* Lindcy.

 Igen, úgy gondoltam, minden helyrejött. Most viszont újra megtörténik az, ami ilyenkor szokott; helyrejön valami, és más valami tönkreteszi az örömöt. Annyi minden jöhetne most össze, amit régóta szeretnék, de nem. Félig. Épp addig jutok el csak, amíg elhiszem, hogy véghez is tudom vinni, s ezzel ennyi. Nincs tovább. Pont mint a fiúkkal. Tetszem ennek, tetszem annak, tetszik ez, és tetszik az. Eljutok ezzel is a flörtig és azzal is, és tovább egyikkel sem, addig viszont amíg idáig eljutunk, csak rá koncentrálok. Ricsi és Edem azt mondják, csak egy fiúba fektessem MINDEN energiám. Én fektettem egybe elég sokat az eddigiekhez képest, jónak is tűnt, de ennyi. Vele is ugyaneddig jutottunk. Azt mondják, ne adjam fel, küzdjek. Küzdök azért, akiért érdemes. Ha nem látom, hogy a későbbiekben alakulhat tovább, akkor viszont nem fogok. Tovább lépek. Elviekben. Vagyis, a következő adandó alkalmon kapok más fiúnál, de ettől még ugyanúgy kell az, akiről letettem. Ez annyiban rossz, hogy ettől mással sem alakul tovább; immár miattam. Azt modnják, szórakozok csak, nekem bárki jó. Ez nem igaz. Csupán probálkozok, hátha lesz olyan, akivel tovább is elmegyünk. Mondjuk találkozásig, vagy mégtovább: összejövünk és megoldódik az egész kibaszott körforgás. Hogy jön majd az, akinél nem kell félbeszakítanom azt, amit valaki msá félbeszakított velem, épp miatta. Sajnos ilyen nem nagyon szokott akadni. Valahol belül, mélyen, mégsem mondok le arról, akiről úgyhiszem, hogy lemondtam, s ez akadályozhat a további kapcsolatépítéseimben. Ez nem szórakozás. Nem felel meg bárki. Vannak, akik már azzal támadtak mostanában, hogy mennyit romlott az ízlésem, mindegy nekem, csak legyen valakim.. Nem. Ízlés? Könyörgöm, belső szimpátiáról még nem hallottunk? Nekem nagyo sokáig csak a külső volt fontos. Csak az, semmi más. Mostanra előtérbe került a kisugárzás, az ész, az, hogy valaki valójában milyen is. Ezért van, hogy szinte naponta változnak a véleményeim emberekről. Egyiknap még ez tetszik, másnap pedig már más. Huszonegyedik század, helóóóó!! Internet, ilyesmi. Új embereket ismerek meg, van, hogy naponta több olyat is, akik szimpatikusak. Nem tehetek hát arról, hogy ahogyan egyre inkább megismerek valakit, az szimpatikusabbá válik egyik napról a másikra, mint az, akiről előtte ábrándoztam. Szerintem ez természetes. Hm.. Jó, maradhatnék annál az egynél is. De én a jobbra törekszem, nekem nem elég a simán 'jó'. Tehát ha ma megismerek egy jót, holnap meg egy jobbat, nem fogok a jónál leragadni, a két szép szeméért sem. Nálam ez így működik, engem erre tanítottak. Nem, nem a szórakozásra. Anyu midnig azt mondta, hogy sose elégedjek meg azzal, ami van, csak azért mert nincs jobb. És ne törekedjek 30 éves koromig komoly kapcsolatokra, használjam ki a fiatalságom, hogy még kapkodnak utánam, húsz év múlva ez már nem biztos, hogy így lesz. Persze ez nem épp így megy nálam, én mindig komoly kapcsolatot szeretnék, sokakkal ezért is szakitom meg a folyamatot; nem látom a hosszútáv lehetőségét, két napért meg nem kötelezem el magam.