* Lindcy.

Volt egyszer egy barátom, vakon megbíztam benne, akármit megtettem volna érte, és neki. Szerettem. Bár ne tettem volna. Szerencse, hogy nem vagyok egy túl buta lány ahhoz, hogy egyből a falnakrohanjak.. Ezért nincs semmi, amit meg kellene bánnom, azt viszont igencsak bánom, hogy hagytam becsapni magam. Ma első kézből értesültem, hogy ennek a legánynek egy lány sem szent, ahogy az érzések sem számítanak neki. Az számít viszont, hogy hány nőt tud megkapni.. Majd ha megtörtént, szijasztok kislányok. Az ilyennek csak gratulálni tudok. :) Ahogy magamnak is, hogy én ezt nem láttam. Mihez kezdenék a félelmeim, a barátaim, és anyukám nélkül? Mi lenne velem, ha nem lenne kivel átbeszélnem minden ilyen problémát? Vajon ha igazán szerelmes lennék, és egyedülmaradnék, tudnám, mi a helyes? Nem tudom, és nem is akarom megtudni. Örülök, hogy nem kell egyedül döntenem, nem szorulok sajátmagamra. Hát mindegy. Ezt mindenképp fel akartam jegyezni, hogy soha ne felejtsem el a butaságom.

És mi lesz ez után? Vajon képes leszek újra hinni és bízni? Tehetetlennek érzem magam. Nem tudom, szabad-e még hinni akár csak egy fiúnak is. Talán igen. Talán nem. De a barátaim, és anyu itt lesznek velem végig, és segítenek. Rávezetnek a helyes útra, és terelgetnek.

Minden esetre ha egy-két új szerelemre kerül sor, nem állok ellen, csupán óvatosabb leszek. Mára tényleg ennyi.

Jóéjt.