* Lindcy.

 Hmm az elmúlt 3 nap elég érdekes volt. Sikerült egy pici összetűzésbe kerülnöm Ákossal, pedig nem akartam. De tényleg. Aztán végülis nagy nehezen megoldottuk. :) Erről ennyit.

Aztán tegnap egy olyan emberrel veszekedtem óriásinagyot, akiről régebben rengeteget írtam, imádtam, mindent megtettem volna érte, és a legfontosabb ember volt számomra. Mindig írtam a blogomban is, hogy teljesen elhanyagol és fel fogom lassan adni. Ez úgy egy hónapja meg is történt. Nehéz volt megállni, hogy ne írjak rá, ne is hívjam fel, de muszáj volt, mert már nagyon kellemetlen volt, hogy mindig csak én keresem, őt pedig egyáltalán nem érdekli, mi van velem, tönkremegy-e a kapcsolat kettőnk közt vagy sem. Több volt mint barát, sokkal több. Sosem tudtam pontosan megfogalmazni, mit is jelent ő számomra. Aztán tegnap nagyon sok dolgot vágott a fejemhez, hibásnak éreztem magam, pedig tudtam, nem csak az én hibám az, hogy idáig jutottunk. Nem akartam veszekedni, hisz mindig azt csináltuk, mióta csak ismerjük egymást, de annyira fájtak azok a szavak, melyeket még sosem használt ellenem, hogy nem tudtam elviselni, és vissza kellett vágnom. Ez persze csak még nagyobb gyűlölködést, vagy inkább semlegességet váltott ki belőle, és amikért régen szeretett, most fordított rajtuk, és azokkal támadt. Szánalmasnak tartottam nagyon, hogy így képes megváltoztatni a véleményét 1 hónap alatt, beszélgetés és minden nélkül, és okol engem azért, amit ő követett el, de rám vetített mindent. Eléggé szarul esett, ez tény, sírtam is, de aztán sikerült kicsit helyretennünk az ügyet, bár nem volt egyszerű. Fogalmam sincs, miért kaptam mindazt a rosszat, nem magyarázta el. Nem is nagyon kérdeztem. Az bánt, hogy nem fog rá emlékezni, és visszaolvasni sem tudja majd, milyen kutyamódon bánt velem tegnap. Azért ez eléggé meglepett, és padlóra tett, sosem hittem, hogy ezt egyszer át kell élnem, főleg így Csabi után nem sokkal.. 

Csabi. Még mindig veszettül hiányzik, talán sosem tudom majd őt teljesen kiheverni, pedig próbálom, mindent elkövetek. Egy picit enyhült a fájdalom, de ezt csakis Ákosnak köszönhetem. Remélem sikerül méginkább enyhítenie majd ezen, de teljesen sosem múlik majd el. Életem eddigi legnagyobb szerelme volt, és nem hinném, hogy akad majd nála nagyobb. Azt még mindig nem tudom, miért kellett ezt tennie, mivel érdemeltem ki. Annyira nem így képzeltem őt el. Amikor írt nekem a nők iránt érzett tiszteletéről, hogy mennyire nem szabad egy nő érzéseivel játszani, hisz mi nők mindig feljebbvalóak leszünk náluk, férfiaknál. És hogy nélkülünk meghalnának a férfiak.. Hogy ő sosem lenne képes így átbaszni senkit. Volt egy idő amikor olyan volt, és az összeveszésünk után folytatta ezt az életet. Aztán amikor kibékültünk, már csak én, csak én, és senki más. Hogy kétszer is otthagyta miattam a barátnőjét. Aj.. Az a rengeteg hazugság. Hogy kórházban volt, és ezért nem volt msn-en. Aztán soha többé nem hallottam már róla. 16-án lesz egy hónapja, hogy nem tudom, mi van vele. Én az anyukáját is csak arra kértem, beszéljen vele, hogy mondja el a teljes igazságot. Megígérte, hogy beszél vele. Múltkor írt egy lány msn-en, hogy fent volt Csabi msn-en, beszéltem-e vele. Hát nem. Újra tiltott. Én tényleg nagyon szerettem volna örökké vele lenni.. Már csak azt kívánom, hogy beszélhessek vele egyszer személyesen, és mondjon el mindent, mit miért tett. Mi volt igazság és mi nem volt. Csak ennyit akarok. :(

[...]

Pénteken azt hiszem, elmegyek fodrászhoz, aztán este megyünk végre Pestre tesómékhoz. Annyira várom már. Aztán majd szombat délután talán Dáviddal fogok találkozni. Aminek tényleg nagyon örülök, szeretném már megismerni személyesen is. Elég szimpatikus ehhez. Legalább láthatom majd, vajon kedvel-e. :P Aztán hétfőn jövünk haza, még nem tudom, hogy fogok tanulni másnapra, de majd megoldom.

xoxo.