* Lindcy.

 A mai napom se valami fényes. megint rosszat álmodtam, ugyanazzal a témával kapcsolatban, mint 2 napja. Félek beválik. Nem tudok utánajárni, így még rosszabb. 

Annyira... nem vagyok képes másokat megbántani. És.. Nem tudok helyesen dönteni. Pontosabban az a baj, nincs támaszték, ami azt mondaná: igen így helyes. Szerencsére egy kis időre kikapcsolhattam az agyam e téren, elmentünk Rékáékhoz medencézni. Voltunk nyolcan, egy kábé 2×2 méteres medencében. Hát nem volt semmi. Rongy vagyok. Mindenem sajog, de leginkább a szívem. Szörnyű arra gondolni, hogy valaki talán hasonlóképp szenved miattam, mint ahogy én szenvedek valaki más miatt, s így már amiatt is, aki miattam. Bonyolult, ördögi háromszög. Utálom. Ki akarok szállni, de tudom, hogy úgy egyikünk sem nyerhet. Viszont így is lesz vesztes. Nem akarok vesztest. De tehetetlen vagyok. Életemben először döntésképtelen vagyok. Az eszem mást diktál, mint a szívem. Mindig a szívemre hallgatok, meg is szívom. Mégis, most valahogy úgy érzem, csak ki kell tartanom. És ha kitartok, s eközben elbaszok egy olyan lehetőséget is, ami talán nagyszerű pont lenne az életemben? Bár tudnám, mi van a harmadik személy fejében. Bár belelátnék. Olyan könnyű lenne minden.. Jó.. nem lenne, egyáltalán nem. De könnyebb igen. Fázom.. Kicsit átfagytam. Nem akarok átöltözni, jól esik vacogni. Jó belegondolni, hogy egyszer majd amikor ugyanígy vacogni fogok, lesz valaki, aki felmelegít. Várom őt, ki talán sosem jön el, legyen az bárki. A fiú az álmaimból. Aki nyári, s téli álmaimban is oly sokszor szerepel. Ó, bár tudnám kiaz. Egyszer azt hittem, a nyárit sikerül megfejtenem, de csalódtam, s nem tudom, vajon hogyan tovább. Kibaszottul utálom ezt a rohadt tehetetlenségi állapotot. Gyűlölöm. Valami jelet, könyörgöm, beleőrülök...

xoxo.