* Lindcy.

 Nem történik semmi izgalmas velem, de mégis olyan jó megélni ezeket az 'új' hétköznapokat. Ezer százalék, hogy egész évben hajtanom kell majd, ha nem akarok olyan siralmas bizonyítványt, amilyen a tavalyi volt.. De megéri, nagyon is. Sokkal jobb ide járni. Sosem fogom megbánni, ez biztos. Még nem ismerek senkit, de már úgy kezdenek ismerősök lenni az arcok, vannak fiúk/lányok akikre rákérdezek, kicsodák; vagy azért mert szimpatikusak, vagy ellenkezőleg, és így névről is ismerek 1-2 embert. Az osztály.. Hmm. Érdekes. Nem rossz, egyáltalán nem, viszont furcsa, hogy akik eleinte úgy 'közeledtek' azok most levegőnek se néznek kb., akik meg év elején is tudomást vettek rólam, bár kevésbé, azok most foglalkoznak velem. Ez viszont nem tagadom, nagyon jól esik. Igazábol Szimi az, akivel legtöbbet vagyok. De persze itt van még a két Viki, Deni (páolíítáá xDDD), Manu, Petra, és még mikor ki. Tanárok.. Elég kemények, viszont jók. Jófejek, mint ember, szimpatikusak, vannak, akik elég sokat várnak, és szigorúak nagyon, de mindegyik megértő és emberből van, nincs kivételezés és semmi ilyenek. Jó lesz az. Bár Sotit senki sem múlja felül. : ) <3 Aztán találkoztam ma egy volt tanárommal, aki nem mellesleg a kedvencem volt mind közül; Szimi kolijában Zsombor tanárúr lett az igazgató. Hát mit mondjak, fogunk sűrűn találkozni szerintem, hisz Szimivel gyakran be kell mennem a koliba. Hát ő hiányozott volna nagyon, de így egész korrekt. Jövőhéten, vagy az azutánin tervezek végre fodrászhoz is menni. Apropo koli. Voltunk ma Szimivel, Denivel és Petrával ilyen szórólapos hüyleséget csinálni diákigazgató-választásra, de csak felbasztuk az agyunkat. Valami idétlen szappanoperát nézett ott 4 lány, bekussoltattak minket, ők meg végigbeszélték meg röhögték az egészet.. Mindegy. És nem jutottunk végülis semmire, mert szar az egér, ugye Petra?:D Tehát feleslegesen bentmaradtunk még 2 órát, de semmi gond végülis.

Még mindig hiány van, de ma már hátha. (yn) Addig is:

xoxo.

 Hát, elkezdődött az iskola. Első napnak elég jó volt. Remélem, a továbbiakban sem lesz probléma, bár tudom, hogy sokat kell majd tanulnom. Valamit valamiért. Szivatás volt ma az elsősöknek, és persze nekem, hisz új vagyok. Hát csak énekelnem kellett, tehát nem volt vészes. Megismertem 1-2 új embert, nem sokat, tényleg meg tudnám szomlni két kezemen, de kezdésnek elég ennyi. Szép lassan majd a többit is. Aztán délután elmentem Simonával bérletet venni neki, meg műkörmöt csináltatni, tehát fél 6-ra értem haza. Jó volt, a szépségszalonban szétnevettem magam, suliban is, jó volt összességében az egész nap. Holnap is elég sokáig ott fogok ülni, diákigazgató-választásra készülni kell valamilyen formában. Aztán felhívott Réka, és hát nem túl jó hírt közölt. Sajnálom nagyon, hogy így alakult. Aztán.. attól függetlenül, hogy elég jó napot tudhatok magam mögött, valaki még mindig hiányzik. De holnapig nélkülöznöm kell. Apropo, hiány.. Mondta ma egy haverom, hogy Csabi volt msn-en ma, beszéltem -e vele.. Hát.. Nem. Úgy látom, sosem fogok már. 19:19 kívánj, én is kívánok.. Kívántam. Őő igen, szóval.. Szerintem soha nem fogunk már beszélni. Én soha többé nem keresem, se telefonon, se máshol. Ha akarna, keresne Ő. : ) ( Igen Ákos, ezt talán Neked köszönhetem... )

Más.. Olyan hideg van, ez szörnyű.. Poló, hosszúujjú, köpeny.. Este 3 takaró, téli pizsi.. Nagyon durva. Megfagyok. : (  Megyek, melegszek inkább. Forró fürdő, egyebek.

xoxo.

 Nos, a mai nappal végetért a nyáriszünet. Azt nem mondom, hogy a nyár is, hisz az eddig se nagyon volt. Annyi mindent terveztem, emlékszünk még? Írtam, hogy menni akarok OSG-re, ide-oda kirándulni, strandolni, sátorozni, Miskolcra, Pestre meg kitudja hány helyre még, e helyett még nyaralni se voltam, nemhogy a többi helyen. Lengyel utat is úgy vártam, és arról is le kell mondanom. Hát mindegy. Itt az iskola, most a tanulásra és kapcsolatépítésre kell koncentrálnom. Nehéz lesz új haverokat találni, bár egy pár már most is van, de hát nagy a suli, sok az ember.. Tanárok, tantermek satöbbi.

Aztán.. Még mindig nagyon hiányzik, de.. Most valami egészen különös érzésem támadt. Mióta Ő létezik számomra, senki más nem érdekelt komolyabban. Tegnap egy egyszerű kis MSN beszélgetés után arra eszméltem, hogy felkeltették az érdeklődésem. Dehát. Nem is ismerem.. Alig beszéltem még vele, mégis, érdekes személy. Kíváncsi vagyok rá. Találkozni akarok vele. Egyenlőre nem érzem úgy, hogy tudnám úgy szeretni, ahogy Csabit, de talán valamennyire feledtetni tudná velem, és boldoggá is tehetne. A kérdés az, ő vajon akarja- e?! Azt sem tudom, tetszem-e neki, vagy sem. Semmit. Szimpatizálunk, ez biztos. Nekem tetszik is a belsője.. Külső.. Nem nagyon láttam még, csak olyan képen, amin nem sok látszik belőle, de nem is nagyon érdekel. Tudom, hogy igényes, és ennyi elég. Hmm.. Nem tudom, mi fog vagy mi nem fog ebből kisülni, valójában, nagyon félek, és biztos, hogy sosem fogom közölni vele, hogy bejön, és érdekel. Ha magáraismer, remélem nem kérdez majd rá, hogy Ő -e az, csak simán vegye a lapot, és aszerint viselkedjen; udvaroljon, ha érdeklem, legyen közönbös, ha nem..  Az egyetlen baj az, hogy nem lakik valami közel. Jó, persze nem fél napokat kéne utaznunk egymáshoz, de ahogy a fiúkat ismerem, ez náluk zavaró tényező...:/ Majd.. kiderül mi lesz.

Más.. Ahogy megcsináltam tegnap előtt a karkötőt, Géfével álmodtam még aznap. Hmm.. Furcsa. Talán azért, mert hiányzik, de.. nem tudom. Mindegy, nem számít végülis. Aztán Pest. Jövőhéten megyünk. Elméletileg találkozok majd Dáviddal, aminek  eszméletlenül örülök. De tényleg, nagyon. Remélem tényleg sikerül egy kis időt eltöltenem majd Vele, nem jön közbe semmi. Juhuu, úgy a nyakadbaugrok majd! :D Kisaranyos. :)))

Így egyenlőre ennyi. Beindul az élet, talán majd fogok tudni miről írni ezentúl.

xoxo.

 Úú, életemben először igazi kis falusi libának éreztem magam. Szomszédékkal kimentünk a földekre krumplit szedni. Sosem csináltam még semmi ilyesmit, tehát érdekesnek tűnt. Persze, nem egy élvezetes dolog a nagy melegbe, sok pók közt szedegetni a krumplit, ráadásul a körmöm sincs most levágva, tehát van vagy 1 centis. Ez is nehezített. A felnőttek dolgoztak a legtöbbet, ez tény, mi inkább hülyéskedtünk ott Bogival és Glórival. Megpróbáltam traktort is vezetni, hát.. Hagyjuk. Itthon szalonnát sütöttünk.. Már megint. :) Bogival nekiálltunk karkötőt csinálni, mint egy évvel ezelőtt. Eszembe jutott Géfé. Csináltam egy ugyanolyan karkötőt. Vagyis, nem lett ugyanolyan, hisz nem ő csinálta. Aztán elgondolkodtam egy picit, milyen jó is volt akkor. Milyen jól éreztem magam vele, mennyit piszkáltuk egymást.. Amikor sírtam neki.. Életemben először hagytam, hogy sírni lásson egy fiú. Jó volt. Igazán boldoggá tudott tenni, Bogi rá is kérdezett, nem tőle kaptam-e ilyesmi kaprkötőt anno, és miért csinálok, szeretem-e még.? Szeretem persze, hogyne szeretném. Vele volt a legjobb, de tényleg. Még most is hiányzik. Hiába van más fiúm, hiába szeretek valaki mást nála jobban, mégis hiányolom azt a 2-3 hetet. Amikor hazaértem, rá is írtam. Semmi értelme nem volt, csak.. Olyan jól esett neki írni. Aztán felhívott ma az egyetlen szerátom is, Ákos, hogy holnap mégsem tudunk találkozni, nem ér rá, sajnálja. Hmm.. Jaj drágám, úgy szeretlek.. de tényleg. Mindig nevetsz, és nevettetsz. És.. Te vagy az egyetlen ember az életemben, akivel sosem volt még összetűzésem, icipici apro kis balhé sem. Mindig tökéletesen megértettük egymást. Sajnálom, hogy csak ennyire ritkán találkozunk, tehát fél év alatt csupán 2× sikerült, de.. hát hiányzol is nagyon. :) Remélem találkozunk már hamarosan. Elgondolkodtam azon is mostanában, hogy 3 hét múlva születésnapom lesz.. Bizony, szeptember 22-én betöltöm a 17-et. Nem annyira várom mondjuk, mint a 18-at, de odáig is el kell jutni valahogy.. Addig is:

xoxo.

 Nos először is egy kis FB promo DDKobe által, szerintem érdemes megnézni:

http://static.ak.fbcdn.net/rsrc.php/z4OG5/hash/7qkbs3nb.swf?v=429215499489&ev=0

YouTube-on nem csak promoként lesz megtekinthető. Majd arról is linkelek.

