* Lindcy.

Emberek jönnek, s mennek az életemben. Nem kérem őket se erre, se arra. A szivembe lopják magukat percek alatt, majd ugyan ilyen gyorsan megpróbálnak kilépni onnan. De az már nem ilyen egyszerű. Az már fáj. Feledésben nem vagyok olyan jó, mint akkor, amikor meg kell valakit kedvelni. Ezen a héten két 'új' ember lépett be az életembe. Az egyik nem is olyan új, az előző bejegyzésben írtam róla pár sort. Ma mindketten kiléptek. Mindketten ugyanazért a bejegyzésért; egyikük legalábbis biztosan. A másikat még nem tudom, csak sejtem. Kár, hogy ők nem tudják, hogy éppen az egyikükről volt benne szó. Persze nem volt olyan.. hát nem is tudom hogyan fogalmazhatnék.. Nem ásta magát olyan mélyre bennem, a csalódások miatt. Próbáltam újra bízni benne. Elhittem, hogy talán egyszer még jóban lehetünk. Nem vártam semmi többet, arról már letettem lassan egy éve. Van más is, aki ugyaígy újra feltűnt az életemben, de róla már írtam, hogy nem szeretnék beszélni. Nem írom le mit érzek iránta és mit nem. Lassan ott tartok, hogy lényegtelenné válik, mindenki mással együtt, inkább áttérek az azonos neműekre. :dddddd

Nah jó nem.. Pedig lehet, hoyg minden sokkal egyszerűbb lenne. Végülis, nem ez számít most. Az számít, hogy ezennel megkérnék mindenkit, aki felveszi/felvette velem a kapcsolatot a napokban, csak akkor tegye, ha valós szándékai vannak velem, legyen az bármi. Ha nincs, ne okozzon még több fájdalmat senki. Géfé, nevethetsz ezeken a bejegyzéseimen is, tőled már megszoktam, de most légyszi, ne hozd fel nekem, mert valahogy nem lenne energiám még ahhoz is. Köszönöm. Szóval igen. Kaptam már eleget az elmúlt hónapban minden téren, nem hiányzik még több fájdalom. Inkább ellenkezőleg. Mostmár engem építő jellegű történésekre lenne szükségem. Ha nem vagy erre képes, hagyjál. Nem létezem számodra. Ha tudsz ilyet nyújtani, gyere.

xoxo.