* Lindcy.

 Ennyi volt. Ma lezártam magamban egy újabb fejezetet. Ha mától valaki azt kérdi tőlem, ki az a Csabi nevű fiú, akiről annyit írtam a blogjaimban, csak egy szót fogok mondani: senki. 

Vak voltam, hagytam magamat becsapni, s senki másnak nem hittem. Elhittem mindent, amit ő mondott, még akkor is, amikor a szemembe mondta. Eszméletlen, hogy valaki milyen nagyszerűen képes hazudni. De ennek ma vége, egy telefonbeszélgetés segített abban, hogy egy életre letegyek róla. Sosem fogom elküldeni, sőt, egyszer még biztosan beszélni fogok vele, ha lesz MSN-en, de csak azért, hogy megbeszéljek vele mindent, aztán számomra ez a szerelem lezárva. Ha bármikor beszélni akar majd velem bármiről, én nagyon szívesen, de magamból többet sosem adok már neki. Ő hazudhat. A barátnője hazudhat, a barátai hazudhatnak, de az anyukája sosem fog hazudni. Örülök, hogy végre összeállhatott számomra a kép, sajnálom az eddigi kavarásokat, nem direkt volt, csupán egy 'áldozat' voltam én is. Egy undorító hazugság áldozata. Emlékeztek, amikor azt mondtam, nem lett volna szabad eltaszítanom a többi fiút magam körül, mert meg fogom bánni? Megtörtént. Emlékeztek, amikor azt írtam, mindig a rossz utat választom, és helyre már nem tudom hozni? Ez is beteljesült. Ahogy az is, hogy mától az álmaimnak hiszek csak. Azok nem hazudnak. Azt álmodtam 3× hogy nem találkozom vele, lemondja. Megtörtént. Utána találkoztunk, azt álmodtam még aznap, hogy valami kamu lesz, és sírni fogok. Megtörnént. Ezen álmok közt volt mégegy. Egy világító torony dőlt össze a szemem láttára, erre anyukám annyit mondott: kislányom, ide nem kell jós, nem kell álomfejtő könyv - elmondom mit jelent. Ahogy az a torony összedőlt, úgy fognak rombadőlni a te álmaid is. Igen anyu, én is így godnoltam, s ez is beteljesedett. Tehát ezzel bennem minden érzés el lett folytva, s többé nem hagyom, hogy előjöjjön. Helyrehozom azt, amit el sem kellett volna rontanom; vagy sikerül, vagy nem. Persze én arra tippelnék, hogy b*szhatom, de mit veszíthetek? Egyenlőre ennyi.

xoxo.