[...]

Aztán, most itt van Bogi. Sütöttünk palacsintát, és csináltunk belőle lekvásros-csokipudingos palacsintatortát ( Dani, tudom, tudom.. Majd csinálok neked egyszer ha Pesten járok.. ). Nem lett rossz. Sosem csináltam még, de gondoltam nem bonyolult egymásra pakolgatni a palacsintákat, aztán felvágni tortaszerűen. :'D Más egyéb.. Hm nincs sok. Nem érzem túl jól magam. A hangulatom sem az igazi, aztán tegnap esétől rosszul vagyok. Este fájt a hasam nagyon, 4 féle gyógyszert tömtem magamba; biztos megoldás. Hányingerem is volt, és csak az tartotta bennem a cucct, hogy elaludtam. Azóta is hol a hasam fáj jobban-kevésbé, vagy szédülök, vagy hányingerem van. Nem túl kellemes, meg kell vallani. Lassan suli.. Hm, új emberek, új közösség, minden új. Tegnap kiderült, hogy a fav tanárom a serényiből átment elméletileg az irinyibe. Kár, hogy nem a Ságváriba. :$:'D Szerettem. Tényleg. Nagyon jófej férfi, normális.. Többnyire megértő is volt. Felfogta, ha valamilyen oknál fogva nem tudtunk készülni az órájára, persz mérges volt.. De megértette. javítási lehetőséget mindig kaptunk. Ő volt a legjobb. Barátnőmmel még most sem túl jó a viszonyunk, de az idő mindent helyrehoz, azt hiszem. Ha nem, akkor majd besegítek neki. :) Egyenlőre ennyi. 

xoxo.

 Már nem tudok újat írni. Tegnap felmentem Barcikára a könyveimért és vettem bérletet. Ma Sziszit meg Glórit vittük Miskolcra a kórházba, ami nem volt semmi. Anyuról tudni kell, nem nagyon megy neki a tájékozódás, és a forgalmasabb városokban való közlekedés, mindenhol lámpák, 4 sávos utak, ezazamaz. Hát jó sok piroson áthajtott, de nem az, hogy ha mrá belement, gyorsan átsuhan, á nem. Az út közepén leblokkolt, hogy úristen mit csináljunk most. Aztán visszatolatott. -.-' Meg szóval ilyen hatalmas dolgok.. :D Most itt van Glóri pár napig..

[...] Este kattogott az agyam. Volt egy apró összetűzésem egy fiúval. Valmi érdekes érzés. Nem igazán ismerem. Kb 1 hónapja msn-ezgetünk nagyritkán, és ennyi. Nem egy átlagos ember. Neeem, nem istenítem, meg semmi ehhez hasonló, csak.. Jobbnak tartom sokaknál. Azt hiszem, hogy.. Becsülöm.. Számomra nagyon értékesnek tűnik, és igen, kezdem megkedvelni. Ő az, akihez sosem fognak szerelmi szálak fűzni, mert nem az én világom. Ő már túl jó nekem. Sosem érdemelném meg, és sosem érdekelném, s ezek tudatában nem fogok semmi erősebbet érezni iránta, viszont az biztos, hogy meg akarom őt ismerni. Teljesen. Szeretném, ha egyszer a barátjának tartana, és én is annak tarthatnám őt. Az is eszembe jutott este, hogy ha ennyi különleges fiú van, miért csak az az egy kell annyira.. Erre nem tudtam rájönni. Ő való hozzám a legjobban. Végülis, úgysem tart örökké a szerelmük.. És majd lecsapok rá. :'D Egyébként meg 2 hét múlva legkésőbb fel kéne keresnem, hisz születésnapja lesz. Abban reménykedtem, együtt ünnepeljük majd az övét is, és az enyémet is rákövetkező 10 nap múlva, de.. ennek már lőttek. Most azon vagyok, minél többen legyenek körülöttem; azaz minél több haver, esetleg barátok is. Fiúkra nem koncentrálok. Ha jön egy nekem való, akkor oké, amúgy nem érdekelnek. Különben, két hét múlva megyünk Pestre. Végre hazajönnek bátyámék egy pár napra. Olyan jó. Úgy hiányoznak. :/ Így viszont nem tudok elmenni Lengyelországba. Pedig annyira akartam.. :( De Norbiék fontosabbak sokkal. Ez van.

Azt hiszem, egyenlőre megint ennyi volt. 

xoxo.

 Nem értem, mi folyik mostanában. Tegnap megint voltam Barcikán, de arról a napról nem akarok írni. Szar volt úgy, ahogy volt. Volt benne szép is, de azért nem éri meg leírni egy két soros postot. Ott sírtam. Itthon sírtam, és azóta is ilyen búvalb*szott kedvem van. Nem értettem tegnap, vajon azért, amik történtek, vagy másért. Aztán megnéztem a myVIP-ját.. És újra rámtört a sírás, a hiányérzet, és végleg tudatosult bennem; nem tudom Őt elfelejteni soha. Örökké az marad, amivé vált számomra 1-2 hónappal ezelőtt. 'Lesz más', mondják a többiek, én magam is így érzem, de tudom, egy csettintésére otthagynám az egész világot, és követném egy szebb helyre. Fáj, hogy hazudott. Fáj, hogy hittem neki, s neki adtam minden porcikám és érzelmem. De ezen már senki, és semmi nem fog tudni változtatni. Ő az igazi. Remélem, és érzem, akadni fog olyan fiú, akit újra szeretni tudok majd, elfeledteti velem rövidebb-hosszabb időkre, de teljesen soha, és nem szeretek majd jobban nála senkit. Tegnap megpróbáltam szeretni. Hát, hagyjuk. Aztán fent kisírtam magam végre, az elmúlt pár napi feszültség kijött, aztán felhívott Ákosom. Nagyon örültem, és köszönöm. Tényleg hálás vagyok, hogy Te mindig itt vagy nekem, és szerethetlek szívem minden (fajta) szeretetével, s viszonzod is.:) Talán Te vagy az, akivel a kapcsolatom örök lesz. Bízok benne. Ma elmentünk Püspökibe, egyszer csak megint rámtört, váratlanul, egyik másodpercről a másikra. Ki kellett mennem, hogy senki se lássa a könnyeim. Próbáltam gyorsan elfolytani, aztán inkább kimentem horgászni unokatesómék tavához. Aztán itthon szalonnát sütöttünk. Eléggé nagy csönd volt. Anyunak se volt valami jó kedve, és nekem sem. Mondtam neki, hogy rossz itt. Gyűlölök itt élni. Azt mondta, neki sem jó, de sajnos nem tud mit tenni, amíg valaki meg nem veszi a házunkat. Bár megvenné végre valaki! Akkor itthagynám eddigi életem, minden rosszat, és új életet kezdenék Pesten. Apropo rossz. Jöttök hozzám sokan, hogy olvasgatva a blogom, elég rossz életem lehet, és mindig a szomorú dolgokról írok. Nincsen rossz életem, ezt sosem mondtam. Lenne mit javítani rajta, de nem rossz. Vannak apró örömök, melyek nem túl gyakoriak, ezért sem írok róluk, de azért boldogabbá tudnak tenni. Kevés időre. De az is valami. Vannak, akik látják a blogom, a képeim, látnak itt-ott, és elítélnek, lekurváznak, nagyképű picsának tartanak. Nem. Nem vagyok. Sosem bizonygatom az ellenkezőjét, de most megpróbálom leírni, milyen is vagyok valójában.

Alapjában vidám ember vagyok. Pontosabban próbálok annak tűnni. Elég jó színésznek bizonyulok. Nem vagyok rasszista, hiába mondom ' az a rohadt cigány'.. Ettől még nincs velük bajom, és más nemzetekkel sem. Akartam már járni cigánnyal egyszer, vietnámival, tetszett már félnéger is.. Nem faji hovatartozás alapján ítélek, hanem emberség alapján. Ugyanúgy tudok gyűlölni egy magyart, mint egy cigányt, indiait vagy ázsiait. Nem az számít, kinek milyen a bőrszíne, a szeme vagy szája állása, és a többi. Szerintem. Aztán.. Szeretek új embereket megismerni, és ha valamelyikük szimpatikus számomra, mindent megteszek, hogy felhívjam magamra a figyelmét, hogy meg akarjon ismerni. Nem. Semmi társaság középpontjába vágyás. Csak szeretem, ha az, akit kedvelek, viszonozza, s ezért bármit megteszek. Nem vagyok sem kurva, sem könnyűvérű. Sok fiú tetszik, sokukkal flörtölök, de ennyi kell. Kell, hogy meg tudjam őket ismerni jobban. Leszögezném, ha van valaki, akit szeretek, nem flörtölök senki mással. Ez így ment több, mint 1 hónapig, egészen mostanáig. :/ Most is csupán azért hagytam fel a felesleges hűséggel, mert tudom, nem fogom elérni, amit akarok, és muszáj élnem, nem ragadhatok itt le. Első talin csók, bűn? Szerintem nem. Egyszerű beszélgetésből nem tudok rájönni, jól érezném-e magam valakivel hosszabb távon is, és minek húzni-halasztani, ha aztán úgysem kell?! Különben is, én nem kezdeményezek, ha pedig a másik megteszi, és visszautasítom, mert hogy ne siessük el, abból sajnos sokan azt vonnák le, hogy nincs esélyük. Makacs ember vagyok, és könnyen magára tud haragítani bárki, olyan dolgokkal, amiket ők meg sem értenek, miért zavar engem. Nem tudom elmagyarázni, ezt sajnálom is. Egyszerűen csak bánt a dolog, de aki ismer, tudja, mivel tud megenyhíteni könnyedén. Szívesen adok esélyt ismerkedésre mindenkinek, de elég jó emberismerőnek vallom magam, tehát van olyan is, akiből 2 perc elég, és már nincs is esélye megismerni. Örülnék viszont, ha senkinek semmi negatív véleménye nem lenne rólam mindaddig, amíg meg nem ismer (max, hogy csúnya vagyok). Nem midnig vagyok aktív, ilyenkor nem feltétlen az a bajom, hogy zavarnak, vagy nincs kedvem beszélgetni, egyszerűen csak nem tudok bővebben reagálni. Én adok esélyt mindenkinek, akkor más is adjon nekem. Ákos megtette. Felvett egy fiú msn-re a múltkorában, hogy nem ismer, sosem látott sehol, csak a blogom olvasgatta, itt látta a címem, szimaptikus voltam, ezért akart jobban megismerni. Ígérem, nem fogod megbánni. :) Ja, még annyi, hogy utálom, ha valaki megkérdezi, tetszik-e nekem. Szerintem ennél bunkóbb kérdés nincs, hisz nem vagyok olyan tahó, hogy rávágjam; nem. Mindig kimagyarázom magam valahogy. De ha nem jelzek, hogy bejössz, ne kérdezz rá. Ilyenkor többnyire elmondom, a külső nálam nem számít annyira, tehát nem tudok válaszolni. Jön ilyenkor a kérdés; és belsőre eddig hogy tetszem? Könyörgöm.. 10 perc után honnan tudjam? Erre hogy.. na de mégis kép alapján. Ilyenkor jön a tiltás. Igazából hazudok. Nem arról van szó, hogy a belső jobban számít, vagy sem. Valakiben vagy megfog valami azonnal, vagy nem. Tehát így hirtelen ennyi. :)

xoxo.

