* Lindcy.

Ugy dontottem, egy idore abbahagyom a blogolast. Nem erzem magamat eleg erosnek hozza, tovabba nem szeretnek folyton a kellemetlen dolgokrol irni. Nem tudom, meddig tart majd ez a 'blogtalansag' ; lehet orokre abbahagyom. Hisz ertelmetlenne valt. Nem akarom, hogy mindenki abban a hitben eljen, hogy nem tudok apro dolgoknak orulni, hogy 'beemozok' vagy hasonlok, de lassuk be, nincs masrol irnom. Amit igazan szeretnek, amire a leginkabb vagyok, leirom, s megsemmisul. Nem akarom ezt tobbe. Lehet, hogy balszerencset hoz, ha leirom a vagyaim. Talan sosem lett volna szabad elkezdenem irni az eletemrol. Azt hittem, nagyon 'buli' es elvezni fogom kesobb a nosztalgiat. De nincs igy. Jo erzes kiadni magambol, de visszaolvasni kozel sem ennyire kellemes. Sot. Mondhatni, szornyu. En egesz eletemben arrol almodtam, hogy amik csukott szemeim elott megjelennek, megtortennek, azok kesobb valora is valhatnak. Almodoztam a szoke hercegrol meg 2006 tajekan, megsem jott el. Eljott helyette egy barna, aki aztan atvagott. Majd most.. Mikor minden este imadkoztam, hogy csak ez az egy valjon valora, ha mar a tobbi nem jott ossze; hogy egyedul ot tudhassam magamenak, egyik percrol a masikra rombadol minden alomkep. A setak a naplementeben, az ejszakak csondje, amikor csak fekszunk egymas mellett, es egymas szemet figyeljuk, ahogy csillog, es latszik benne a tisztasag. A kesobbiekben a feher ruha.. Majd megkesobb a feher hajkorona.. Egyik ejjel meg errol almodom, masnap ejjel pedig arrol, hogy kepesek megszunni az erzeseim mind iranta, mind masok irant, s tudom, ez az ami sosem fog valoravalni, ahogy az elozok sem. Megis remenykedem, hogy egy nap, talan evek multan.. De ooh, hol lesz mar o akkor?? Vagy en hol leszek szamara? Keptelen vagyok elfogadni, nem megy. Nem engedhetem el. :( 

Hmm.. Tehat, errol beszeltem. Nem szeretnek minduntalan ilyesmikrol irni. Ezert itt most befejezem egy idore. Koszon a turelmet, es az eddigi olvasast.

xoxo.