Nem, Tanárnő. Én nem tudok hozzá alkalmazkodni. Egyedül hozzá nem. De hisz Tanárnő sem képes rá, a lánya sem volt, miért nem ért hát meg?! Tudom, minden tanárnak megvannak a maga szeszélyei, rossz és jó tulajdonságai egyaránt. Belátom azt is, neki is van, mind jó, s mind rossz. De képtelen vagyok megszeretni. Nem értékeli azt ami van, csak azt hányja mások szemére, ami nincs.
Itthon hagytam a tesi felszerelésem. Szóltam neki, hogy 1-2 percet késnék az órájáról, ugyanis a 20 perces szünetben szeretnék érte hazaszaladni. Azt mondta, órárol hiányozni nem lehet. Rendben, megpróbálok visszaérni. Szólt bármit is? Nem. Otthagyott. El is mentem. Rendben 8 percet késtem, de akkor is. Megtehettem volna, hogy már be sem megyek, de bementem! Értékelte? Nem. Sőt. Nem engedett be órára. Visszahallotta, hogy azt regélte a többieknek: ' Én nem engedtem haza, mondtam neki, hogy ha késik, nem enegdem be órára. ' Csókolom, elnézést, erre nem emlékszem. Azon az egy mondaton kívül, amit feljebb említettem, semmi mást nem hallottam tőle. Megeshet, hogy süketedem. Persze, egyértelmű, hogy zavar ilyesmi egy tanárt. Tartja az óráját, és percenként beszaladgál az órájára egy gyerek. Rendben. Megértem, tényleg abszolút. De egyetlen tanár nem csinált még problémát 10 percből. Volt, akinek az órájára egy osztálytársammal szinte alig értünk be. Ejnye bejnye, és kész. De ő.. Mindegy. Nem ez a valódi problémám vele, ez tény és való. Simán utálom, és ő is engem. Olyanért szivat, és vág be egyest, amiért másokat megsajnál, és segít.
Voltunk unokahugomat felköszönteni. Hm nem volt rossz. Csak kicsit elfáradtam. Nem azért mert mozogtam vagy hasonlók, csak anynit voltunk a friss levegőn. Komolyan mondom, engem a friss levegő jobban lefáraszt, mint bármiféle mozgás.
Majd még.
xoxo.