Tegnap felmentem Barcikára Timivel. Pontosabban tesom vitt fel, deee Timi miatt mentem. Találkoztunk pár osztálytársával, azok barátaival meg sötöbö. Hát kicsit nagy volt a csapat, alig ismertem valakit. Nem indult valami jól az este, hisz jött az a fiú is, akivel békülnöm kellett volna, de kb esélyem nem volt rá. Próbáltam vele beszélgetni, kedves lenni.. Nap végén sikerült közelébe kerülnöm, megkértem ne utáljon, innentől, hogy mit tesz és gondol, az az ő dolga. Volt egy fiú, Timi osztálytársának a testvére. Banán. :'D Istenem.. Akkora face embert én még nem láttam soha életemben. Úgy offolt mindenkit, engem is, hogy köpni-nyelni nem tudtam, de eszméletlen szimpatikus volt, megprobáltam összespanolni vele. Hát.. Hagyjuk. Vagy sikerült, vagy nem. De nagyon bírom. Ott volt még, Tündi(L), Bence, Adamko, Márk, Norbi, aki amúgy serényis, de soha életemben nem láttam még... Hm.. Gabi:O Na ők ketten Banánnal hatalmas csocsobajnokok. Jameg Domonkos.:) Aztáán..Tomiii(L):DD és Tomi, aki amúgy nem tomi, hanem Máté..:D Aszem.. Valami István.. Mhh.. Többiek neve nem rémlik.:$ És ennyi. Nem volt rossz este, egyáltalán nem.:) Köszönöm.

xoxo.

 Na peeff. Hát ez a tegnap, kikészített, de komolyan. Felmentem a 4-es busszal Miskolcra, az út eredetileg 55 perc MINIMUM! Ehelyett, én 40 perc alatt beértem, tehát elméletileg volt még vagy.. háromnegyed órám Mátéig. De lusta voltam bármerre is elmenni, leültem a szökőkútra. Emberek jöttek-mentek, megnéztem minden és mindenkit. Jött egy fiú, elég csúnyácska, ő még azt is hitte, hogy tetszik nekem, ott nézegetett, figyelte, vajon mikor nézek rá, és ha ránéztem, mosolygott sunyin.. Hm ahogy nézni szokott az ember arra, akit le akar szólítani, vagy valami. Gyorsan előkaptam inkább a telefonom, és felhívtam Mátét, merre jár már, idő van. Ohóó jön már nemsokára.. Amíg rá vártam MÁSFÉL órán keresztül (megjegyezném, sosem vártam még ennyit; egy |    |  ilyen pici hiányzott, hogy lelépjek..) eszembejutott a hétfő. Már megint. Aztán megérkezett végre. :) Leültünk egy csendes kis játszótéren, néha még beszélgettünk is. :'D Más. Nem ilyennek képzeltem. Többek közt nagyszájúnak hittem, ehelyett elég csendes volt; azt mondta, fáradt. Aztán. Gyönyörű. Tehát, képen is, de sosem láttam még olyan fiút aki élőben szebb. Ő pedig felülmúlta. Ilyen szép legényt még nem láttam, de tényleg. xD Neem, nem akarok tőle semmit. Csak spanok vagyunk, vagy mi.. Azt sem tudom, vagyunk-e valamik, de már msnről 'ismertem' egy éve minimum, ideje volt találkozni. Aztán.. Eszméletlen aranyos. Ilyen kis egyszerű dolgokat olyan aranyosan ad elő, csak nevettem végig. Imádtam, de tényleg, rettentő édes. Aztán jöjjünk haza, én negyed kilencessel, ő előttem 5 perccel. Kiderült, hogy a buszom nem jár ma. Átbaszott a net. (Y) Pont jött egy barcikai, gondoltam megkérdem, miujság. Hát nem jött más, maradtam azon. Máté nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni, ne haragudj kérlek.:( Majd máskor, tudod. :) Tehát elmentem ezzel a busszal Barcikáig. Kb. végigsírtam az utat. Leült mellém egy nő sírva. Vele szemben egy másik nő, ő ezt látva kezdett sírni. Aztán.. Én is. Ki lehet találni, hogy miért, kiért. Felhívtam anyut, hogy ez a helyzet, nem tudom, hogyan jutok haza, de valahogy megoldom. Ült szemben velem egy srác, másik oldalon egy cigány család. Elég rendesnek tűntek, a kislány valami eszméletlen szép volt. Na de volt egy másik lány is. Esküszöm egész úton az orrát túrta és még meg is ette. A srác néz rám.. Látom az arcát, röhögök.. Elkezdtünk beszélgetni. Naaagyon jópofa volt. De tényleg. :'D Azt mondja: azon gondolkozok, bazdmeg adok már neki én is, nem igaz hogy az övében ennyi van. Hát az egész busz minket nézett.. Tehát én olyan hanggal röhögtem fel.. Hihetetlen nagy fész.:'D Ő tanácsolta, hogy szálljak le a pennynél.. Onnan hátha jön még buszom. Le is szálltam, csak háromnegyed órát kellett várnom amúgy.. Ez alatt végig eszemben voltál Dávid. :) Hogy jó lenne, ha arra jönnél, nem unatkoznék. Ehelyett, azt hiszem Timi osztálytársa, Niki jött arra. Aztán leültek mellém, gyűlt egy kis bulizni siető tömeg is.. Egy szőke, hosszabb hajú fiút nézegettem, hogy mennyire szép. De úgy különösebben nem érdekelt amúgy. Csak.. Kellemes jelenség. És végre busz. Hazamásztam, ma jönnek bátyámék, tehát kelhettem 8-kor de én még használhatatlan vagyok most is. Holnap mennem kéne Barcikára 'partizni' egy kicsit Timivel meg az osztálytársaival, és jóban kéne lennem Sanyival azthiszem. Muszáj. :'D Először is nekem ő szimpi, és nem viselem el, ha az, aki nekem szimpi, annak én nem vagyok. Másodszor, Timi haverja. Szoktak egy társaságban lenni, Timivel meg szeretünk együtt lenni, tehát ahhoz, hogy Sanyi eltűrjön magával egy helyen, ahhoz jóban kéne lennem vele. Megoldooom.:)) Perpill ennyi, megyek segíteni.

xoxo.

 Képtelen vagyok kiverni a fejemből. Ott kavarog minden apró részlet, minden mozdulat, minden szó, betű.. Ahogy megismertem, és szépen lassan megszerettem. Nem tudom elengedni. Nem megy. Ő az igazi. Ezt már sosem fogja megtudni. Újra álmodtam. Megint rosszat. Félek bekövetkezik, úgy ahogy minden hozzá fűződő rossz álmom. Kórházba kerültem miatta. Nem, nem öngyilkos hajlam dehogy. Azt hiszem, legyengültem. Nem beszéltem senkivel. Hm.. Mindegy, nem írom le az egész álmot, nincs értelme. Nem hívhatom, nem üzenhetek neki, hisz nincs értelme. Valahogy mélyen ott van a remény, hogy talán egy kevés igaz abból, amit mondott. Bár tudom, nincs így, a remény mégis ott van, és néha felbukkan. Nem bízok már benne. Eddig bíztam, pofáraestem. Mégis.. Olyan nehéz... Csak.. Egyetlen találkozót szeretnék. Még egyet..Egyetlen egyet, egy utolsót, ahol a szemembemondja: átvertelek. Csupán ennyit szeretnék, és végre minden biztos lenne, a remény eltűnne, és nem kínozna többé. Fájna, ezt nem tagadhatom, de tudnám a teljes igazságot. Nem számít. El KELL felejtenem. Muszáj. Megmondta az anyja is. Hallgatok rá..

[...] Ózd.. Még mindig a fejemben van az egész. Hogy.. Talán ott lett volna az alkalom találkozni valakivel, akivel azeltőtt soha, és talán már nem is fogok.. És nem találkoztunk. Fogy a hit, fogy a remény. Iránta is, de mindenki más felé is. Lassan teljesen kifogy belőlem e kettő. Ti tehettek róla, csakis ti! Senki más. Fiúk, lányok, ez a ti hibátok. Mindenkié, aki valaha hazudott, vagy csak csalódást okozott véletlenül is. Elfogy minden jó érzet. Minden szép. Minden, ami valaha boldoggá tett, lassan véget ér. Te is végetértél kedden. Azt hittem, nem fogsz sosem. Valóban, bennem örökké ott leszel...

Lassan megyek készülni. Elmegyek Miskolcra, találkozom egy régi 'ismerőssel' annál a kibaszott szökőkútnál, amit sosem fogok már szeretni. Soha!

xoxo.

