Azt hiszem most végre egyenesbe jött az életem. Újra. Nem tudom minek köszönhetem, talán a kitartásomnak; de nem is ez számít. Többnyire megkapom, amit akarok. Előbb vagy utóbb, de megkapom. Most viszont annyira akarok valamit már bő egy hónapja, mint még soha semmit. E mellett ki fogok tartani addig amíg kell, és meg nem kapom. Ezt az egy álmom sosem fogom feladni. És most úgy tűnik, nem kell olyan sokat várnom már. Az életemre, ha megkapom, semmi több nem kell. Olyan dolog ez, amire talán joggal mondhatom: örökké tart. Ami azt mondom örök, az általában tényleg az marad nekem. Ha kényszerítenének se akarnék mást. Ez most különleges. Akarom..
Holnap megyünk Timivel Barcikára, ahol ugyi találkozunk Kaley-vel. Már nagyon várom. *-* Úgy terveztem, sokáig bent szeretnék lenni, de ez változott. Legkésőbb 8-9 felé szeretnék már itthon lenni, és lebeszélni a szombati Miskolcozást. Sorsdöntő lesz az életemben. Ha úgy alakul minden, ahogy szeretném, talán a világ legboldogabb embere leszek majd. Egyenlőre nincs sok tervem mára. Ha történne valami, megírom.
xoxo.