Mit tennétek, ha kiderülne, hogy az, aki társatok volt, akiben úgy megbíztatok, mint még senki másban csupán egy hazugság volt? Kiderülne, hogy mindaz, amit képes volt a szemetekbemondani az éppen az ellenkezője a valóságnak? Nos én így jártam.
Volt egyszer egy barátom, vakon megbíztam benne, akármit megtettem volna érte, és neki. Szerettem. Bár ne tettem volna. Szerencse, hogy nem vagyok egy túl buta lány ahhoz, hogy egyből a falnakrohanjak.. Ezért nincs semmi, amit meg kellene bánnom, azt viszont igencsak bánom, hogy hagytam becsapni magam. Ma első kézből értesültem, hogy ennek a legánynek egy lány sem szent, ahogy az érzések sem számítanak neki. Az számít viszont, hogy hány nőt tud megkapni.. Majd ha megtörtént, szijasztok kislányok. Az ilyennek csak gratulálni tudok. :) Ahogy magamnak is, hogy én ezt nem láttam. Mihez kezdenék a félelmeim, a barátaim, és anyukám nélkül? Mi lenne velem, ha nem lenne kivel átbeszélnem minden ilyen problémát? Vajon ha igazán szerelmes lennék, és egyedülmaradnék, tudnám, mi a helyes? Nem tudom, és nem is akarom megtudni. Örülök, hogy nem kell egyedül döntenem, nem szorulok sajátmagamra. Hát mindegy. Ezt mindenképp fel akartam jegyezni, hogy soha ne felejtsem el a butaságom.
És mi lesz ez után? Vajon képes leszek újra hinni és bízni? Tehetetlennek érzem magam. Nem tudom, szabad-e még hinni akár csak egy fiúnak is. Talán igen. Talán nem. De a barátaim, és anyu itt lesznek velem végig, és segítenek. Rávezetnek a helyes útra, és terelgetnek.
Minden esetre ha egy-két új szerelemre kerül sor, nem állok ellen, csupán óvatosabb leszek. Mára tényleg ennyi.
Jóéjt.