 Hmm. Tegnap rámírt Wicii, mit csinálok aznap. Hát, semmit, ülök itthon, Te?? Megy Barbee koncertféleségre.. Menjek én is. Hát, legyen. Nem vagyok valami koncertezős meg ilyesmi. Az övén is életemben először voltam, pedig szeretem. De nem azért mentem. Jó volt picit kitombolni is magam, elfelejteni a gondokat egy időre, pörögni, énekelni, ismerkedni. És persze kiváncsiskodni, vajon tudja-e még, hogy ki vagyok. Tudta. Mindig meglepődök rajta, ha látom TV-ben, vagy most ott fent a színpadon, hogy mennyire aranyos. Nincs magától elszállva mint sok 'sztár' és kedves mindenkivel. Közvetlen, nem celebíti magát, hogy uh na nekem 78154712 testőr, meg gyorsan eléneklem amit kell, aztál heloszija, kiosztom az előre megírt papírokat. Nem. Ott helyszínen, szerintem több százat megírt. Jó volt. Találkoztam Tamival. Azt mondta, megy majd le Ádi is. Innentől mégsem volt olyan egyszerű gondtalannak lenni, de megpróbáltam csak arra az egy éjszakára mindent félretenni. Éjfélre hazaértem, aztán szundi. Voltam persze nagybátyámékat is meglátogatni, bár Feri nem volt otthon pont. Mindent összevetve, eléggé jó estém volt, ma tűzijátékolás meg hasonlók. Remélem a mai nap is úgy sikerül, ahogy szeretném. Erről majd még később...

xoxo.

 Ennyi volt. Ma lezártam magamban egy újabb fejezetet. Ha mától valaki azt kérdi tőlem, ki az a Csabi nevű fiú, akiről annyit írtam a blogjaimban, csak egy szót fogok mondani: senki. 

Vak voltam, hagytam magamat becsapni, s senki másnak nem hittem. Elhittem mindent, amit ő mondott, még akkor is, amikor a szemembe mondta. Eszméletlen, hogy valaki milyen nagyszerűen képes hazudni. De ennek ma vége, egy telefonbeszélgetés segített abban, hogy egy életre letegyek róla. Sosem fogom elküldeni, sőt, egyszer még biztosan beszélni fogok vele, ha lesz MSN-en, de csak azért, hogy megbeszéljek vele mindent, aztán számomra ez a szerelem lezárva. Ha bármikor beszélni akar majd velem bármiről, én nagyon szívesen, de magamból többet sosem adok már neki. Ő hazudhat. A barátnője hazudhat, a barátai hazudhatnak, de az anyukája sosem fog hazudni. Örülök, hogy végre összeállhatott számomra a kép, sajnálom az eddigi kavarásokat, nem direkt volt, csupán egy 'áldozat' voltam én is. Egy undorító hazugság áldozata. Emlékeztek, amikor azt mondtam, nem lett volna szabad eltaszítanom a többi fiút magam körül, mert meg fogom bánni? Megtörtént. Emlékeztek, amikor azt írtam, mindig a rossz utat választom, és helyre már nem tudom hozni? Ez is beteljesült. Ahogy az is, hogy mától az álmaimnak hiszek csak. Azok nem hazudnak. Azt álmodtam 3× hogy nem találkozom vele, lemondja. Megtörtént. Utána találkoztunk, azt álmodtam még aznap, hogy valami kamu lesz, és sírni fogok. Megtörnént. Ezen álmok közt volt mégegy. Egy világító torony dőlt össze a szemem láttára, erre anyukám annyit mondott: kislányom, ide nem kell jós, nem kell álomfejtő könyv - elmondom mit jelent. Ahogy az a torony összedőlt, úgy fognak rombadőlni a te álmaid is. Igen anyu, én is így godnoltam, s ez is beteljesedett. Tehát ezzel bennem minden érzés el lett folytva, s többé nem hagyom, hogy előjöjjön. Helyrehozom azt, amit el sem kellett volna rontanom; vagy sikerül, vagy nem. Persze én arra tippelnék, hogy b*szhatom, de mit veszíthetek? Egyenlőre ennyi.

xoxo.

 Hmm.. Mégsem olyan meseszerű ez az egész? Talán megint csak átverés? Az a baj, hogy amíg nem mondja ki, legalább telfeonban vagy élőben, addig nem fogom elhinni, de mégis ott van bennem a félelem. Neki hazudtak rólam. Ezek alapján nekem is hazudhatnak Róla, nem? Azt mondják, várjak. De mi van ha nincs értelme? Lehet, hogy jobb lenne végleg lemondani róla, és olyannal lennem, aki valóban csak értem él? Öteleteket várok MSN-en... :/

Továbbá.. Egy kis nosztalgia. 1 éve megismertem egy fiút. Igaz, csak netről, igaz, alig beszéltünk, igaz csak hülyültünk meg hasonlók.. De nagyon megkedveltem. Úgy terveztem, vele is találkozom a nyáron; én felutazok Pestre Putnokrol, ő is utazik Kalocsáról.. Aztán egyszer eltűnt.. Örökre.. A vipjén az állt, meghalt. Írtam levelet, hogy nem tudom, ki kezeli a vipjét, de mindent tudni szeretnék. Aztán egy barátjának is írtam. Tőle talán előbb megtudok mindent. Fogalma sem volt, miről beszélek, aztán írt, hogy felhívta telefonon, nincsen semmi baja, él. Azóta sem tudok róla semmit, nagyon hiányzik. Még anyunak is sírtam, hogy szegény meghalt, vigasztalhatatlan voltam, nem tudtam elhinni, hogy velem ilyesmi megtörténhet.. Hogy egy ismerősöm meghalhat.. Képtelenségnek tartottam, úgy tűnt, valóban csak hazugság. Akkor viszont hol van most? Miért nem keres egyáltalán? Miért nem ír legalább egy SMS-t, hogy él és virul? Nem értem. Egyáltalán nem. Aztán múltkor elgondolkodtam azon is, mennyit jártam ősztől tavaszig Miskolcra. Hmm.. Kicsit hiányoznak azok az idők. Hiába a sok csalódás, emberek elvesztése.. Azért jó volt. Hiányzik továbbá a tavalyi pesti kiruccanásom is. Az az egy hét hiányzik, ami alatt végig Mátéval lehettem, elfeledve nagybátyám halálát egy kis időre. Hiányzik a Margitsziget, az ott lévő gyönyörű helyek, épületek, az, ahogy a part mellett futottunk egy kicsit ledolgozva az aznapi kajálásokat. Hiányzik Eszti és Cimbi.. Kriszti.. a kutyik.. Barni.. Edit. Hiányoznak a közös Westendezések. Hiányzik az OSG a beatboxosokkal, a bmxesekkel, freestyleozókkal, és a többi csodabogárral. A nagy tömeg is hiányzik, az örökös rohanás. Az egésznapi flashelések, hiányzik a Tüncis nap is... És Södó. Na ő rettentően. Olyan jól éreztem magam vele, mint amennyire csak igen kevés fiú társaságában. Az a pillanat is hiányzik, amikor végigsétáltam vele kézenfogva a Westenden, el egy szép szőke fiú mellett, aki a tőle 2 méterre nézelődő barátnőjére várt, és egymás után néztünk, és utánamfütyült, plussz köszönt. Szerintem nagyon vicces volt, sokáig nevettem rajta, ez biztos. Jó volt. :) Södó, köszi azt a délutánt, remélem találkozunk még. Ahogy veled is Tündérkém. És Máté.. Mmmhh. Jövő nyáron nem menekülsz, akár dolgozol, akár nem. :) Max viszel engem is. Hiányoznak még a kisgyermek éveim. Amikor a legnagyobb gondom az volt, hogy hová lett a kindertojásos tűzoltókocsim, amivel a hercegnőt kellett volna kimentenem egy karkötővárból.. Amikor még nem érdekeltek sem a fiúk, sem mások. Nem akartam megfelelni senkinek, és attól féltem, hogy megtetszem egy rossz kisfiúnak, aki aztán elkezdi majd húzgálni a hajam. Amikor még nem az töltötte be az éveim nagy részét, hogy jesszusom, csak kerüljek be az egyetemre majd.. Hogy végre legyek már képes annyit tanulni, amivel az érettségim olyan jól sikerülhet majd, hogy simán felvesznek a pszichológia szakra bármelyik egyetemen. Amikor.. Nem akartam megfelelni se anyu meg apu elvárásainak, a barátaimnak, a fiúknak.. Senkinek. Nem zavart, ha egy fiú tetszett, de volt barátnője. Volt más, akivel a suliudvaron néha egymásra pillantottunk, és csak az érdekelt, hogy aranyos legyen, és tetszedjek neki. Ma már ez nincs így. Múltkor valaki azt mondta nekem.. ' Szeress olyat aki leszar, ne azt, aki szívből tudna.' Igaza lehet. Mindig ilyet szeretek. Egyszerűbb lenne újra kicsinek lenni, és akkor nem érdekelne, tovább tudnék lépni egyszerűen. Ahogy Ő tette. Törlés, tiltás előtte off, utána már következő flört. Rossz érzés, mert így teljesen kilépett az életemből, s emiatt én is ki kellett, hogy lépjek, hiszen ennél undorítóbb dolgot elképzelni se nagyon tudok e téren. Annyi minden hiányzik. Annyi ember volt az életemben, akikre jó visszagondolni.. De már sosem fognak érdekelni. Ott van pl. Imola, vagy Dóri.. volt egy Tamás is az életemben, akivel bár semmi nem volt köztünk, mégis örökké bennem él.. Vannak, akikkel már nem tartom a kapcsolatot, pedig jó lenne.. Köztük van ő is. Úgy, ahogy Betty is, aki által megismertem. Marcell és Dancika.. Dorika Bálint és a többiek ebből a társaságból. Hát igen.. Szép emlék, néha még fáj is rá visszagodnolni.. Egyszer talán Đeni is csak egy szép emlék lesz.. Vagy Csabi.. De egyenlőre még nem tudok róla lemondani, képtelen vagyok. Mindegy, erről nem írok most többet, hisz nem ezt kezdtem el. Hiányzik az az élet, amikor még senki sem ismert. Mármint.. Most sem vagyok ismert, de mióta eljárok putnoól más helyekre, ami ugye egyértelmű, ismerkedem neten is meg hasonlók, azért bőven többen ismerik így az embert, mintha netközelbe sem lenne, és csak az utcákat járná. Főleg, ha akad 1-2 olyan ember, aki kifejezetten szereti, és szeret mesélni is róla. Igen, volt hogy úgy ismertem meg valakit, hogy sok jót hallott rólam, és meg akart ismerni. Régen ugye mindenki leszarta az ismerkedést. Megvolt a megszokott baráti köre, és ennyi. Így viszont, biztos hogy van 1-2 olyan ember, aki bár nem ismer, de hallott már rólam, ha másképp nem, ismerösök vagyunk valamilyen közösségi portálon. Emiatt az elmúlt fél évben rengeteget kavartak alám, és sajnos sosem tudni kicsoda és miért. Hiányzik az az egyszerű élet, ami még akkor volt, amikor alig volt a fiatalok körében ismert az internet. Mindegy, fejlődik a világ, nem tudnék ebből kiszállni én sem, hiába lenne jobb úgy. Egy a lényeg. Sok dolgot szivesen pörgetnék vissza, és állítanám le az időt egy-egy szituációban. Ennyi tehát így hirtelen.

xoxo.

