Huu na rendben, ugorjunk neki ujra a blogolasnak. Ugy dontottem, folytatom. Sokan mondtak, remelik nem hagyom abba vegleg, es hamarosan tovabbirom, de nem nagyon akartam meg. Viszont most kezdek lelkileg rendbejonni ugy erzem, es ezt most nem koszonhetem magamon kivul senkinek; ez tehat tartosabbnak bizonyulhat, hisz amig masoktol fugg a lelki bekem, addig nincs ra garancia, hogy sokaig megmarad. Igy viszont remelem menni fog, en probalom ezt az egyensulyt fenntartani magamban, s igy nektek is lesz ujra mit olvasni, akiket persze erdekel.
Tehat hol is kezdjem.. Nem szeretek idorendi sorrendet tartani, mindig azt mondom/irom ami legeloszor az eszembe jut. Pentek este lementem Kecskemetre Zsoltihoz es Zolihoz. Ma jottem vissza, kb 2 oraja ertem haza. Jo, tudom, nem egy hosszu ido az, amit ott toltottem amellett, hogy 6 orat vonatoztam oda is es vissza is.. De az iskola miatt kivitelezhetetlen volt perpill tobb napra elmenni. Es ugy gondolom, ennyi eleg is. Ennyi viszont nekem KELL 2-3 havonta, mert tenyleg szeretem oket, hianyoznak, es nem szeretnem ha szakadna a kapcsolat. Hat megegyszer Boldog Szulinapot Zsoltika! :)) Igen, emiatt mentem egyebkent, es nagyon jol ereztem magam.
Ami viszont hianyzott, az az Akossal valo msnezgetes volt. Es nagyon sajnalom, hogy vele nem ilyen egyszeru osszehozni a talalkozot. : / Talan egyszer osszejon az is. .
Aztan igy hirtelen ennyi. : ) Remelem mostmar minden siman fog menni. O is..
xoxo.