.. : D

Majd elvertem mindenkit pirospacsiban. Ezután jött a vacsora, ami után én szintén olyan álmos lettem, mint ebéd után, de már nem mentem el aludni, hisz nem sokkal utána mentek haza. teljesen szét voltam csúszva, és megkérdeztem Gábor Bencét: Te egyáltalán nem vagy fáradt még most sem? Erre ő: Nem. Kicsit sem. Felsóhajtottam, és kijelentettem, milyen jó neki. Válaszul ez érkezett: Cserélünk? Te úgy is sokáig fent lehetsz.

Megdöbbentő, milyen logikusan gondolkodik. Én ébren lehetek sokáig, de álmos vagyok. Ő nem álmos, de korán le kell feküdnie. Tehát mind a ketten jól járunk, ha cserélünk, mert így ő fent maradhat tovább is, és kiélheti magát, én meg úgy is álmos vagyok, mindegy nekem, hogy korán fekszem-e le.

Semmit nem aludtak délután, pörögtek, karatéztak, tűzet oltottak, sellők és tündérek szálltak szembe a gondosz tűzoltókkal, bújócskáztak, csikiztek engem állandoan, a hátamon, a nyakamon, és úgy egyébként mindenemen csüngtek, de nem lankadt az energiájuk egy mákszemet sem. Elképesztő.

Kíváncsi lennék, hogy ha sosem kéne aludniuk, csak amikor akarnak, hány óráig birnának pörögni egyfolytában az ilyen 2-7 éves legények-lánykák. Fárasztó nap volt, ez biztos, de egyáltalán nem unalmas.

[...]

Felhívott ma egy igen kedves ember. Nos, ezt igazából nem értem, miért írom, csupán említésre méltónak tartottam. Az biztos, hogy a hangja elbűvölő. Bár még egyáltalán nem ismerem, úgy érzem, előbb-utóbb valamilyen formában része lesz az életemnek. Lehet, hogy nem lesz semmi ' extra ' , de nem hinném, hogy jövője sem lesz. Értelmes, beszélni lehet vele, ezt már most látom. Az értelmes embereket pedig alapjában véve kedvelem, szóval ha ez így marad, gond nem lesz.

Azt hiszem, holnap délig fogok aludni. Vagy legalább is remélem, hogy addig sikerül. Egy biztos; 11-ig akár tudok aludni, akár nem, ki nem kelek a cuki kis ágyamból.

Nos, szerintem bőven bepótoltam az eddig elmaradt hosszabb írásaimat. xoxo.