 Kezdeném azzal, hogy NEM vagyok sem netceleb, se semmilyen celeb. Először is, olyan, hogy 'celeb' számomra nem létezik. Mindenki egyenrangú, ember. Senki sem több, max kevesebb. Belső értékek alapján csoportosítom az embereket, és ezt tartom helyesnek. Attól, hogy valaki nagyon szép, jó a hangja, vagy épp szerepeket tud játszani, még nem több másoknál. Ha viszont valaki annyira jószívű, tisztességes és ehhez hasonló jó tulajdonságokkal bír, az igen, az feljebbvaló. Tudok ilyet. Első sorban a testvéremet tarthatnám 'celebnek' , őt szívesebben ünnepelném mint akármelyik nagynevű sztárt. Ő tényleg mások gondját előrébbvalónak tekinti a sajátjánál, ott segít ahol és akinek tud. Rossz tulajdonsága talán nincs is. Másodszor életemszerelmét tartom még istennek, hisz Ő is sokat foglalkozik mások érzéseivel. Van ezernyi jó tulajdonsága, és nem, nem azért mondom, mert szeretem. Éppen ellenkezőleg; azért szeretem, mert ennyire tökéletes. Most bárki cáfolhatja, akár Ő maga is, engem nem érdekel. Személyes tapasztalatok alapján ítélek, nem számít ki mit mond.

Aztán másodszor: igen, vannak olyan emberek, akik a neten igen elterjedtek, külsejük, stílusuk miatt, s őket celebítik. Ettől még nem celebek, mégcsak nem is netcelebek. Az átlagnál több embernek tetszenek, lépten-nyomon beléjükbotlunk, legyen szó myvip-ról, facebook-ról, napiszarról, vagy bármi más híres, vagy kevésbé ismert honlapról. Én ettől nem tartom őket nagyobb embernek. Mit tettek le az asztalra? Van pár pc-jük, hosszú, színes hajuk, extrém sminkjük, és csinosak? Ennyi lenne a celebség? Ismerjük őket? Van blogjuk, van hosszú bemutatkozójuk és a többi. Ettől nem TUDJUK kik ők, csak nézünk, de nem látunk. Mégis jónak találjuk őket. Olyat kéne istenítenünk, aki a környezetünkben van, ismerjük, nem felszínesen csupán, alaposan, kívül-belül. A lényeg az, vannak nevek, amiket ha bizonyos stíluskörökben megemlítünk, mindenki tudja, kiről beszélünk. Én nem ilyen vagyok. Engem nem ismer senki, csak olyan, akit én is ismerek, ellenben a 'netcelebekkel' akik rajongóik feléről nem is tudnak. Tehát erről ennyi a véleményem, én egy senki vagyok, nem pedig CELEB. Úristen. Tehát megköszönném, ha nem illetne ezzel a szóval senki. Kaptam már levelet is, amiben valami 12-13 éves kislány csak annyit kérdezett: Te netceleb vagy? Barátkozunk? Komolyan azért akar velem haverkodni, mert van x ezer ismerősöm vipen, és azt hiszi, én is tömegcikk vagyok a neten? Mondhatom, ebből gyönyörű barátság lett volna. :) Gratulálok.

[...]

Más. Újra az álmok, a gondolatok gyötörnek. Egyre többször érzek rá a rosszra, jóra. Amikor úgy volt, ma Miskolcra megyek, napokig rosszat álmodtam.. hát kinek mi a rossz.. Tehát minden álmomban szerepelt a sírás, és az, hogy a találkozó rosszul fog sikerülni. Utolsó nap végül megszültem: az álmom egyértelműen arról szólt, nem jön össze, halasztani kell. Így is lett. Most nem érzek semmit, nem álmodtam. Ez, ha minden igaz, azt kell, hogy jelentse: a hétfő sikeres lesz. 

Egyébként köszönöm a pozitív visszajelzéseket, örülök, hogy van, akinek tetszik a blogom. Aki hülyeségnek tartja, vagy valami negatív véleménye van erről a dologról, annak azt tudom mondani: legyen. Nekem is volt, lenéztem minden blogolót. De rájöttem, néha nagyon jó leírni, mit gondolok, és így sokan olvashatják, és véleményezhetik. Elmesélhetném MSNen is, de nem egyszerűbb 1× leírni, és közzétenni, mint válogatni állandóan msnen, kinek írjam le? Jobb így, akit nem érdekel, úgysem olvassa. És úgysem hagyom abba, amíg meg nem unom, hiába szól le bárki. Amíg 1 olvasóm is akad, addig meg főleg nem. De egyenlőre nem csak egy van.. ;)

xoxo.

Tehát ma mégsem mentem Barcikára. Valamiért elment a kedvem tőle. Talán nem kellett volna hajnal fél 5ig Csabicicuval MSN-eznem.. Fájdalmas volt a reggel nyolcas kelés, nem volt valami jó idő sem, Timi is visszamondta családi okok miatt, tehát.. Úgy döntöttem, maradok itthon. Bocsi attól, aki ott volt! :S ( Leginkább tőled Kaley.. és Dávid.. ) Igérem, máskor találkozunk. Szeptembertől úgyis ott leszek minden nap, tehát lesz időm találkozni veletek..

A holnapom tönkrement. Sajnos a tervezett sorsdöntő Miskolcramenést halasztani kell. Hétfőn megyek. Ha megint közbejön valami, felkötöm magam -.- . 

Amúgy esküszöm semmit nem csináltam ma. Aludtam, kártyáztam vagy 5 percet anyuval, msneztem Csabikával, és kimentem vagy fél órára. Hát ez semmi. :S Réka nincs itthon, Timi elvan magának, én is elvagyok itthon magamnak.. Unalmas mostanában minden nap. Az egyetlen jó benne az.. Na mindegy. :) Megyek aluszni.

xoxo.

 Azt hiszem most végre egyenesbe jött az életem. Újra. Nem tudom minek köszönhetem, talán a kitartásomnak; de nem is ez számít. Többnyire megkapom, amit akarok. Előbb vagy utóbb, de megkapom. Most viszont annyira akarok valamit már bő egy hónapja, mint még soha semmit. E mellett ki fogok tartani addig amíg kell, és meg nem kapom. Ezt az egy álmom sosem fogom feladni. És most úgy tűnik, nem kell olyan sokat várnom már. Az életemre, ha megkapom, semmi több nem kell. Olyan dolog ez, amire talán joggal mondhatom: örökké tart. Ami azt mondom örök, az általában tényleg az marad nekem. Ha kényszerítenének se akarnék mást. Ez most különleges. Akarom..

Holnap megyünk Timivel Barcikára, ahol ugyi találkozunk Kaley-vel. Már nagyon várom. *-* Úgy terveztem, sokáig bent szeretnék lenni, de ez változott. Legkésőbb 8-9 felé szeretnék már itthon lenni, és lebeszélni a szombati Miskolcozást. Sorsdöntő lesz az életemben. Ha úgy alakul minden, ahogy szeretném, talán a világ legboldogabb embere leszek majd. Egyenlőre nincs sok tervem mára. Ha történne valami, megírom. 

xoxo.

 A mai napom se valami fényes. megint rosszat álmodtam, ugyanazzal a témával kapcsolatban, mint 2 napja. Félek beválik. Nem tudok utánajárni, így még rosszabb. 

Annyira... nem vagyok képes másokat megbántani. És.. Nem tudok helyesen dönteni. Pontosabban az a baj, nincs támaszték, ami azt mondaná: igen így helyes. Szerencsére egy kis időre kikapcsolhattam az agyam e téren, elmentünk Rékáékhoz medencézni. Voltunk nyolcan, egy kábé 2×2 méteres medencében. Hát nem volt semmi. Rongy vagyok. Mindenem sajog, de leginkább a szívem. Szörnyű arra gondolni, hogy valaki talán hasonlóképp szenved miattam, mint ahogy én szenvedek valaki más miatt, s így már amiatt is, aki miattam. Bonyolult, ördögi háromszög. Utálom. Ki akarok szállni, de tudom, hogy úgy egyikünk sem nyerhet. Viszont így is lesz vesztes. Nem akarok vesztest. De tehetetlen vagyok. Életemben először döntésképtelen vagyok. Az eszem mást diktál, mint a szívem. Mindig a szívemre hallgatok, meg is szívom. Mégis, most valahogy úgy érzem, csak ki kell tartanom. És ha kitartok, s eközben elbaszok egy olyan lehetőséget is, ami talán nagyszerű pont lenne az életemben? Bár tudnám, mi van a harmadik személy fejében. Bár belelátnék. Olyan könnyű lenne minden.. Jó.. nem lenne, egyáltalán nem. De könnyebb igen. Fázom.. Kicsit átfagytam. Nem akarok átöltözni, jól esik vacogni. Jó belegondolni, hogy egyszer majd amikor ugyanígy vacogni fogok, lesz valaki, aki felmelegít. Várom őt, ki talán sosem jön el, legyen az bárki. A fiú az álmaimból. Aki nyári, s téli álmaimban is oly sokszor szerepel. Ó, bár tudnám kiaz. Egyszer azt hittem, a nyárit sikerül megfejtenem, de csalódtam, s nem tudom, vajon hogyan tovább. Kibaszottul utálom ezt a rohadt tehetetlenségi állapotot. Gyűlölöm. Valami jelet, könyörgöm, beleőrülök...

xoxo.

