Jesszusom ez már nem is tudom hanyadik bejegyzés ma. Annyira unalmas ez a nap, hogy csak írni tudok. Leginkább a semmiről, de arról aztán viszonylag sokat. Most például... Elgondolkoztam egy kicsit.
Azon jár az agyam, mivel tehetném jobbá az életem. Hogyan tudnék segíteni másoknak. Ehhez először is rossz helyre születtem, ez biztos. Aztán azt hiszem, a nyaramat munkával fogom tölteni. Persze mindenre próbálok majd időt szakítani, barátokra, barátnőkre, a családomra, és mindazokra, akiket sajnos még csak msn-ről ismerhetek, de jóban vagyunk. Továbbá célom az, hogy a későbbiekben (években gondolkodva..) elköltözöm majd. Ezen gondolkodtam már régebben is, és ha egyetemista leszek, erre biztosan sor is kell, hogy kerüljön majd, de eddig csupán annyi volt meg bennem, hogy egyetem=kollégium. Most valami egész más jár a fejemben. Albérlet. Persze tudom, ez nem olyan egetrengető gondolkodás, és döntés, de az, hogy ezen jár a fejem, engem is meg lep. Van még kábé 3 évem. Azon is gondolkodtam, hogy talán gimnázium után nem megyek azonnal egyetemre. Találhatok családon belül is motivációt arra, hogy előbb 1, talán 2 évre külföldre menjek; gondolok itt Angliára vagy Olaszországra. Miért épp ez a két lehetőség merült fel bennem? Nos angolul tanulok már 7 éve, szóval talán több szerencsével járnék egy alapjában véve angol tömegben, mint egy németben, például. Olaszul pedig elég régóta szeretnék megtanulni, erre pedig Olaszország tökéletes hely lenne számomra.
Aztán a karrier. Nos igen, furcsa ez. Akartam én már szinte minden lenni, de van egy dolog, amiről sosem mondtam le, és pici korom óta bennem van, hogy igen, én EZ akarok lenni! Pontosan mi az az EZ? Pszihológia szakon szeretnék tovább menni. Szeretek másokon segíteni, és mivel milliomos nem vagyok, hogy ezt anyagi úton megtehessem, ezért úgy gondolom, ez a legmegfelelőbb 'feladat'. Persze, sokan nem nézik ezt ki belőlem, mivel gyakran nyers, és visszataszító a magatartásom, és hozzáállásom dolgokhoz. Ez szerintem nem jelenti azt, hogy rossz pszichológus lennék, csak vannak helyzetek, és emberek az életemben, akikkel nem AKAROK másmilyen lenni. Nem érzem úgy, hogy megérdemlik a kedvességem, a szeretetem, a jó hozzáállást. De mivel néhány bejegyzéssel ez előtt azt írtam, változom, ezért itt és most, ebben a cikkben megfogadom, ezen változtatni fogok. Nem azért, mert ezzel bármire is mennék a pszichológiában, de talán bebizonyíthatnám, hogy megfelelek.
Szóval, ha valakivel az elmúlt időben, vagy akár hónapokkal, évekkel ezelőtt összebalhéztam, és szeretné ezt helyretenni, itt a remek alkalom, mivel msot tettem fogadalmat.
xoxo.