Papp Melinda Erika.
1993.09.22.
Putnok.
Ne net alapján akarj ítélkezni felettem. Nem olyan vagyok, mint amilyennek itt 'látsz'. Sokan belebuktak már. Kevesek jönnek csak rá, milyen is vagyok valójában. Azzal jössz, a netes ismerkedés hülyeség, itt nem lehet megismerni senkit, mégis ez alapján válogatsz embereket magad köré, személyesen esélyt se adsz rá, hogy megismerd őket. Tehát nem érdekel, az itt leírtak alapján minek fogsz gondolni; nagyképűnek, egy faszkalapnak vagy bármi más negatívum. Ez csak szöveg, tett nélkül...
Ha gondolod, felvehetsz msn-re:
lindcy_doll@hellokitty.com
Van még továbbá:
myVIP
Facebook
iWiW
DonnaLight
és más ilyen közösségi portálon is fent vagyok, de nem nagyon használom.
Az alábbi Twitter és Formspring linkek segitségével is felveheted velem a kapcsolatot, kérdezhetsz.
xoxo. Hm még valamikor év eleje felé megismerkedtem egy elég távoli rokonnak alig nevezhető fiúval, Zsoltikával. Igencsak megszerettem, elhatároztam, hogy nekünk nyáron mindenféleképpen találkoznunk kell. Nos, múlthét szombaton ez az idő is eljött, a bátyjával, Zolival lejöttek hozzánk egy pár napra. Elmentünk Vadnára 'strandolni' az ott lévő, régen bányatóként működő.. tóhoz..: d
Eléggé leégtünk mindannyian, de nagyon jó kis nap volt. Voltunk a héten Aggtelken a barlangban, tegnap Szilvásváradon, ma pedig Püspökiben rokonoknál. Hétvégénk unalmasan, itthon fog telni, aztán hétfőn felvisszük őket Miskolcra, ott eltöltünk még 2 órát, mivel elvileg Zsoltikának még dolga lesz. Szóval várom a jelentkezőket egy tali erejéig. : D
Rájöttem, hogy az emberek valóban közel sem olyanok valóságban, mint MSN-en. Zsoltika erre remek példa. Mindig tudtam, hogy nem éppen a világ legkedvesebb embere, de amit leművel, az eszméletlen. Igazából nem az, hogy csalódtam vagy bármi változott volna. Neem. Megszerettem mégjobban. Örülök, hogy itt van, nincs semmi gond, csak azért msnen volt ő néha aranyos is. Namost ez itt nem így működik sajnos. Sosem kedves.. Megszokható végülis. Nem szólok hozzá, aztán máris nincs mibe belekötnie. : P
[...]
Szóbajött ma Máté is. Rájöttem, hogy már nagyon hiányzik. Egy éve nem láttam. Igazán jó lenne már. :/
Hm aztán.. Tegnap nem volt épp túl jónak nevezhető napom. Elöször is újra történt valami, ami a már-már visszatérő bizalmam újra rombadöntötte, és nem tudom, képes leszek-e ismét felépíteni. Talán még egyszer utoljára, ha látom majd értelmét. Az a gond, túlságosan ragaszkodom már, és így elengedni is nehézkes. Nem szeretném, de ha muszáj lesz, meg fogom tenni. Nem tudom, hogyan, de meg kell oldanom. Minden esetre várok még egy hetet. Aztán eldöntöm, hogyan tovább.. Aztán anyával is rendesen sikerült összevesznem, amit úgy oldottam meg, hogy iderendeltem Spant, kihisztiztem magam, elmentünk hozzájuk, lehűtöttem magam a medencéjükben, ruhástól mindenestől vetettem bele magam, aztán hazajöttem. Később újra ki kellett mennem, kisírtam magam, aztán picit megkönnyebbültem. Csak Ő tud rajtam segíteni. Mindig, minden esetben. Köszönöm, hogy vagy nekem! (L)
De nem csak ez bánt. Az örökké visszatérő, mélyen lakozó 'fájdalom' is egyre erősebbé válik, ahogy csak gyűlik és gyűlik, hiába adom ki magamból, nem annak akiről szól.. Így nem segít.
Anyu szerzett nekem munkát a nyár további részére, hétfőn mennem kell próbamunkára, aztán majd kiderül, mi lesz. Remélem összejön, nem ártana, ha akadna valami, ami elvonja a figyelmem egy kis időre a gondokról.
Nos többet nem tudok írni. Egyenlőre ennyi.
xoxo.