 Nos, szeretném felhívni minden Barcikán és Barcika közelében lakó olyan fiatal figyelmét, aki szeretne velem találkozni, hogy most pénteken ( aug. 13.. jajapéntek13 oO ) délelőtt 11től Barcikán tartózkodom, szerintem egész nap, tehát 11-kor Kaley Diamonddal a Ságvári gimi előtt találkozom, és várunk mindenkit sok szeretettel egy jó kis pénteki gangelésre. Fiúk, lányok, jöhet mindenki. Senkit sem fogunk hanyagolni, igérjük. :D Kell a tömeg, úgy jobb minden. Aztán talán még egy kis Gössert is beiktathatunk, ha lesz elég pénzünk. Tehát ha szeretnél minél előbb találkozni velünk, gyere el! Előtte szeretném, ha msnen szólna aki jön. [ li_star01@hotmail.com ]

Gyertek el lécci páran! :D Ne unatkozzon otthon senki! 

Ui.: Aki nem érne rá délelőtt, vagy kora délután, az nyugodtan hívjon, hogy mikor akar jönni, és egyeztetünk. :))

xoxo.

 Próbálok megfelelni mindenkinek, eleget tenni minden kérésnek. Találkozni mindenkivel, aki szeretné, spanolni, kedveslenni, satöbbi. De néha a szerelem közbeszól. Nagyon sajnálom, ha valakinek e miatt  nem tudok elegettenni a kérésének, de szerelmes vagyok, nagyon, visszavonhatatlanul, akarattal. Nem szeretnék ezen változtatni, és nem is tudnék, akkor sem, ha tudom, nincs semmi értelme, ezért pedig mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni, akinek ehhez hasonló szándéka lenne velem. Nem lehet, nem találkozhatok olyanokkal, akikről tudom, hogy tetszem nekik, hisz nem vagyok akkora tajparaszt, hogy olyasvalakivel töltsek el hosszabb-rövidebb időt, aki hozzám sem érhet, vagy ha ellágyulna a szívem, és engednék egy csókot akár, azután kénytelen lennék ezt lezárni vagy telón, vagy MSN-en, ez pedig úgy tanultam, csúnya dolog. Ha élőben tenném sem lenne kellemes senkinek ha egy csók után kikosaraznám, tehát tényleg, mélységes sajnálatom minden olyan fiú iránt, aki akar tőlem valami ilyesmit. Szó sem lehet róla, s ezzel már nem is tettem eleget mindenkinek. Valakinek mindenképpen rossz lesz, és én ezt nem akarom. De ha muszáj, ha ilyen érzelmekről van szó, életemben először nem engedhetem, hogy a jószndék vezéreljen, s ne a szívem. Rossz érzés, nagyon. Lehet, hogy hasztalan, felesleges érzelmet táplálok olyan valaki iránt, aki nem érdemli, vagy nem tudja viszonozni, de nem tehetek ez ellen, s addig küzdök, amíg értelmét látom.. Csak ennyit akartam. :/

xoxo.

 Mi a bosszú? Gondolkoztál már azon, miért akarsz bosszútállni valakin, vagy valamin? Egyáltalán akartál már? Mi váltja ki belőlünk ezt az undorító dolgot?

Egy beszélgetés hatására kezdtem el ezen gondolkodni. Arra jutottam, ez a fogalom talán így, ilyen megnevezésben nem is létezik; valami más, vagy több más dolog együttes megnevezése. Bosszú a gonoszság, az embertelenség, az utálat, rosszakarás, a káröröm, az egoizmus, és rengeteg fogalmat kapcsolhatnék még ide. Örömet okoz, ha valakinek rossz, talán azért, mert nekünk is az valami miatt. Azt hisszük, ezzel a saját gondjainkra is találunk orvosságot, s mi ez, ha nem a leggerinctelenebb dolog a világon? Csupán azért fájdalmat okozni másoknak, mert mi is szenvedünk. Ettől az emberek nagy része jobban érzi magát, elfelejti a saját gondját, tehát az valójában nem is olyan nagy, és már nem is bosszút akar állni másokon, csupán élvezi mások nyomorát. Ez már nem 'bosszú', ez rosszabb. Gonoszság. Undorító. Miért tesszük? Csorba esett a becsületünkön, s azzal próbáljuk visszakapni, hogy másét is megsebezzük? Csalódtunk egy barátban? Egy szerelemben? Családban? Valóban segít mindezen az, ha mások életének egy részét, egy pontját mi is tönkretesszük? Tényleg ez lenne a megoldás? Nekem sosem segített, bár nem is próbáltam még. Azzal viszont, hogy másokon segítettem épp akkor, amikor nekem sokkal több segítségre lett volna szükségem, tényleg kellemesebbé vált a hangulatom. Jónak, talán jobbnak is érzem magam minden egyes cselekedetem után, amellyel valaki másnak jót tehetek. Nem éreztem úgy soha, hogy más szenvedése könnyített volna rajtam. Mondtam már, hogy 'látod, megtudod legalább, mit érzek..' de sosem rosszindulattal. Egyáltalán nem, bármennyire így is néz ki. Arra próbálok ezzel másokat ösztökélni, hogy néha lássanak tovább, és probáljanak úgy megérteni embereket, hogy előtte ugyanazt a rosszat nem kell átélniük. Sajnos a pofátlanság, a gonoszság felülemelkedik, s legtöbbször elvakít. Csak akkor látjuk, mit tettünk, amikor a saját bőrünkön tapasztaljuk.

Anyu nekem már vagy 10 éve azt mondogatja: Kislányom, majd rájössz arra, amit én már átéltem; nincs emberség, mindenki irígy, mindenki a saját jobbját előrébbhelyezi másokénál, s ezért bármit képes megtenni. Igen anyu, igazad volt. Már tapasztaltam régóta, leginkább másokon, magamon szerencsére még nem kellett.. De ennek is eljött az ideje, s tegnap borult a bili. 

Felhívtam anyut, hogy miért ilyen rosszak az emberek, miért élvezik, ha másnak tönkretehetik mindazt, amit nagy nehezen felépített; legyen szó akár becsületről, akár bizalomról, jó hírnévről, vagy tényleg egy kézzelfogható tárgyról, amit szó szerint ő épített, akár kiskorunkban egy kártyavár vagy homokvár, amit a gonosz testvérünk vagy barátunk, bátnőnk egy fújással, egy rúgással tönkretett, s mi sírva mentünk anyuhoz. Én már nem vagyok ez a kisgyerek, nagy gyerek vagyok, nem építettem homokvárat, mégis sírva mentem tegnap anyuhoz, hogy a hírnevemen esik csorba szép lassan. Ő csak annyit mondott: Mindig lesz, aki csúnyább nálad, s szúrni fogja a szemét, hogy rád olyan fiú is néz majd, aki vele szóba sem áll. Lesz, akit az fog zavarni, hogy téged többen szeretnek, mert jobb vagy náluk, megértőbb és kedvesebb, s emiatt szívesen keresik a társaságod mind fiúk mind lányok, az övét pedig nem. Sok gondod lesz még az életben, túl naiv vagy, túl emberszerető, túl jó. Ha nem rúgsz bele másokba, ők rúgnak majd beléd....  Tudom, anyu, tudom. Már labdának érzem magam egyre inkább. Nem tudok bántani olyat, akit szeretek, s akit utálok, azt mégúgysem. Elég baj az neki, hogy utálom, mert valószínű, hogy a későbbiekben nem én leszek az egyetlen; én csak olyat utálok, aki megérdemli. Csak milliónyi eljátszott esély után zárok le egy kapcsolatot. Akár jó, akár nem, nem zárom le, amíg nem muszáj. De miért? Miért mindig az érvényesül, aki álszent, aki bajbasodor másokat, aki ezernyi álarcot visel? Viselek én is, nem tagadom, írtam is már, szavam nem másítom meg. De ezzel senkinek sem okozok semmi bajt. Miért hát a sok gonoszság? És lehet ez bosszú? Bosszú az utálat? Nem elég hogy utálunk valakit, még tönkre is kell tennünk? Nem, ilyen nincs. Nincsen bosszúvágy. Van helyette ezernyi más érzés, amire ráfogjuk hogy bosszú a neve. Nem, nem így hívják. Kicsit nézzünk magunkba, és meglátjuk, találunk más, sokkal inkább megfelelő szót arra, ami miatt másnak rosszat cselekszünk. Ha egy pici emberség lenne a világon, egy kicsit mások helyébe gondolnánk magunkat, nem használnánk tévesen szavakat. Ilyen szó még a szeretet, utálat, barátság, és szerelem. Talán van még több is, de legtöbbször ezen fogalmakkal nincs tisztában a többség. Erről rengeteg helyen olvashatunk, nem fogom leírni ide a saját véleményem. Vagyis, talán majd egyszer. Addig is,

xoxo.

 Nem, képtelen vagyok már ezt tovább elviselni. Nincs esélyem a boldogságra?! Akárhányszor azt hiszem, vele végre boldog lehetnék végeszakad. Felejteni próbálok, újrakezdeni valaki mással, nehezen, de találok olyat, akivel menne.. És egy emlék, egy újabb esés felszakítja a régi sebeket. Most is ez történt. Az, akit már több, mint 1 hónapja életem szerelmeként emlegetek, aki úgy tönkretett, aki miatt annyi blogomban 'depiztem' újra feltűnt az életemben, de ezúttal egy újabb eltünéssel én is eltűnnék örökre. Képtelen vagyok mással lenni, nála jobban szeretni bárkit. Annyira kerestem azt, akivel elfelejthetem, hogy az egyik legjobb barátomra is azt hittem, beleszerettem. Persze, lehet, hogy ebben volt is valami, de én lángnak nevezném inkább, mintsem tűznek. Mindenesetre már elmúlt. Tűzzé válhatott volna, de nem engedte, nem várta meg. Nem akartam többet szenvedni, hát letettem Róla, így viszont megintcsak a valódi tűzre, az életetadó lángtömegre tudtam gondolni. Még tegnap is, amikor másokkal voltam. Nem tehetek róla. Így viszont megintcsak én kerülök majd szarba; újra én fogok szenvedni. Kevés az akarat bennem ahhoz, hogy örökre lezárjam magamban ezt a fejezetet. Le tudom zárni napokra, hetekre, de örökre nem. Ez van. Emiatt fogok még annyimindent, és annyimindenkit tönkretenni, köztük leginkább és legtöbbször magamat, hogy az eszméletlen. Talán egyszer minden rossz végetér. Az életemmel együtt biztosan. De az még olyan messzevan. Évtizedek. Addigra rongy leszek. Bírnom kell. Tűrnöm, bírnom, bírnom tűrnöm, elviselnem, tűrnöm, bírnom tűrnöm, akarnom, erősnek lennem, tűrnöm, bírnom és élnem. Nem tudom, meddig van még erőm. De talán már végleg lemondtam a gondtalan boldogságról, arról, hogy egyszer lesz egy szerelmem, aki örökké az is marad, és vele élem le az életem. Az első fele már megvan. Pipa. A másikról le kell mondanom. Iksz. Meg fogom bánni azt a napot, amikor számomra game over volt. Mégsem tudok és nem is akarok változtatni. Csak olyan rossz. Bár tudnálak ugyanugy szeretni Téged is, ahogy Őt. Nem megy, sajnálom. Végem. Tönkretett. Hagytam. Másé nemtudok lenni teljesen, hisz a felem egy része már az övé, Nála van. Ott is marad, magávalviszi a sírba. 

