Hihetetlen. Annyi minden történik velem minden nap, mégsem írok semmit. Oly feleslegesnek érzem mindazt, amit írni tudnék, hisz percről percre képes változni körülöttem minden, ami mostanában nagyon zavaró, ezáltal megviselt, feszült vagyok. Egyik nap még minden szörnyű, az életem szinte romokban hever, aztán hirtelen villámcsapás szerűen helyrejön minden, boldog vagyok, reménykedek, hogy a holnap ugyanilyen szép marad, hogy ez most talán tovább tart majd, talán így lesz, de nem. Amilyen gyorsan becsap a villám, olyan gyorsan tesz tönkre mindent. Fényt hoz a sötét éjszakába, mely csak a másodperc töredékén át tart, majd újra ellep mindent a sötétség.
Mindig elhiszem, hogy valaki végre boldoggá fog majd tenni, vagy, hogy a suliban helyrejönnek a gondok, itthon végre elül minden viszály; de nem. Sajnos sosincs így. Pedig szeretném. De most minden esetre várom, hogy végre nyár legyen. A múltheti Tokaj elmaradt, most lesz hétvégén. Holnap megejtek egy rövid talit Ákossal végre, his olyan rég láttam már a hülye fejét:)(L). Aztán törekszem arra, hogy a nyáron minél több, eddig csak msn-ről ismert emberrel találkozhassak élőben is, és legyen végre egy tökéletes nyaram. Lehet értem imádkozni. xd
xoxo.