Fu hát már nagyon meguntam ezt az egészet. Örülök, hogy próbálnak alámkavarni, de nemkéne. Köszönöm.
Továbbá azt hiszem, valami most véget fog érni. Valami olyan, amit nem akartam hogy valaha is elmúljon, most sem akarom, de már nem érzem, hogy továbbra is életben tudnám tartani, vagy lenne értelme életben tartanom. Én.. Próbálom. Kitartó vagyok. Akit szeretek, azt nem hagyom cserben. Mellette állok, akár rossz napja van és rajtam tölti minden mérgét, akár jófej. Többnyire érzem, ha szeretnek, s ezzel értelme van nem feladni. Épp most közöltek valami ehhez hasonlót. Nagyszerű, aranyos, minden, kár hogy nem érzem. Nem érzem, s ezzel b*szva van az egész, mert ilyenkor adom fel. Én.. Nem tudok olyan lenni, hogy mindenkinek megfeleljek.. Nem tudok minden percben mindenkivel olyan lenni, amilyen szeretné, hogy legyek. Igen, vannak rossz napjaim nekem is, nem mondom hogy sosincs. Elég gyakran előfordul, de én azért szerintem mindig probálom ezzel magamat kínozni, és mások kedvére tenni. Többnyire sikerül, de sajnálom, van, amikor nem. Nem kérem, hogy értsenek meg. Csak annyit kérek, hogy ha már én megprobálok megérteni másokat, annyit érdemeljek már, hogy aki ezt nem viszonozza elhúz a faszba az életemből, és nem basz tönkre lelkileg. Mindenki más. Mindenki mindenben mást lát. Vannak teljesen ártalmatlannak tűnő dolgok, amikben én hatalmas bántást vagyok képes látni, mert kikövetkeztetek belőle olyasmit, amiről szó nem volt, de azzal a kis dologgal is képesek voltak éreztetni velem. Megmagyarázni már innentől nem tudom, mi bánt, mert ha megpróbálom, leoltanak, hogy szó nem volt erről. Lehet hogy konkrétan így nem, de én éreztem másban.
Vegye ezt magára az, aki akarja, én általánosságban mondtam csupán. Viszont visszakanyarodva.. Igen. Feladom, sajnálom, nem tudom tovább éltetni. A legtöbb dologhoz nem elég 1 ember akarata. Viszont ha nincs meg a többiekben, hiába probálkozik az első. Bennem már március óta megvan az akarat, de semmire se mentem vele. Azt hittem, fogok. Nem így alakult. Bánt nagyon, de sose fussunk olyan szekér után, ami ugy sem fog nekünk megállni, hogy felvegyen. Álljunk inkább tétlenül az út szélén, egy ismerős úgyis elvisz majd, ha akar.
A formspring.me oldalamra nem tudom ki irkálja a hülyeségét, de innen is üzenném neki, hogy még mindig szarok a véleményére, éljen vele boldogan, ha a nevét sem meri vállalni. :]
xoxo.