ErősvagyLindcy.Bírod.Bírnodkell. Egyszer minden helyrejön. Egyszer...

xoxo.

 Igen. Voltam Miskolcon tegnap. Találkoztam Márkkal, aminek nagyon örültem, mert sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen körülmények között leszünk együtt. Érdemes tudni, hogy szilveszterkor egy társaságban voltunk, és hát nem alakult valami jól az ismerkedésünk. Mindketten egymás idegeire mentünk, majd utálkozásban ért véget az egész, hallani sem akartam róla többé. Ez persze nálam hamarosan el is múlt, nála is, bár hogy mikor, azt nem tudom. Egy a lényeg, a napokban felvett msn-re, hogy nem szeretne rosszban lenni velem. Kibékültünk, és elhatároztuk, hogy találkoznunk kell. Nos, ez az időpont tegnapra esett. rettentő jó volt. Különleges ember. És nagyon vicces. :'D Hát nagyon sokat nevettem, ez biztos. Felmentünk hozzájuk, megejtettem a szüleivel egy gyors bemutatkozót.. Apukája hatalmas fész, ez biztos, de az anyukája is nagyon cuki volt. Azt mondta Márk, szeretne még többször is látni. Hát Márk, bennevagyok. Nagyon szívesen. Megkedveltelek. Jól éreztem magam Veled. Köszönöm a tegnapot; sok ilyet még. Remélem, te leszel az első miskolci, akivel nem úgy fog végetérni a kapcsolatom, ahogy a többivel, és ... Nem, egyáltalán sehogy ne is érjen véget. :) <3

Aztán hm.. Szerdán elméletileg megyek megint Miskolcra, ezúttal Ákossal találkozom.. Úristen, kocsonyafesztivál óta csak egyszer láttam, nagyon hiányzik. Ahogy Ő mondaná; misszjúvan. Hát.. Csak nem jön közbe semmi. Ezúttal a talit nem Barcikán tervezzük, tehát így talán könnyebb lesz. Apropó, Barcika.. Ha barcika, akkor Đeni. Ha Đeni, akkor AHW. *-* :'D Felvett msn-re egy rohadt aranyos srác. Vagyis, azthiszem az. Max csalódok újra. :] 

Tegnap itt volt Réka, Timi, Zsolti, Ákos és Péter. Pipáztunk, felelszvagymerszeztünk, beszélgettünk, simiztük egymást. :'D Főleg Timivel simiztettük a karunkat hol egymással, hol Ákossal. :'D Nem volt rossz, de be kell látnom, párszor máshol járt az eszem.. Ez kicsit rontott a hangulatomon, főleg az est vége felé. De azért jó volt. :) Tehát így összevetve, nem volt valami könnyű kis napom tegnap. Köszi mindenkinek. :) Szeretlek titeket. <3

xoxo.

 Tehát először is az oka annak, hogy nem írtam mostanában, a nethiány, és a gépem tönkremenése volt. Kezdeném azzal, hogy tegnap tönkrement a gépem, alaplapot kellene benne cserélni. Anyuval nagyon összevesztünk, lekurváztuk egymást, és hasonló ocsmányságok, ilyen még soha nem fordult elő. Mindig veszekszünk, de ez annyira durva volt, mint még soha. Közöltem vele hoyg nincs anyám, és ő is velem, hogy neki se vagyok én. Tényleg rettenetes volt, nagyon sírtam. Undorodtam tőle. Szerencsére átjöttek Rékáék, hogy menjek ki sétálni velük, majd ott aludtam Rékánál. Ma, amikor hazajöttem, anyu nagy nyájas hangon kérdezte merre voltam, beszélt tesommal, Norbival, és a netesekkel.. Aztán egész nap rettentően aranyos volt velem.. Szinte már nyalt. Tehát én régóta nyúztam már, hoyg vegyünk laptopot, de sose. Erre most, mondta tesom, hogy hát ha már alaplap csere, kellene oda más is. Új proci, uj memocard, uj videocard, stbstb. 60k. Nincsnekünk ennyi pénzünk arra, hogy bizonytalanba belemenjünk. Az a gép rettentő sokat fogyaszt, és ha most szinte újjá alakítják, ugyanúgy villanyszámla, plussz, mi a biztosíték rá, hogy nem romlik el újra hamarosan?! Tehát beközöltem, hogy márpedig nekem ÚJ gép kell, egy laptop. Semmi más. Vicces, mert egyből belement anyu, csak ígyis keresi a megoldást, hogy ne kelljen most 100 ezreket kiadni pont sulikezdés előtt. Tehát ezt majd tesom megoldja. 

Viszont, tegnap akartam írni egy bejegyzést, fel is jegyeztem egy füzetbe, most leírnám.

Én is rengeteget veszekszem anyuval.. Nekem sem kellemes. Jó fej, de számomra beszélgetőpartnernek pocsék. Túlságosan 'anya'. Nem erre van szükségem, éppen ezért, ha nekem valaha gyerekem lesz, én egyben a barátnője is leszek. Nagyon oda fogok figyelni az akkori 'divatra' - gondolok itt első sorban a viselkedési és beszédformákra. Anya pl. furának találja, ha egy fiú itt alszik. Sosem tiltotta még meg, csak látom, hogy nincs vele kibékülve. Úgy fogja fel, hogy ha már fiú, akkor több, mint barát, ha több mint barát, akkor szex. Valószínüleg arra meg nem vágyik, hogy a kislánya 17évesen állandoan szexeljen. Nem mintha ettől tartania kéne, azért nagyon megválogatom, és meggondolom kivel és mikor és hol. Persze, csúszott már be nekem is egyszer egy baki, de végülis nem baj. Többször nem fog. Nos igen, tehát szerintem ebben az egymásnál alvásban nincs semmi rossz. Ha barátok vagyunk, akkor ugyan olyan, mintha Rékáékkal aludnék, ha pedig járunk, akkor természetes, hogy néha kevés 1-2 órát együtt lennünk, vágyunk több együttlétre, és ez lássuk be, sokszor csak így oldható meg. A másik ugye a beszéd, a szlengek. Hozzászokok, tanulom innen-onnan, és sokszor használom anyu előtt is, ő pedig nem érti, vagy másképp fogja fel. Nagyon meg kell gondolnom, milyen szavakat használok nála. Na, de térjünk vissza a gyereknevelésre. Minek akar sok ember ilyen fiatalon gyereket? Tudom, engem is vonz, szeretem a gyerekeket, én is akarok sajátot; de nem most! Sokak, sőt legtöbben 30 éves korukig magukat is alig képesek eltartani.. Hogyan merhetnek felelősséget vállalni egy tehetetlen kisbabáért, aki csakis másokra számíthat?! És senki ne mondja nekem, hogy nem vágynak néha egyedüllétre, vagy épp nagyobb társaságra, bulira, és hasonlók. Márpedig ezt kisbaba nélkül nem teheti meg egy normális szülő. Az életünk első harmada ne a felelősségről, és másokról szóljon; csakis rólunk, és arról, hogy bebiztosíthassuk magunkat életünk hátralévő részére is. Az utcában van egy ilyen fiatal házaspár, ahol az anyát nem teljesen értem. 27 éves, van 2 gyerekük, egyikük már iskolás, 8éves. Emellett, lett volna még egy, még ennél is idösebb, csak meghalt. Ő alig van otthon. Elmegy a barátnőihez, ide-oda. A gyerekekkel állandoan veszekszik. Kint ültem az erkélyen, és ide lehetett hallani, ahogy azért visítozik, hogy takarodjanak ki a gyerekek, és hagyják már végre békén őt. Hát ez mi?! Miaz, hogy takarodjon a gyerekem és hagyjon békén?! Szörnyű. Nem értem. Mindegy, nekem csak akkor lesz gyerekem, ha már el tudom tartani rendesen. Ennyit erről. 

Holnap megyek újra Miskolcra. Már alig várom, nagyon érdekel, mi lesz, vagy mi nem. Hm.. Talán még..  Vagyis.. Semmi. :'D  (nem itt most semmi oylanra nem gondoltam, csak felvetődött bennem egy gondolat, de köze sincs ahhoz, amire ebből most következtettek sokan.:] ) Ennyi mára. Holnap írok.

xoxo.

 Nem merek álmodni, nem merek gondolkodni. Majdnem minden, amire gondolok, vagy amiről álmodok, megtörténik, akár rossz akár nem. Nemrégiben arról álmodtam, hogy egy újabb lehetőségem veszítem el egy lány miatt. Lány van, lehetőség nincs, hogy miatta, vagy más miatt, azt nem tudom. Aztán facebook-on vannak ezek a napi dolgok, ki szeret, ki utál ki ez, ki az. És csak eszembejutott valaki valamelyiknél, és ő jött ki... Aztán, hogy jó lenne ezzel és azzal jóbalenni, jóbalettem, legalábbis haladok afelé. Vagy, hogy valaki felvehetne már msnre, aki normális.. Felvett... Fura dolgok ezek. 

