* Lindcy.

Tulajdonképpen, nem tudom, meddig fog tartani ez a " hóbort".  Lehet, hogy soha többé nem is írok már. Bár remélem nem így lesz, de ez is megeshet. Nehéz napokon, biztos, hogy hasznát fogom ennek venni, majd később akkor is, amikor visszaolvasom.

Gondolkoztatok már azon, miért van szüksége az embernek, olyas valamire.. vagy nevezném inkább valakinek, aki nem létezik? Szerintem ez is egyfajta társat nyújthat. De miért? Azért, mert sok embernek nincs olyan valós társa, akivel bármit, szó szerint BÁRMIT megoszthatna, ezért szorul ilyesmire. Ez egyáltalán nem az ilyen emberek hibája. Úgy gondolom, túl kevés olyan személy él a földön, akikben igazán bízhatunk. Sokszor gondoljuk, hogy valakire rábízhatjuk az életünket, mégis ő fog megölni. Máskor pedig, akiről azt hinnénk, amikor majd a földön fekszünk, ő adja meg a kegyelemdöfést, nos, ő lesz az, aki segítő kezet nyújt, hogy újra talpraállhassunk. Van, amikor nem hatalmas érzelmekről van szó. Én ma így jártam. Azt gondoltam valakikről, hogy nincsenek köztünk problémák. Mindig tudtam, nem vagyunk puszipajtások, és az unszimpátia is kölcsönös, de sosem utálkoztunk. Most mégis rá kellett jönnöm - nem tartom magam soha senkinél többnek - , hogy ezeknél az embereknél mégis valamivel másabb vagyok. Én sosem mutatom ki az utálatom senki felé, noha sokszor igazán szivesen odapörkölnék 1-2 népnek. :) Ők viszont nem ütik meg ezt a szintet, leragadtak ott, hogy ha nem csípem Julika ocsmányvörösgöndör fürtjeit, szeplőit, és a kis okoskodásait, akkor megyek, és meghúzogatom a pici haját. Nem kéne 17évesen itt tartani, azt hiszem. Lehet, hogy én gondolom rosszul. Mindegy..

Az az óriási nagy igazság, hogy igen elhanyagoltam az idei évben a tanulást. Ez a félévi jegyeimen alaposan tükröződni is fog, de majd valamit produkálok a második félévre. A stréberkedést még mindig hanyagolandónak tartom.

Azon gondolkoztatok már, hogy miért mondják a fiúk folyton azt, hogy nem képesek a lányokat megérteni? Nos, ezt a kijelentést én nem értem. A nők sosem értették meg igazán a férfi gondolkodásmódot, épp úgy, ahogy a férfiak sem a nőit. Akkor? Ha egyik nem is megérthetetlen, és a másik is, akkor nem vagyunk egyformák véletlenül? Mindketten ugyan olyan bonyolultak vagyunk. Ha a saját nemem képes vagyok megérteni, logikus, hogy a másik nemét is meg kéne. A baj az, hogy senki senkit nem ismer igazán. Hosszú évek tapasztalatai kellenek egyetlen ember megismeréséhez. Mi viszont, képesek vagyunk 2-3 perc után megállapítani, hogy a másik nem még mindig művész. Meg nem értett művész.

A minap Miskolcra utaztam, egy kedves idős hölgy társaságában. Megszólított, beszélgetni kezdtünk. Előrösz túl beszédesnek tartottam, aztán ahogy belemelegedett, egyre inkább felfigyeltem az okosságaira. Megkérdezte tőlem, hiszek-e Istenben. Egy percig elgondolkodtam. Istenben nem igazán,  inkább a sokkal egyszerűbb, természetfölötti apróságokban.  Mint az álmok például. Aztán megkérdezte, elgondolkodtam-e már azon, hogy ha létezik Isten, mint jótét lélek, létezik rossz is?! Valami más. Először nem értettem, mire szeretne kilyukadni. Elmagyarázta. Ennek előtte arról beszéltünk, hogy mennyire nincs már jelen a szeretet az emberek közt. Azt mondta, ha legalább ketten-hárman úgy gondoljuk, szeressünk mindenkit, az már elég. Azt válaszoltam, 2-3 ember nem váltja meg a világot a szeretetével. Ezt ő vissza is hozta példának. Hogy ha Isten csak a jóra tanít, akkor mi volt az a hang, ami ezt súgta a fülembe? Miért mondtam? Mi mondatta ki azt a közmondást valakivel, hogy ' Egy fecske nem cisnál nyarat ' ?! És igaza volt. Érdemes ezen elgondolkodni.

Későre jár. Lassan hétvége. Már csak 2 napot kell kibírni, és onnantól még egy fél évet. Aztán újra vége.  Egy kis időre legalábbis.. Én még az új évben egy picikét sem tudtam kipihenni magam. Ezekben a napokban próbálom, hogy aztán újult erővel futhassak neki egy újabb vérizzasztó félévnek. Nem lesz könnyű. Igazán nehéz lesz. De vannak ennél számomra nehezebb dolgok is, amiket túléltem már, és most is van pár, amiken túl kell tennem magamat. Ez sem könnyű, mégis megteszem. Egy vacak iskolába csak nem törik bele a bicskám!? :)

Jóéjszakát.

xoxo.