Aztán történenk mér érdekességek. Akiket régebbről ismerek, de már nem tartottuk a kapcsolatot, vagy nem voltunk jóban, esetleg csak díszitettük egymás partnerlistáját akár msn, vipen vagy fészen, azokkal most egészen jó a kapcsolatom. Akikkel viszont eddig jó volt, most ez szépen lassan..hm.. nem is olyan lassan, kezd tönkremenni de nagyon. Nem értem.. Mindegy. Csak így néha esténént kiülök a teraszra, vagy kimegyek hintázni, sétálni és elgondolkodom pár dolgon. Többek közt ezen. És azon is, amit már annyiszor említettem: vajon miért olyan fontos a külső? Miért vagyunk együtt, vagy akarunk együtt lenni olyannal, aki bunko, nagyképű, önimádó meg hasonlók, de emellett tökéletesen megfelel a külseje az általunk elképzelt ideálnak?! És ha valakinek a belső számít jobban, miért van az, hogy 2 ember is megfelel számára a belső értékeik alapján, mégis, az egyikükkel képes lenne együtt lenni, a másikkal pedig nem? Ott mégis a külsőé a döntő szerep. Akkor mégis a külső a legfontosabb? Én is szívesebben ismerkedem dekoratív emberekkel, mint olyannal, aki bejön ugyan, de nem annyira mint egy másik srác. Végül mégis gondolkodóba esek, kié legyen az aranyérem. Többnyire jól döntök, ekkor a belső nyer. De van, hogy elbaszom én is, aztán csak szenvedés és sírás van belőle, meg önsanyargatás, hogy miért nem voltam képes a helyes úton tovább menni. Világ életemben rengeteg fiú tetszett. Egyszerre akár 5-10 is. De ezek közt nagyon ritkán fordult elő olyan fiú, akivel szívesen jártam volna. Aztán elszörnyűlködik mindenki, hogy nekem mindenki tetszik. Nem mindenki, de egyébként is. És ha mindenki tetszene??? Nem tudom, másnál ez hogy működik, de nálam az, hogy valaki bejön, még édeskevés. :)) Na mindegy. Majd még jelentkezem.

xoxo.

Azt hiszem, ideje pontot tennem a mondat végére. Vége a fiúzgatásoknak, a flörtöknek, szerelmeknek. Hosszú időre befejezem, nem tudom, meddig lesz így, de amíg újra össze nem szedem magam, addig csak barátságot tudok nyújtani mindenkinek. Nem, azt sem, hisz ahhoz meg kéne nyílnom, és vakon bíznom. Tehát ezt sem, de valami hasonlót. Sajnálom, de ezentúl bárki ilyen kéréssel jön hozzám, ide fogom irányítani, hogy ne kelljen mindenkinek újra és újra magyaráznom: a nyáron akadt 1-2 fiú, akik közel kerültek hozzám. Hosszú távra is el tudtam volna őket fogadni, akár évekre is.. Hm, aztán ma kiderült, egyikük végleg kitörölt az emlékezetéből; többé nem tudja, ki az a Lindcy. Hát, rendben, legyen így, bár mindenképpen úgy gondolom, egy magyarázatot érdemeltem volna, egy rövid kis beszélgetést, hogy tisztázzuk, mi történt, akkor is, ha ez már semmin sem változtat. Én mindig mindenkinek elmondtam, mit miért és hogyan vele kapcsolatban. Én sosem érdemlek ennyi tiszteletet, őszinteséget. Vágyok a szerelemre, nem arról van szó, hogy nem. Csak már tartok tőle nagyon. Mindig mindenki azzal jön, hogy de ő tényleg más, benne nem csalódnék. Ezt nem te döntöd el. Nem tudhatod, én miért csalódok, lehet, hogy meg sem sejtenéd, hogy egyes tetteiddel nekem csalódást tudsz okozni. Tehát ez relatív, ne alkoss magadról véleményt.

Kaley, köszönöm Neked a folyamatos blogolvasást, a bíztató szavakat, tanácsadó kommentárokat, teljesen egyet értek veled, mégsem a helyes úton járok. De Te se mindig.. Hiába tudjuk mindketten, mit és hogyan kéne, nem úgy cselekszünk. Egyszer majd elég erős leszek ahhoz, hogy át bírjak lépni a másik útra, ígérem. De ez még nem most van.

A nyárra befejezem a találkozókat, már csak 1-1 délutánok férnek bele, másüttalvás nem, sajnálom akiknek megigértem, és nem jött össze a nyáron. (Brigcs, Tünc, stb..) Majd máskor.

A kedvem nem épp a legjobb, megköszönném tehát, ha senki nem traktálna a hülyeségével, és nem is faggatna, mi a bajom. Magánügy, mondtam már. Bocs. Egyenlőre így ennyi, ha még lesz újabb gondolat, lejegyzem, addig viszont:

xoxo.

 Mindig voltak körülöttem emberek, akiket irigyeltem, mert mindenki szerette őket. Hasonlítani akartam, megfelelni mindenkinek. Álarcokat viseltem/viselek. Prtóbálok mindenkivel olyan lenni, amilyet Ő elvár tőlem, amilyennek látni akar. De már fáradok. Mindenkinek más kell, más tetszik. Annyi embernek kell látszanom, hogy a valóságban ennyi emberrel már Dunát lehetne rekeszteni. Mégsem megyek semmire. Nem jutok tőle előbbre, se hátrébb, csak beleunok. Kezd elveszni a remény, a hit az iránt, hogy 'közkedvelt' legyek; tehát hogy mindenkinek sikerüljön megfelelnem. Nagyon nehéz. Tényleg az. Próbálkozom, de már egyre inkább kezdek letenni erről a vágyamról. Kezdek kevés lenni. Fogy bennem valami. Már nem vagyok olyan vidám, mint azelőtt voltam. Nem szeretek emberek közt lenni; legalábbis nem mindig, és nem akárkivel - régebben ez nem így volt. Bárkivel szívesen együtt voltam, találkozgattam azzal, aki kérte. De már nincs ez. Nincs kedvem, nincs erőm. Talán újra változnom kéne. De mivé? Mi az, ami a legmegfelelőbb lenne? Nincs már egy jó ötletem sem. A legjobb lehet, hogy az lenne, ha szarnék én is a világra, ahogy mások teszik; igaz őket nem kedveli mindenki, de boldogok. Mi a fontosabb? A boldogságunk, vagy az, hogy minél többen szeressenek? Mitől lesz egy viszonylag társaságközéppontja emberből társaságkerülő? Kommentben várom a válaszokat mindkét kérdésre!

xoxo.

 Úristen, rettentően fáradt vagyok. Napok óta nem sikerül aludnom az újabb meleg miatt, előtte sem aludtam valami sokat, amikor Dannie-vel reggelig MSN-eztem, de akkor kipihentnek éreztem magam. Nem hittem, hogy valóban itt fogok ülni reggel nyolcig, hisz azt mondták, ekkor TALÁN feljön MSN-re valaki, akivel feltétlenül beszélnem kell. Nem biztos, lehet hogy elmegy aludni inkább, mégis ittvagyok, nem merek egy percre sem elmozdulni a gép elől egészen holnap hajnal 1-ig... Buncikám, nagyon jó társaság vagy, imádlak, meg cuki vagy meg minden, de kegyetlen. :( Sulira a szervezetem is tönkreteszem. :'dd A csokigyárazás sem segít fészbúkon. Már GH-ztam is, ettem pár falatot, zenéztem, mindent, és... Még így is csak fél 7 van. Anyu elment dolgozni, már apu is ébredezik, én meg még egy hunyást sem aludtam tegnap délután 1 óta. :D Utálom a sablonblogokat, amikben képésről lépésre leirnak ilyen hülyeségeket, de tényleg annyira nem tudok magammal mitkezdeni, hogy írásra szorulok, és sok értelmes nem nagyon jön most belőlem.. vagymi.. Mindegy, ezt most szépen megfogalmazhattam. (Y) 

Van valami, ami nyomaszt. Erre ma hajnalban gondoltam életemben először. Van egy ismerősöm, aki idő előtt kézbevette a saját sorsát, s már azt hiszem, értem miért. Hasonlóra vágyok. Pest. Oda kell mennem. Jövőre 18 leszek, anyuék már csak elméletben parancsolhatnak, gyakorlatban eddig sem tehették, de a hivatalos felnőttéválás után már egyáltalán nem fog érdekelni, engednek -e valamit, vagy sem. Tehát, szívesen elköltöznék Pestre, muszáj, érzem. Itt be vagyok 'zárva' sosem találom meg az igazi boldogságot, az igaz barátokat és szerelmeket. Minden boldogságom Pest(b)en rejlik. Jó, mindenki vágyik ilyesmire, de.. Engem tényleg elgondolkodtatott, mi lenne, ha... :))

P. Dávid, ha olvasod, és esetleg még nem beszélnénk, mindenképp írjál rám, mert Veled is feltétlenül beszélnem kell! 

Nem megy most több. Vegye ezt mindenki apró helyzetjelentésnek. Majd írok délután valami értelmesebbet, ha észnél leszek az éjszakázás után. :)

xoxo.

 Egyenlőre megtaláltam a megoldást arra, mivel tarthatnám távol magam az újabb fájdalmaktól. Tudom, ez hosszútávon nem segít, de amíg nincs jobb ötletem, addig így fog történni. Tehát a döntésem a következő: marad a jó kapcsolat mindenkivel, nem balhézok ezentúl senkivel, semmiért, nem lesz hiszti, sértődés, vagy hívja mindenki ahogy akarja. Viszont!! Vége a bizalomnak, a hitnek. Nem, senki nem fog már kapni ezekből. Tőlem nem. Akiknek eddig ez kijárt, azoktól is visszaveszem. Talán akad 1-2 ember, akik már túl sokat tudnak, felesleges lenne, de mindenki mástól igen. Tehát, mától nem érekelnek a sablonok, hogy Te más vagy, te nem baszol ki velem, nem versz át, te igaz barát vagy, jó társ, szeretnél és a többi. Már nem érdekel. Ha egyszer úgy látom majd, valaki újra érdemes lesz ezekre a 'kiváltságokra' , akkor rendben, kap egy keveset. Addig lehet szidni, hogy mennyire HP vagyok, mennyire nagyképű, milyen nagy ügyet csinálok mindenből, oké és? Az én dolgom. Vagy elfogadod, vagy nem. Kész. Na csak ennyit akartam. :)

xoxo.

 Sziasztok. Mától ezen a címen olvashatjátok a bejegyzéseim. A régebbieket még nem tudom, hogyan fogom ide áthozni; írtam az oldalnak mailt, hogy költöztessék át ide, de még nem került rám a sor ezek szerint. Kaley Diamond segített jópár dologban, és szerintem még sokszor kérni is fogom a segítségét; addig is köszönöm!